Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Kosztolányi az alvilágban


Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágba 43. (Humbik Könyve; evolúció 2.)

Voltak viták az elosztáskor, sőt azt követően is. Muzulnak a madarakkal volt problémája: némelyik repülni sem tud, csak totyog, szaladgál a földön, van, amelyik még kapirgál is, ráadásul a repülni tudok is fákon, sziklákon töltik idejük jó részét, és mégis Tumm beosztottjai! Vagy meg kell tiltani – úgymond –, hogy a madarak leszálljanak a Földre, vagy…

- Nyugodj meg, testvér! Látod Cécseplin sem pöröl a felhőkért! A madarakkal amúgy sok a bajom, felzabálják a magokat, mások az állatokat, leszarják szavaimat. Egyszer-kétszer a fejemre is pottyantottak.

- Igazad van, bocsáss meg! Talán az irigység mondatta velem, mert tiéd az Ég, ahol az istenek élnek – adta meg magát Muzul.

Tummnak szeget ütött a fejébe ez a mondat.

Csapra vertek egy felhőt, s örömmel nézték, hogy Cécseplin mosolyog, sőt együtt iszik velük.

Csak akkor derült ki, hogyan értelmezte Tumm Muzul beszédjét, amikor a Láthatókat kezdték szemrevételezni, kiválogatni, szóval a nagy lajstromozás megindulásakor: az istenek fölötti abszolút uralomért. Így gondolkodott: Muzul gyáva, megalkuvó, Cécseplin megelégedetten él, mint halai a vizeiben, Lulit ígéretekkel le lehet venni rozoga lábáról. Az Öregistenek Tanácsa elé terjesztette és elfogadtatta 95 pontból álló Isteni Munkatervét /az Önök nyelvén Álmoskönyvnek is szokták fordítani/. A kilences szám nála az istenek – különösen az ő – tökéletességét, az ötös a házasságot, családot jelentette, ami elsősorban Luli megenyhítésének céljából került be a programjába. /Az ötös ekként jött létre: van három férfi Főisten és a vén Istenasszony, aki alacsonyabb rendű, de nem annyira, vagyis kettő. Három meg kettő mindig is öt volt, akkor is, amikor még nem léteztek számok!/ Tummnak volt egy adu a kezében, amit demagóg módon fel is használt, az emberrel való fenyegetés, amivel elérte, hogy az istenek kezdetben alávetették magukat az akaratának, miként az élő és élettelen Láthatók is, akiknek sorsa felől – azt hitte – kénye-kedve szerint döntött. Amelyik isten, állat vagy növény nem engedelmeskedett, kitántoroghatott más vidékére a Földnek, vagy – ha nem isten volt az illető –kipusztulhatott. Az itt maradottakat elnevezte és hivatásrendekbe sorolta. Igyekezetét egy idő elteltével a többi isten megmosolyogta, kinevette, és ment a saját feje után. Teremtőerő híján az evolúció után kullogtak.

Rend lett! Mindenki tudta, elfoglalta és védte a helyét.

Most már jöhetett az ember!

 

Az istenek sokszor elképzelték, milyen lehet majd ez a lény. Úgy vélték, az ámbrás cetre fog hasonlítani, mert olyan nagy, de ahogy a Tekenőből eltűnt a tenger, vele az ámbrás cet, lemondtak erről. A mamut sem volt jó tipp, elefántnyira összement. Egyre többször pillantottak az erdőnek arra a részére, amelybe a majmok költöztek, de a majmoknak eszük ágában se volt változtatni szokásaikon! Végül is oda lyukadtak ki, hogy ember pedig nincs. Az a sok szellemi munka, civakodás, veszekedés, ami a megelőlegezett ember megelőlegezett tulajdonságainak, esetleges mesterségeinek, foglalkozásainak istensége fölött tört ki, úgy látszott, hiábavaló volt.

 

 

 
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 41. (Humbik Könyve; theológia 2.)

 

A korábban már voltakkal kezdték: A Nappal, a Holddal, a bolygókkal, ezután napi nyolc órában teremtettek. Tumm jóvá akarta tenni botlását, az éjt nappallá téve dolgozott. Muzul és Cécseplin veszélyben érezték a teremtést, figyelmeztették kollégájukat, hogy ez így nem lesz jó. Tumm éppen a 39,5 órát akarta létrehozni, amikor az intés jött. Csalódottan nézett rájuk, de látva, hogy nincs harag a szemükben, lemondott tervéről. A három isten tenorja, basszusa, baritonja nyomán hihetetlennek tűnő tárgyak is születtek. Csak néhányat azok közül, amelyekre az isteneknek abszolút nem volt szükségük: öreg barna szekrény, lepattogzott zománcú lavór, nyikorgó ágyak, törött tükör, üres demizson, kép a falon, bicegő hokedli. Teljesen belerekedtek. Még egy istennőre futotta, aztán fájront! A lényeg, hogy majdnem minden kész, és a szaporodás is biztosítva van. A humbi istenek sok szempontból felvilágosultabbak a humbiknál. Például nem hisznek a gólyamesében. Muzulék azonnal tudták, mit kell tenniük: gabonaáldozatot mutattak be Luli előtt. (Aki ennek ellenére megtermékenyült!) Az istenek őt tekintik ősanyjuknak. „Szedjék még kend, ősanyánk, ebből az ízletes miribi levélből!” – szoktak neki kedveskedni.

 

Mielőtt Muzul, Tumm és Cécseplin nemzé – vagy mit csinált vala velük – a többi istent, történt valami. Egy özönvíz. Tumm tehetett róla. Lelt cókmókjában egy kevés maradék teremthetőt, és neki épp a vízözön jött a szájára! /Tumm személyiségét sokan próbálták már megfejteni. Egyesek apró figyelmetlenséggel magyarázzák a katasztrófát, mások „schizophréniát” emlegetnek mentségül. Van, aki a gonosz, pusztító istenség prototípusát látja Tummban./ Istenfeletti erőfeszítéssel átvészelték az istenek, még szaporodtak is. Szemére vetették Tummnak, hogy ilyen badarságra fecsérelte az utolsó Igét ahelyett, hogy benépesítette volna az Eget és a Földet! Az egyikük (személyét még homály fedi) – talán megsejtve a mai nemzetközi bonyodalmak okát – megemlítette a föld alatti térséget, mire a másik kettő felháborodott, hogy nem gondol a víz alatti ürességre. A merészebb fantáziával rendelkező Cécseplin Ég fölötti világról is beszélt. Ám hiába tátogtak ezután az istenek, főleg Tumm, annyi szó hagyta el az ajkukat, mint a leendő halakénak.

 

Az istenek pedig így sokasodtak vala.

Mint azt már említettem, Muzul, Tumm és Cécseplin megteremték Lulit.

Ugyanők „nemzék” Hangát, aki szüle nékik számos istenfiakat és istenleányokat, és a humbik ősanyja leend.

Külön-külön is folyt a nemzés.

Muzul nemzé Hüzült, kinek ágyékából számos nemzetség sarjadt, és Hippét, ki magtalanul búsulkodék vala.

Tumm nemzé Hukkit, aki számtalan istenivadékkal örvendezteté meg az ő urát, Hegent, kinek utódaiban szerfelett gyönyörködék, és Harmát, akit szívből gyűlöl, de nem tudá, hogy miért.

Cécseplin nemzé Hillu 1-et, Hillu 2-őt és Hillu 3-at, akik egy napon /?/ születtek vala, s akiknek nem kevés utódja lőn,, és nemzé Hompit, gyerekeinek kedvenc anyját.

 

Ez a humbi istenek históriájának első fejezete. Eljutottak a halhatatlanságig, és láták az istenek, hogy az igen-igen jó! De éjszakánként a humbi mitológia különböző pontjain fel-felhangzik a halált hívó, embert káromló, néha crescendóig fokozódó panaszos üvöltés. Persze mi, whitefülű európaiak ebből semmit sem észlelünk, hiszen a humbik istenei hallhatatlanok is!

 

 

- Hű, ez kemény volt! – sóhajt Sanyi, és a többiek egyetértenek vele.

 

 
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 40. (Humbik Könyve)

 

THEOLÓGIA

(hittudomány, vallástan)

 

Hajdanában-danában, az időknek még azon legelején, amikor nem is volt idő, az istenek miden kifürkészhetetlen szándék nélkül csámborogtak egyik színes golyóbisról a másikra. Aztán kipécéztek egy fényesebbet, nem túl nagyot, nem túl kicsit, a Napot. Céljuknak ez is megfelelt, hiszen nem volt céljuk. Ellipszis pályára álltak rá, mondván szabályos, mégsem egyhangú. A Földnek is akkortájt kezdett benőni a feje lágya, mert ha akar valamit, hideg fejjel kell gondolkodnia! Nem voltak túlzott igényei, annyit kívánt, amennyi az Élethez kell. Kiválasztott magának két nyugodt fókuszpontot, fütyült a galaxisokra. Az istenek eleinte féltek attól, hogy lesnek. Nem találták túlzottan praktikusnak a gömb alakot, a lapos jobban megfelelt volna nekik. Ám akármerre jártak, mindig talpon maradtak. A forgással is bajuk volt, úgy érezték magukat, mint a kimenőnapos inasok vagy szobalányok a vurstliban a lánchintán. Megszokták ezt is. Az idők legelején az istenek mindössze annyiban különböztek a humbiktól, hogy voltak. Megszülettek ráncosan, éltek évmilliókig az időtlenségben, s meghaltak ráncosan. Igen, kezdetben az istenek is halandók voltak. Égi halandók! Haláluk után bűneik és erényeik szerint jutottak az Alsó vagy a Felső Világba. A Középső Világ megmaradt a leendő humbik számára. Kihalt az Ichtyodeus, a Tirannodeus, a Dinodeus. Kihalt az istenelőd, az  előisten. Az ősistent is ez a sors fenyegette, amikor elkezdett csöpögni a Megfagyott Szivárvány. /”Plötty! Platty! Plitty, plitty! Plötty!”/ Nagy volt az öröm istenéknél! Megmenekültek! Ezt mondotta a Szivárvány: „A Tekenő rejtekében meglelhetitek, amire vágytok. Vigyázzatok! Visszanézni nem szabad!” Az egyik szemük sírt látott még, a másik már az örök életet. Az istenek szinte a mennyben érezték magukat!

 

Aztán megjelent az első Baj: merre van a vissza? Aztán a második: merre van az oda? Gyanították, hogy a kettő összefügg egymással. Össze-, vagy talán szét/?/dugta fejét a Vénistenek Tanácsa. A sürgősség ellenére évekig /évezredekig?/ vitatkozgattak. (Fajspecifikus tulajdonság ez a humbi istenvilágban!) Egyszer megszólalt Muzul: „Megvan!” Hangja nyugtató hatású volt (ezt persze csak ők érezték), rábízták magukat Muzulra, aki menten útjelző táblává változott. (A humbik istenei azóta szükség esetén bármilyen úttáblává át tudnak változni, sőt más alakban is megjelennek láthatatlanul.) Ahová Muzul, a nyíl mutatott, várost alapítottak. Függőkertekkel, szökőkutakkal díszített, káprázatos láthatatlan várost. (Mire a humbik megjelennek, már híre sem lesz. Hamvát néha még felkavarja egy-egy meghasonlott forgószél.) Ék alakja volt a városnak, keskeny éle éppen „oda” mutatott. Domba javaslatára ugyanezen eljárással megjelölték a visszautat is. Az így keletkezett rombuszt látva újra felmerült a kérdés az istenekben: merre van a vissza, ill. merre van az oda? Megoldották. (Gyerekistenek játéka az ilyen rébusz, még ha a megoldása évmilliókba is kerül!) Végre útnak indulhatott IX. Muzul, VI. Tumm és IV. Cécseplin. Útjuk hosszú volt, rögös és satöbbis.

 

A Megfagyott Szivárvány intelméről teljesen megfeledkeztek. Különösen VI. Tumm. Hátranézett. Semmi. Megint hátranézett. Semmi. Harmadszor is hátranézett. Sóbálvánnyá vált szinte az ijedtségtől. Társai után kiáltozott. Erre már IX. Muzul és IV. Cécseplin is hátrafordult: a Semmi! Követte őket útjukon. Mindent felfalt, naprendszert, istent, függőkertet… Most estek csak igazán pánikba a maradék három istenek.

- Ez hát az ára a halhatatlanságnak!

- Ez meg akar enni?

- Mire várunk? Futás!

Futottak. (A makacs tények szorításában meg kell jegyeznem, hogy e sorsdöntő milliárdnál is több pillanatban IX. Muzul harántcsíkos, VI. Tumm fehér, IV. Cécseplin kockás inget viselt.) Futottak az istenek. A szemük se nézett hátra. Szerencsésen odaértek. Leöblítették egy korttyal a nagy ijedelmet, megtörölték a szájukat, és abban a minutumban halhatatlanokká lettek. Ebben az új minőségükben sóhajtottak egy nagyot. Ez a humbi isteni időszámítás – „god time „ – kezdete: „A Semmi előtt körülbelül másfél méterrel”. /S. e. cca 1,5 m/ A szorgos semmit-tevés eredménye utáni leltár: 1, azaz egy talpalatnyi Föld + 3, azaz három halhatatlan, de elkámpicsorodott isten. És A Nagy Hamarimba Tök. Mit lehet csinálni?

 

Muzul az átéltektől haloványan emlékezett rá, hogy a néhai öregistenek emlegettek egy kiveszett mesterséget: „Teremtés, vagy mi az isten!”

- Azt hogy kell?

- Neked kell tudnod, te vagy a rangidős!

- Lehet, hogy mese? Olyan mondvacsinált dolog?

- A teremtésit! – Muzulba visszatért az életkedv. – Ez az!

Rögtön ki is próbálta.

- Hahó!

Abban a pillanatban ott termett a hahó. Lőn. Megvolt a módszer! Lajstromba kellett szedni a rengeteg teremteni valót, szólt hát Muzul lajstromot. Megosztották a munkát.

 

 
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágba 39. (Humbik Könyve)

 

A NÉPNÉV PROBLÉMÁJA

 

Megnevezte a magyar ember (miként azt – hamarosan látni fogják – jóval előtte Hanga is tette) a humbikat, mi is e néven illetjük őket, de valójában honnan ered e kis nép neve? Ahhoz a rövid időhöz képest, amennyi a humbinalisztika megszületése óta eltelt, meglepően sok álláspont alakult ki a kérdésről. Az alábbiakban röviden sorra vesszük az egyes típusokat, hogy kimutassuk azok tarthatatlanságát, néhol képtelenségét, előítéletre alapozottságát, majd kísérletet teszünk a minden valószínűség szerint egyetlen helyes válasz megfogalmazására. X. úr hatalmas jegyzetapparátusát mellőzzük, lévén könyvecskénk célja a figyelem felkeltése!

 

A/Cinikus, vagy legyintő

Szórványosan előforduló nézet. Képviselői az egészet Witznek tekintik, s a humbi szót a humbugból /csalás, szélhámosság, szemfényvesztés/, esetenként a humorból /tréfálkozás/ eredeztetik. Elintézhetnénk azzal, amivel a nagy magyar író, hogy a humorban nem ismerünk tréfát, de van egy figyelemreméltó tény: e táborból sokan a hun-elmélet /lásd alább!/ hívei voltak, s csak akkor változtattak véleményükön, amikor megtudták, hogy a humbik négerek!

 

B/Tekintélyelvű

A német tudományosságban terjedt el az azóta visszaszorult nézet, amely a Humboldt-testvérekre vezeti vissza a szót. Az –i kicsinyítő- vagy becenévképző kétségtelenül gyakori a németben, de a keresztneveknél! És itt ugyebár nem a Lexi vagy a Karli Willi népről van szó! Az sem meggyőző érv, hogy a Humboldtok ketten voltak, s a bi a kettősséget jelöli. A német tudósok nem tudnak megszabadulni a tekintélyelvtől! Mostanság – angolszász nyelvterületen és átlátszó politikai célzattal – David Hume nevét erőszakolják bele a magyarázatba. A magyar tudósok egy része is hasonló úton jár a két Hunfalvy elképzeléssel.

 

C/Délibábos

A magyarok (egyre nagyobb) magányával, európai nyelvi idegenségével magyarázható szenvedélyes rokonkeresésünk. A humbi-magyar rokonítás nem meglepő, ha belegondolunk, hogy egy 1825-ben megjelent szakkönyvben a szerző azt állítja: a piramisokat véreink építették. A magyaroknak rokon kell, mert ellenség volt és van elég! A probléma összefügg a hunok magyarokkal való azonosításával, amit legrészletesebben N.N. (remélhetőleg P.) Anonymus tárgyalt, s amelyre most nem térhetünk ki. Az elmélet egy feltételezett protohun bi /nyíl, vörheny, ínysorvadás/ szóval operál. E szó zöngés bilabiálisának hatására a hun hangsor denti-alveoláris nazális explozívája is bilabializálódott. Tetszetős magyarázat, de ember- és néprajztani bizonyítékok nem támogatják.

 

D/Ökológiai

A humbi mentalitás, temperamentum félre-, ill. nem értéséből fakad a hombár /magtár, gabonatároló láda/ szóra való visszavezetés! Eszerint a humbi férfiak feladata a magvak válogatása, összegyűjtése és tárolása, ámde vérmérsékletük, ebből következően gondolkodásmódjuk, s vele együtt magatartásformájuk egyik domináns, karakterisztikus sajátossága a lustaság. Képesek lennének egész napokat ücsörögni, heverészni a gulungafák árnyékában, ha nem küldené őket haza az éhségük, kocsmába a szomjúságuk. Nyelvtörténetileg is sántít ez az okoskodás, mert a hombár szó perzsa – török – szerb-horvát – magyar fejlődési sor eredménye.

 

E/Ügyes, vagy kényelmes

Két elmélet van még hátra. Közös jelzőket kaptak, mert egy tőről fakadnak: semmitmondó általánosítás és a probléma elkenése lényegében mindkettő. Az elsőre /Homo, azaz ember szóból való eredeztetés/ kár szót vesztegetni! Kérdezzük: van-e humbi kerek e világon, aki tud latinul? A másik álláspont képviselőinek két rokonszenves vonása van. Egyrészt az, hogy hipotézisről beszélnek, nem az egyetlen, megdönthetetlen igazságról, másrészt, hogy nem kívülről erőszakolják rá a nevet a népre, hanem önelnevezést, immanens fejlődést emlegetnek. Ők a hangutánzó szói eredetre esküsznek. Az ellentábor tagjai arra hivatkoznak, hogy a Humbiában ma élő állat- s részben növényfajok egyike sem hallat olyan hangot, amely igazolná e hipotézist, s eleddig eredménytelenek az ősállathangtani kutatások is.

 

Végeredmény

Pedig a hangtannál van a megoldás! Csak másképpen! A humbi nyelv egyik – egyelőre megmagyarázhatatlannak tűnő – sajátossága, mondhatnók rejtélye, hogy hangkészletükből hiányzik néhány hang. Egyszerűen nem áll rá a szájuk, tudományosan: elégtelen az artikulációs bázisuk. Ez nem okoz semmi problémát, mert ezek a „hangok” fonematizálódtak, jelentésmegkülönböztető szerepre tettek szert! A humbit jelentő „szóalak”  is tartalmaz ilyeneket! A kimondhatatlan „hangokat” kézjelekkel, mozdulatokkal stb. pótolják. A népnevet pedig – mint ahogy szent állataik kivétel nélkül hasznosíthatatlanok, élvezhetetlen húsúak – tabuvá nyilvánították! /Az, hogy Hanga Anyának sikerült áthidalni a mélységes szakadékot, más tészta!/

A humbiknak tehát gyakorlatilag nincs önelnevezésük!

 

 

. Dőljön le egy kicsit, Sanyikám! – szól Gizike. – Ez a serkentő, friss tavaszillat jót tesz magának, higgye el! Te meg, fiacskám, olvassál még.

 

 

KOZMOGÓNIA

(a világ keletkezésének elmélete)

 

 

BUMM!!!

Az istenek csak erre emlékeztek és ott kavargott körülöttük a világ.

Zavaros volt, gyámoltalannak látszott, de kifejezetten világ volt.

 

 

 

 

 
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 38. (Humbik Könyve)

Talán szentségtörés, hogy egy előszó elé odabiggyesztünk egy megjegyzést, de az Önök érdekében így kell eljárnunk. Ha nem ezt tennénk, szaporítanánk a jegyzetek számát. A tudós szerző az egy oldalas szöveghez nem kevesebb, mint 50 lábjegyzetet illesztett. A pozitivista tudományosság iskolapéldája! Nos, van közöttük olyan, amelyik csak a szűkebb szakmának szól, mint például a címben szereplő dióhéj egzakt magyarázata, vagy amikor a jegyzetben közli a 3427,5 méter átváltását fényévbe. Ezeket kirostáltuk éppúgy, mint a szakirodalomra történő utalásokat. Azokat a lábjegyzeteket természetesen közöljük, amelyek a megértéshez föltétlenül szükségeltetnek! Tervünk, hogy ennek a népszerűsítő könyvecskének a kiadása után átadjuk az anyagot és a terepet az arra hivatott szakembereknek, akik előkészítik a teljes mű kiadását, és saját kutatási eredményekkel kibővítve a szakmai nyilvánosság elé tárják ezt a korszakalkotó munkát. /A „társszerzők/

 

ELŐSZÓ

A HUMBI-KÉRDÉS TÖRTÉNETE DIÓHÉJBAN

 

(A humbi, Humbia fogalmakat kezdetben – a magyar ember /homo Hungaricus, l’homme hongrois/ revelatív kijelentéséig – látszólag indokolatlanul, anakronisztikusan használom. Értsék jól, és bocsássanak meg nekem!)

 

Az országot1 elsőként2 a délportugál3 Cristoforo Belamendos4 járta körül. Nem találta a bejáratot5, ezért csak szűkszavúan írt a hajónaplóba6:

„8oo óra Látok valamit!

830 Még mindig látom.

900 Meggyőződésem: hegy!

930 Vajon mi van mögötte?

10 óra Még egy hegy, és még egy!

1030 Vajon mi lehet mögöttük?

11 óra Csak nem? Megtaláltam volna az Ismeretlen Országot?”

Ez volt az első említése az akkor még névtelen Humbiának. Ma már biztosan tudjuk, hogy ott járt a hős portugál: Humbiát valóban hegyek veszik körül.7 Belamendos útmutatásai nyomán számos kutató vágott útnak. Így került sor az Andok, a Tien San, az Upponyi-hegység és a Holland-középegység8 feltérképezésére. Az országba először egy nemzetközi misszionárius delegáció9 hatolt be követve egy sebesült Követhetetlen polpik10 útvonalát. A mintegy 3427 és fél méter megtétele három hónapig tartott, olyan súlyos volt a kecses állat sérülése! A hazatérés után nem sokkal11 el is pusztult szegény pára. A misszionáriusok csak később. A keresésükre indított expedíciót Heinrich von Stampenfregen12 vezette. Az addig ismert összes adat birtokában átkutatták a leginkább valószínűsíthető tartózkodási helyüket Grönlandtól a Tűzföldig, majd északra haladva Fokföldtől a Ferencz József13-földig. Mire meglelték a humbikat /és a misszionáriusok emlékét/, megöregedtek, kezük annyira reszketett14, hogy feljegyzéseiket mind a mai napig nem tudta megfejteni a jeles írásszakértőkből és a katonai elhárítás titkosírás specialistáiból álló kutatócsoport.

Európa15 oldalát igencsak furdalta ekkor már a kíváncsiság az iránt a kis nép iránt, amelyről nem tudni, hol él, sőt azt sem, hogy létezik-e. Ennyi elég mozgósító erő a fausti17 embernek! Expedíció expedíciót követett, míg végül egy jócskán eltévedt albán hegyi pásztor17 talált rá a humbikra. Lélekszakadva rohant haza a hírrel, de az albán tudományos élet nem értette meg e felfedezés jelentőségét. A pásztort közveszélyes munkakerülésért bezárták, hiába védekezett, hogy ő nem a munkát, hanem a Földet18 kerülte.

A humbi rejtély megoldása egy magyar19 ember nevéhez fűződne, ha ismernénk a nevét. Ment, csak ment a magyar ember, ahogy kell, toronyiránt, amíg át nem lépett egy határt. Akkor elővette pálinkás20 butykosát22, megkínálta a legbefolyásosabbnak és legbefolyásolhatóbbnak látszó néger atyafiakat, elnyerte a fenség legkisebbik leányát és vele járó letelepedési engedélyt. Az útra elkísérte nyolc éves fiacskája is. Az apa nemsokára májzsugorodásban elhunyt. A fia maradt. Egyetlen fehér, sőt magyar a feketék között. Fia így emlékezik vissza a névadás pillanatára: „Mintha ma is látnám a jelenetet! Apám ott táncol egy rakás sötétbarna gyűrűjében. Magyar nótákat énekel. Egyszer csak felkiált: Ácsi! Ti meg humbik vagytok, igaz-e? Azok vigyorogva bólingattak. Egészen hajnalig tartott a dáridó.” A magyarból került át a név a többi nyelvbe. Ma már lélekbúvárok is bekapcsolódtak a kutatásba, amely arra irányul, hogy miért éppen ez a szó jutott a magyar ember eszébe. Ahhoz a rövid időhöz képest, amennyi a kutatások megindulása, meglepően sok álláspont alakult ki ebben a kérdésben.

 A magyar ember addig beszélt Európáról, az odavezető útról, hogy a humbik megkérdezték: „Ha ilyen jól ismeri az utat, miért tévedt el?” Beszélt a haladásról is, mire megértették annak szükségességét. Kitörő örömmel fogadták a betörő angol, majd francia seregeket és kútfúrókat. Olaj nem volt, így mértéktartó pusztítás után ezek kivonultak. Humbiát újra elfeledte a világ.

 

1 A modern ország fogalom csak megszorításokkal alkalmazható! A megszorítások után viszont nyugodtan!

2 Időnként lábra kapnak a vikingek prioritását hangoztató nézetek. Komoly érvek szólnak ezek ellen! A források egyike sem említi Tőkehalzabáló Thornsten, Hencegő Eyvind,, Villásszakállú Sven népét! Rosszatforraló Ingjöld, Véresfejszéjű Erik, Ölberingatott Olaf hajósainak a hűvös éghajlathoz való vonzódását ismerve sem feltételezhetjük, hogy a tengert sose látott, trópusi területen bontottak vitörlát!

3 Az Észak-Portugáliával határos portugáliai országrész lakója.

4 Utazó volt. Véres féltékenységi dráma áldozata lett. Legfontosabb felfedezései: Cristoforo-atoll, Kristóf-laguna, Belamendos dolina /vagy töbör/.

5 Ennek emlékét őrzi némi módosítással egy humbi népszokás, melynek magyar neve talán a „Hol a kapu, komámasszony/uram?” lehetne. Lényege, hogy a valamilyen oknál fogva persona non grátának nyilvánított személyt vagy személyeket a kontinentális májusnak megfelelő hónap második szerdáján nagy ceremóniával a kapun túlra kísérik, aztán eltorlaszolják és ismeretlenné álcázzák azt /ti. a kaput/. A megbüntetettek kénytelenek a hátsó bejáraton visszatérni. Ez nagy távolság, van idejük vétküket átgondolni, megbánni. Aki ezt nem teszi meg, arra a humbik rossz szemmel néznek.

6 Bánatára az emberiségnek, veszteségére a tudománynak! Egy hivatásos utazótól mást várnánk, főleg ha Gulliver doktorra gondolunk, aki csak egy hajóorvos volt, ennek ellenére nagyon sokat tett a földrajz- stb. tudományért. Lásd Swift, Jonathan Gulliver’s Travels /1726/, Karinthy Frigyes Utazás Faremidóba /1916/ és Capillária /1921/ című munkáját!

7 Innen a Tekenő elnevezés.

8 A tengerrel folytatott emberfeletti küzdelemben a derék hollandusok gátépítésre fordították.

9 A róm. kat. anyaszentegyház univerzalizmusának és szupranacionalizmusának ékes példája!

10 Lásd Humbia flórája és faunája!

11 Normális körülmények között a követhetetlen polpik agonizációs ideje 2-3 nap. A mostani aberráció abból fakad, hogy hazai földben akart nyugodni.

12 Életéről szinte semmit nem tudunk. Bátyjával /Joachim von S./ együtt sokszor került életveszélybe, de kalandjaiból – az Ulrike Frietsch eset kivételével – porosz visszafogottsága, szemérmessége okán sosem beszélt.

13 Ferencz József, I. /1830-1976/ Ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Szlavón, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgár országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. Királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakkó nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görz és Gadiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica és Istria őrgrófja, Hohenem, Feldkirch, Sonnenberg stb. grófja, Kattaro és a Szláv őrgrófság ura. Mint Magyarország királya elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar szabadság vérbetiprásában.

14 Kb. 8 hz!

15 Vagy Europé. A türoszi király leánya, akit Zeusz aranybika képében Kréta szigetére vitt. Névadója egy öreg és beteges szárazföldnek Humbiától északra.

16 Faust, Gregor vagy Johann, német asztrológus, a fekete mágia tudora a XVI. században. Kíváncsi, izgága ember volt. Kielégíthetetlen, pedig az Ördög is viszonyt folytatott vele.

17 A. Ahmed Paramidoglu /1789-1864/ albán hegyi pásztor és utazó ügynök. Fushe-Muhriban született, nem túl messze Peshkopiától. Már az édeapja is hegyi pásztor volt, nem csoda hát, hogy az éles eszű fiúcska szívesebben lett volna más. Itt megszakad az életrajza, legközelebb 1807-ben tűnik fel a neve. Ekkor Ali pasa /’741-1822/ szeparatista törekvéseit támogatta a janinai fejedelemség ügynökeként. Nem várta meg a pasa bukását /1822/, 1820-ban vásárolt egy házat Cudhiniben, közel Krujától. Megházasodott, visszatért a pásztorkodáshoz. Példás családi életet élt, felhagyott a politizálással. 1830 sem azért fordulópont az életében, mert ekkor kezdődött a több mint három évtizedig tartó albán népfelkelés, hanem, mert akkor tévedt el: ahelyett, hogy Burrilinek hajtotta volna az állatokat, Miloti felé vette az irányt. 14 év múlva tért haza. Felesége és a közben megszaporodott család már a ház előtt várta. /A tudományos fogadtatást lásd a főszöveg folytatásában!/ A büntetés letöltése után soha ki nem mozdult otthonából.

18 Lakott hely /bolygó/ a Galaktikában. Kerülete az Egyenlítőnél 40070,37 km. Éltre és halálra alkalmas.

19 Ismeretlen eredetű és rendeltetésű nép Európának hol keleti, hol középső, hol közép-keleti, elvétve nyugati részében. Legendásan lovas nép volt, de az utóbbi ezer évben időről-időre kilövik alóla a lovat. Amikor felkapaszkodik a nyeregbe, nem tud sokáig megülni ott, a lónak hol az egyik, hol a másik oldalára esik. Nagy költőjük így jellemezte őket: „Átkozott nép”, majd kifejtette: „uralkodást magán nem tűr s szabadságra érdemetlen”.

20 A pálinka a magyarok egyik nemzeti itala. Az erjedő cefréből lepárlással készített szeszesital. Segít a valóság kínzó rabsága alóli kitörésben.

21 A csikóbőrös kulacs mellett fontos népi és nemzeti viselet az említett nép férfi lakossága körében. Kínálgatása ma is élő népszokás, és bizonyítéka a híres magyar idegenszeretetnek, amiről első feudális uralkodónk, Szent István is megemlékezik az Intelmek 6. fejezetében.

22 Egy másik magyar belső népviselet az úttévesztés. Az aránytévesztéssel együtt hordják a lelkükben.

23 A skótokkal, az írekkel stb. szigeten lakó nép Európában.

24 Békeszerető nép Eu.- ban. Vö. pl. Versailles és környéke!/

25 Hadsereg. Az emberi faj közös érdekét részérdekek érvényesítésével kifejező biztosítóintézmény. Ti. ha a természet csődöt mond /megszűnnek a járványok, éhínségek, földrengések stb./, a háborúk segítenek a túlnépesedés veszélyét kiküszöbölni.

26 Universum, monde, world, Welt.

NAGY DOLOG!

 

- Hát az! – mondja Sanyi, és nagy valószínűséggel megint beletrafált.

 

 

 

 

 

 

 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

4. oldal / 12

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 397 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs