|
Cseke Gábor válogatása erdélyi fotósok képeiből
|
|
Tanulók a tanyavilágban (fotó) |
|
 Székelyvarságról azt tartják, hogy ez Románia legnagyobb összefüggő tanyarendszere, formálisan pedig az ország legnagyobb települése, ha a helységek közigazgatási határait vesszük figyelembe. Pomjánek Béla-Vargyas Antal-Zsigmond Enikő: Hargita megye c. útikönyve (Pallas-Akadémiai, 2002) így ír róla:
„A Nagy-Küküllő forrásvidékén alakult ki, területén a Nagy-Küküllőbe ömlő számtalan patak sűrű vízhálózatot alkot. Oroszhegy rajzástelepüléseként jött létre... Turisztikai nevezetessége a Nagy-Küküllő és a Tartód-patak összefolyásánál a legendás Tartód vára romjai... Az óriási területen szétszórt tanyabokrok, a hagyományos stílusban épült házak, a különleges sziklaalakzatok titokzatos tája vonzóvá teszik a környéket a turisták számára.”
A szépségek, mint tudjuk, erősen vonzzák nem csak a turistákat, de a fotósokat is. Nem véletlen, hogy 2002-ben Vargyas igen rangos fotótábornak adott otthont. Két évre rá, 2004 nyarán a csíkszeredai Tanulók Háza fotós körét látta vendégül Kristó Róbert rajztanár-fotográfus vezetésével. A kis fotóscsapat név szerintma már nincsen együtt. Egyesek most végzik az egyetemet, mások még iskolába járnak. De megmaradt szép emléknek az a közös, igen színvonalas tárlat, amivel a Csíkszereda legrangosabb kiállítótermében 2005 tavaszán a nyilvánosság elé léptek.
Mint a kiállítás egyik szorgalmazója, rám hárult a megtiszteltetés, hogy bemutassam őket a nagyközönségnek. Élményeikről, nyári kirándulásaikról, kalandjaikról faggattam őket, s bár nagy nehezen kibökték, hogy éppen láttak egy lovat, amit megmocskolt a medve, le is fényképezték a szerencsétlent, azon kívül az nyűgözte le őket, hogy oda mehettek, ott fényképezhettek, ahol éppen akartak, de végül kiegyeztünk abban, hogy élményeikről beszéljenek inkább a képeik, amelyek nyomán ízelítőt kaphatunk a varságiak életteréről.
|
|
|
Varga Béla: Életképek (fotó) |
|
 Varga Béla tanár urat mindenki A Fotósként ismeri a székelyföldi Barót városkában. Minden rendezvényen ott volt, hűségesen kattogtatta gépét, mindent lefényképezett, ami a szeme elé került. Hosszú időn át analóg (papír) képeket készített, lassan barátkozott meg a színes technikával is. Különösen a Romániai Magyar Szó rendszerváltás utáni képanyagában látszott meg, mit jelentett egy örökmozgó tudósító.
Különös érzéke volt az alig észrevehető, finom emberi gesztusok rögzítésére. Klasszikus stílusú, amatőr rajongással, de profi tapasztalattal készült képeiben ott van a huszadik század végének egész kisvárosi élete a Kárpát-kanyarban.
|
|
Bálint Zsigmond: Játékok és játszótársak (fotó) |
|
A marosvásárhelyi fotóművész gyermekjátékokról szóló néprajzi képsorozata 1984-85-ben készült a székelyföldi Alsósófalván, Parajdon és Siklódon, az akkori Előre Naptár részére, ahol képriport formájában meg is jelentek. Az akkor még elevenen élő népi gyermekjátékokat az ott tanító nevelők készíttették, majd játszatták el tanulóikkal, miközben a "fotós bácsi" rendre megörökítette az itt látható játékszereket, illetve játék-jeleneteket. Egyúttal arról is hírt hozott, hogy ezeket a játékszereket az iskolák házi múzeumaiban őrzik. Meglehet, hogy az azóta eltelt huszon öt év után e játékoknak már csak e fotókon lelhetjük fel autentikus nyomát...
|
|
|
Debreczeni Éva: Felhőkatonák (fotó) |
|
 A Szatmárnémetiben élő író, költő és lapszerkesztő Debreczeni Évának nemrég került fel a MEK-re A boldogtalan tollhercegnő című verseskötete, amelyet a szerző fotói illusztrálnak. Az alábbi galériában most e verseket mentettem át, ugyanis a kötet szerkesztőjeként magam válogattam ki Éva fotói közül a hangulatilag legbeszédesebbeket.
A kötet megjelenésével kapcsolatos interjúban ( Káfé főnix portál) a szerző így nyilatkozik képeiről: "A szerkesztő tehet mindenről. Mint illusztrációk, a fotók épp olyanok, mint a versek: amatőrök közt profik, profik közt amatőrök. A képeim akkor készülnek, amikor még annyi időm sincs, hogy verset írjak, de rámjön az alkothatnék... Aláfestésként nem rosszak."
Debreczeni Évát úgy ismerem, mint aki szóban vagy képben egyformán érzékenyen leképezi a világ hangulatát, sugallatait és anélkül, hogy nyílt ítéletet mondana, ábrázol, tükör elé állít. Tárgyakat, mikrokörnyezeteket passzít össze, életmetszeteket készít élettelen tárgyakból, élet-díszletekből, amelyek mögött a képzeletünk megláthatja mindazt, ami egy átmeneti életforma értékrendjében kavarog, leülepedni képtelen.
|
|
Moldvay Katalin: Olvadó kontinensek (fotó) |
|
 A múlt század nyolcvanas éveiben képzőművészeti egyetemet végző Moldvay Katalin pár évig a szatmárnémeti színház díszlet- és jelmeztervezője, s egyben sikeres, sajátos stílust követő fotográfus. 1984-ben Baden-Badenben telepedik meg, azóta építi sikeres képzőművész- és fotográfusi karrierjét.
Egyéni honlapja gazdag keresztmetszetét adja annak, amit az utóbbi harminc esztendőben megvalósított, én mégis azt a gyűjteményt részesítem előnyben, amit rövid együttmunkálkodásunk során, a nyolcvanas évek elején az Előre Naptár szerkesztése közben tőle megőriztem. E zömmel korai, analóg technikával készült, fekete-fehér felvételek (a válogatás végén szereplő színes fotók már a mai Moldvay Katalinról árulkodnak) már-már absztraktul, tetszőlegesen kimetszett részletek a világból, amelyek mégis azt sugallják a legapróbb porcikájukkal is, hogy minden, de minden összetartozik ebben a kaotikusan is egymásba illeszkedő rendszerben, amit a természetbe ágyazódva valamennyien alkotunk.
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>
|
|
10. oldal / 13 |
