Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Mű-vé-szett Fotó Fotóművészet

Cseke Gábor válogatása erdélyi fotósok képeiből
 



Oláh István: Képeket írtam (fotó) E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2010. december 17. péntek, 16:14

Oláh István (Marosvásárhely, 1944) ma Székelyudvarhelyen él. Volt újságíró, civilben költő, s közben annyira megszerette a versírás mellett a képírást, hogy ma már nem tudja eldönteni, minek is tartsa magát. "Vagyok, aki vagyok" - morfondírozik, s mindig éppen az, amit pillanatnyilag csinál. Kedvenc jeligéje: "Úgy szeretem az írást, hogy megvannak a kedvenc tintás tollaim". És mondhatná ezt a történelemre is, amihez megvannak a kedvenc cserepei. És mondhatná a fotóra, amihez megvannak a kedvenc fényképező masinái. És persze: a fotói...

 
Imreh Albert: Falumban (életképek) - fotó E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2010. december 15. szerda, 21:56

Az erdélyi Papolc a híres Zágon községnek egyik kis, eldugott faluja, bár egy futamodásra van a hajdan neves, de ma is ismert székely fürdőhelytől, Kovásznától. 

Zágon: Mikes Kelemenünk szülőhelye, ahonnan aztán az élet ura és parancsolója, II. Rákóczi Ferenc fejedelem oldalán Rodostóba vetette. 

No de Papolc az csak Papolc marad...

Valahol a falu közepén, egy szerény házban lakott Berci bátyó, mozgásképtelenül. Valamikor vegyésznek tanult s az ágyhoz kötve nekilátott fotografálni. Vegyszert, szerszámot - nagyítógépet, másolót, de még fényképezőgépet is - saját maga fabrikált: használt dobozokból, bádogból, lécből. Ami egy falusi porta körül van. Minden elérhető közelségben, az ágya körül. Már csak fotografálnia kellett. Sorban készültek a falu életéből vett életképei, legtöbbjük tavasszal-nyáron, amikor több a látni- és láttatni való, s amikor Berci bátyó is könnyebben felülhetett rokkantaknak átalakított motorbiciklijére, s a határban, ahol fényképezésre alkalmas témát talált, lehorgonyzott, mint egy szafari-vadász. 
 
Egyre-másra készülnek a papolci fotók a természetről, tű befűzésével bajlódó, rövidlátó anyjáról, a favágni induló szomszéd István bácsiról, a seprűt kínáló, alkudozó vándorkereskedőről, a szénacsináló ember után lépegető gólyáról, a játékos fekete macskákról, a Rétyi Nyírről, a gombaszedésből hazaigyekvő asszonyról, kakasviadalról, mogyoróbarkára szálló méhről, gyümölcsfán rikoltozó harkályról, jégvirágról a konyhaajtón, a téli kútnál vizet merő anyjáról, a patakon csóürén fürdőző gyermekekről... Mindarról, ami az Imreh-portáról viszonylag könnyen befogható: a falu és lakói mindennapi életének apróbb-nagyobb mozzanatairól, eseményeiről. A kísérletező kedvű ember mindenre talál műszaki megoldást, s maga gyártotta fotóskellékeire tréfából márkajelzés is kerül: "Made in Papolc"...
 
Többször felkerestem, akkoriban nehezen beszerezhető konzerveket, apró ajándékokat vittem, de főként olvasnivalót, ő meg elhalmozott fotóival, történeteivel, rámtukmálta könyvkéziratát, amely az amatőr fotózás ábc-jét foglalta össze saját tapasztalatára alapozva, s amely végül meg is jelent a Kriterionnál, de utána már csak egy pár évet élt: elvitte a szíve. 
 
 Emlékét egy nyomtatott könyv őrzi, meg használatból kikerült, poros újságok, melyekben megpróbáltam ismertté tenni a nevét. nem igazán sikerült. Jellegtelen című (Fényképezés. Kriterion, 1991) munkája kényszerű ágyhozkötöttségében jó érzékkel és türelemmel átolvasott és ügyesen összedolgozott fotós kézikönyvek sajátos elegye, amit az egyéni tapasztalat fonadéka sző át. Megvan még könyvtárak polcain, hol egy, hol két vagy három példányban, de Csíkszeredában pl. már évek óta nem volt egyetlen kikölcsönzője sem. A fotózás technikáját ma már divatos szakfolyóiratokból, internetről vagy baráti tanácsok alapján sajátít el az ember. Én is csak azért kértem ki, hogy újra kézbe vehessem a rég nem látott szöveget, és felidézhessem azokat az éveket, amikor még sűrű sorokkal írt, tömött levelei szinte hetente érkeztek, mindegyre lelkiismeretfurdalást okozva bennem, hogy ilyen ütemben nem tudom viszonozni érdeklődő közeledését.
 
2007-2008 között aztán váratlanul felbukkant egy Papolcról származó fiatalasszony, aki elhatározta, hogy megmenti Berci bátyó filmjeit az enyészettől. Velem akarta megtanácskozni a dolgot, mitévő legyen. Mulasztásaim fejében elvállaltam a hagyaték átnézését és beszkennelését. Varázsos, bár munkával terhes hónapokat töltöttem a béna fotós szellemi társaságában. Hagyatékából nyújtok át most egy szerény összeállítást a papolci mindennapokról: azok a hatvanas-nyolccvanas évek...
 
Bíró Károly: Vasvilág - fotó E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2010. december 14. kedd, 22:22
A nagyváradi Tavirózsa / Nufarul fotóklub premier-fotó pályázatain és szalonjain figyeltem föl a múlt század nyolcvanas éveinek elején az erőteljes szociográfiai érdeklődést mutató, akkor még fiatal fotósra. Azóta jócskán kinőtte magát, jelenleg egy érmihályfalvi fotóklub vezetője, a bihari nagyközségben él. Korai munkáinak megbecsült helyük van újságírói-szerkesztői archívumomban. Az, akit hajdanán a Tavirózsa fotóklub egyik alapemberének ismertem meg, munkáiban remek beállításban mutatja fel a kisember - esetünkben a mozdonyvezetők, vasutasok - világát, korlátozott, ám súlyos hatalmát foglalta néhány megindító, szorongó képbe A művészi eredményből ítélve ez a fotós világa is. Innen jött, itt van otthon. Ez nyílik meg a számára. S általa a számunkra is. 
 
Bodor Zsolt: Valle d'Aosta - fotó E-mail
Írta: Cseke Gábor   
2010. december 16. csütörtök, 13:28

Bodor Zsolt Csíkszeredában él, jó pár éve fotózik, hatékony amatőr. Így emlékszik karrierjére: 

"Nem tudom mikor lettem fotós vagy mióta számítok fotósnak. De előre a vágyat éreztem, hogy fotóznék, aztán jártamban-keltemben a fejemben kezdtem szerkeszteni a képeket, sajnálkozva, hogy le-lemaradtam a pillanatról. Elsőként egy Zenit analóg géppel próbálkozta, végül 2004-ben megvásároltam első és mindeddig féltve őrzött digitális gépemet, egy Fuji 5500-ast. Azóta túlvan 20 000 exponáláson is, és ha elhagyom magam  mellől, az élet meg is büntet érte.
 
Szívesen válogattam azokból a képeimből, amiket Olaszországban készítettem. Valle d'Aosta régióban jártam, Milánótól 200 kilométernyire egy völgyben, az Alpokban. Sajtjairól, borairól, alpesi legelőiről híres a környék, no megé arról, ahogy a kopár sziklákon képesek teraszosítva szőlőlugasokat kialakítani az ott élő emberek. Nagyon szép hely."
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 Következő > Utolsó >>

7. oldal / 7

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 437 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs