|
Nagy Viktor: Erdővidék (fotó) |
 |
|
Székelyföldi fotótáborok: Csíkmenaság, 2007 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. május 16. hétfő, 07:37 |
|
 Alig egy hónappal a sikeres vízaknai táborozás után, ha kisebb csapattal is, de a székelyföldi fotósok a javában kibomló tavaszban "megrohamozták" Csíkmenaságot, ezt az ízig-vérig hagyományőrző, nagymultó alcsíki települést, amely valamiképpen kívül esik a huszonegyedik század felfokozott életnyüzsgésén.
A menasági nép kultúrateremtő érdemeire vall az, hogy a Romániai magyar népköltészet tárházát bemutató könyvben a régi csíkszéki települések között Menaság 12 dallal az élen áll. A falu ugyanakkor a székely fafaragás egyik elismert és ma is aktív központja. A menasági porták megszokott látványa a faragott székelykapu, egyesekre például ilyen felirat került:
"Szíves vendéglátó e kapu gazdája, de az álnok hizelgőt végképp kizárja! Béke a bemenőnek, áldás a kimenőnek!"
A táborozás záróeseményeként a fotósok az addigi termést mutatták be vetített képek formájában a menaságiaknak. A közel 300 felvételt tartalmazó nyers válogatás, illő zenei aláfestéssel nem csak elbűvölte a nagy számú helyi közönséget, hanem mindegyre ráébresztette őket arra, hogy a fotós szemével nézni a világot annyi, mint a képkivágások révén észrevenni, megérteni és megbecsülni, csodálni tanulni mindazt, ami mellett hétköznapi életünkben közömbösen elmegyünk.
A tábor résztvevői ezúttal 3-3 fotóval szerepelnek válogatásunkban, az alábbi névsor szerinti sorrendben:
Ádám Gyula (Csíkszereda), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Czire Alpár (Székelykeresztúr), Danis János (Gödöllő), Magyari Hunor (Székelyudvarhely), Vitos Hajnal (Csíkszereda).
|
|
Székelyföldi fotótáborok: Vízakna, 2007 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. május 13. péntek, 15:16 |
|
 Az útjukon következetesen haladó székelyföldi táborozók olykor egy kis kitérőt is tesznek. Így történt ez 2007 áprilisában, amikor a szebeni magyarok egyesületének meghívására a közeli Vízaknán ütötték fel a tábort, hogy jobbnál jobb felvételek százain, tavaszi ragyogásában örökíthessék meg a városka és a környékbeli, messze hírű sóstavak vidékét - Vízakna fényeit. A közel négyezer lelket számláló település tavai római kori sóbányák aknáiban keletkeztek (az utolsó bánya, az Ignácz-bánya 1931-én zárta be kapuit). A tavak (52 kisebb-nagyobb tavacskát tartanak számon) erős sókoncentrációja miatt igen keresett gyógyfürdő ma is. 1849 februárjában, Vízakna határában zajlott le Bem erdélyi hadjáratának visszhangos ütközete, a vízaknai csata, amelyről a tragikus eseményben részes Petőfi Sándor Négy nap dörgött az ágyú c. versét írta.
A tábor résztvevői nagy előszeretettel időztek el a helyreállított, s nagyrészt felújított, az 1909-ben a Jugendstil alapján a bécsi mesterek által emelt központi fürdőpavilont, annak is híres részét, a török fürdőt. Vízaknát sokáig nevezték a monarchia Karlsbadjának. A város köré számos legenda is fűződött, az egyik legregényesebb a vízaknai csatával kapcsolatos, amikor is a krónikák szerint az utcákon 349 elesett katona hullája hevert. kemény tél volt annak idején, , a föld rendkívül fagyos, sírt ásni az elesetteknek valóságos képtelenség. Öt napi tanakodás után a helyiek eldöntötték, a holtakat egy felhagyott sóaknába dobálják, később márványoszlopot is emeltek az elesettek emlékére.
1890. július 3-án óriási felhőszakadásról emlékeztek meg a feljegyzések. A legenda szerint az aknába dobált hullák közül hetet a nagy víz a felszínre vetett, de azokat az erősen sós víz annyira tartósította, hogy a halottkémnek kihívott nagyszebeni orvos még a haláluk előtti étrendjüket is megállapíthatta a gyomrukban fellelt, több évtizedes ételmaradványok alapján. (A legendát Cseres Tibor regényíró is felhasználta Vízaknai csaták című regényében.)
Vízakna és a fotográfia sorsszerű kapcsolatáról szól az a történelmi adalék, mely szerint Szatmári Pap Károly - aki a román királyi udvar fotográfusaként, majd a krími háború haditudósítójaként is ismert - az 1830-as években a helybeli parókián szolgáló nagybátyjánál, Szatmári Zsigmond lelkésznél töltötte ifjúkori nyaralásai egy részét.
A vízaknai fotótábor résztvevői:
Ádám Gyula (Csíkszereda) Balázs Ödön (Székelyudvarhely) Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) Czire Alpár (Székelykeresztúr) Danis János (Gödöllő) Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely) Labancz István (Csíkszereda) Szabó Attila (Csíkszereda) Szentes Zágon (Kolozsvár) Vitos Hajnal (Csíkszereda). Mindegyikük 2-2 fotóval szerepel, betűrend szerint.
|
|
Ádám Gyula: Csíki huszárok és a csíki sör (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. május 05. csütörtök, 15:40 |
|
 Húsvét után toborzó körútra indultak Felcsíkon a helyi, székelyföldi hagyományőrző huszárok. Lovaikkal, saját pénzen kiállított huszáröltözetben népszerűsítették a huszárélet szépségeit, csalták ki az utcára a falvak népét.
Voltak, akik csak a bemutató erejéig csatlakoztak a vendégekhez, mások szeretnék szorosabbra fűzni kötelékeiket a toborzókkal.
A huszárok mindenütt elmondották:
- Egy jó huszárnak három fő dolga van: a lova, a jó bor és a szép nő. A jó ló pedig egy fél csatanyerés.
Bor ide, bor oda, a huszároknak ugyancsak csúszott a csíki sör is (románul: Bere Ciuc), ahogy a fotóriport is igazolja. A fotográfus lekapott egy lovat is, akit toborzás ide, toborzás oda, az istállóban felejtettek, ezért az idén nem is lesz belőle huszárparipa.
Azért vicsorog epedő bánatában...
|
|
Székelyföldi fotótáborok: Gyergyóalfalu, 2006 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. május 02. hétfő, 22:14 |
|
 Nem csak Erdély - Románia egyik legzordabb zuga. Egyfajta középeurópai Északi Sark, Szibéria. Ami nem csak zimankót jelent, hanem gyors lefutású tavaszt, nyarat s borongós, ködös őszt.
A Hargita Megyei Kulturális Központ 7. fotótábora Gyergyóalfalut vette birtokba - az onnan elszármazott, nagy számú tehetséges erdélyi festőművész után.
A község jellegzetes arról, hogy minden időkben szívesen fogadja azokat, akik együttéreznek az ott élők sorsával. A népes fotóssereg a házivetítésen - amelyen a tábori termésből nyújtottak életközeli, friss kóstolót a fotográfusok - meggyőződhetett az alfalusiak bizalmáról.
Újra és újra meg kell győzni mind a helybelieket, mind a projektet támogató hatóságokat, hogy a helyszín tulajdonképpen másodlagos, terep csupán, ürügy a fotózásra. Lehetőséget nyújt mindazoknak, akik hétköznapjaikban nem lelik munkájuk motivációját, hogy magukba nézzenek és befogadják a külvilág képi kitárulkozását.
Gyergyóalfalu nemrég egy politikai gyilkosság révén híresült el; a község alpolgármesterét saját vikendházában, maffiózó stílusban, néhány méterről agyonlőtték. Kivégezték. A képsorozatnak semmi köze nincs ezekhez az időszerű történésekhez. Lokális és univerzális értékeket rögzít.
A tábor résztvevői:
Ádám Gyula (Csíkszereda)
Bartha Tamás (Gyergyószentmiklós) - csak 1 képpel
Bálint Zsigmond (Marosvásárhely)
Czire Alpár (Székelykeresztúr)
Danis János (Gödöllő)
Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely)
Jánosi Andrea (Kolozsvár)
Kunkovács László (Budapest)
Móser Zoltán (Budapest)
Nagy Boglárka (Kolozsvár)
Szentes Zágon (Kolozsvár)
Vitos Hajnal (Csíkszereda)
|
|
Székelyföldi fotótáborok: Csíkkarcfalva, 2006 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. április 29. péntek, 12:14 |
|
 Két hosszú asztal mentén vacsorázott a fotóstábor majd teljes létszáma a karcfalvi vendéglőben (kocsmában, bárban, fogadóban, ahogy tetszik), kanalazták a jó pityókatokányt. Amíg csak a tálak fenekére néztek, s arról folyt közben a diskurzus, hogy a községben 2006 szeptember végén, október elején szervezett VII. nemzetközi fotóstábor ha már a Bartók emlékév jegyében zajlott, mitől is illeszkedett a nagy zenei lángész életművéhez? Hiszen aközösen eltöltött napok sok mindenről szóltak, kevésbé a zenéről s nehezen feltételezhető, hogy Bartók tanár úr az ő korában még csodaszámba menő fonográf működtetése mellett egy hasonlóképpen bonyolult és nehézkesen kezelendő masinéria, a korabeli fényképezőgép szolgálatait is igénybe verte volna.
Akkor meg hogy került a csizma az asztalra?
A kérdés alaposabb ismerője, a karcfalvi születésű Ádám Gyula fotóművész, aki a táborszervező Hargita Megyei Kulturális Központ részéről elejétől a végéig levezényelte a rendezvényt, elmagyarázta: dokumentumok vannak arra nézvést, hogy a huszadik század első évtizedében székelyföldi gyüjtőútján tartózkodó Bartók egyik állomáshelyéül éppen Csíkkarcfalva, pontosabban ugyanaz a fogadó szolgált, amely a huszonegyedik századi táborlakók étkezésének és esti eszmecseréinek színtere lett.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a zeneakadémiára akkor éppen frissiben bekerült Bartók tanár úr holmi kocsmázó, mulatós kedvű férfiember lett volna, mint ahogy a Karcfalvára ruccant fotósok sem törvényszerűen a bohém életforma elkötelezettjei. Az viszont tény, hogy egy fogadóban, akár csak a múltban, ma is valamiképpen összefut egy kistelepülés lényegi információhálózata. Bartók lehetséges adatközlőkről szóló értesüléseket szerzett a fogadóban, majd ott állította fel fonográfját és szorgosan jegyezte 1907-ben a karcfalvi, tamásfalvi és jenőfalvi pentaton dallamokat. Minderre pontosan datált kották a bizonyítékok, amelyekre jól emlékeznek a faluban, mint ahogy az is nyílt titok, hogy a mai fotósok éppen merre jártak keresztül-kasul a csíkkarcfalvi valóságban, hol pásztázták kameráikkal az utcát, a határt, a lakásbelsőket, a krumpliszedés dandárját, mindenféle vidéki eseményt. Tudták, hogy szálláshelyük ott van a helybeli műjégpálya melletti épületben, s a község vezetői közösségi tiszteletét és támogatását élvezik.
A fotótábor tagjai - Ádám Gyula (Csíkszereda), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Czire Alpár (Székelykeresztúr), Danis János (Gödöllő), Fodor Zsuzsa (Kolozsvár), Labancz István (Csíkszereda), Móser Zoltán (Bicske), Nagy Boglárka, Salat Kincső (Kolozsvár), Szabó Attila (Csíkszereda), Szentes Zágon (Kolozsvár), Vitos Hajnal (Csíkszereda) - gyakorlatilag hasonló gyűjtőmunkát ismételtek meg, közel egy évszázadnyi distanciával. mint amit Bartók folytatott, csakhogy most nem a zene, hanem a képi valóság terén. A hagyományos értékek kollektív átmentése és a mai székelyföldi lét sajátosságainak felmutatása olyan maradandó célja a táborlakóknak, ami nem csak művészi törekvéseik kiélését, hanem a falu szembesülését szolgálja önnön, már-már alig észrevehető rezdüléseivel, gesztusaival.
Mig ezt a karcfalvi párhuzamot némi fantáziával s közös erővel kiókumuláltuk, azt is megkockáztattuk, hogy bizony, könnyen előfordulhatna: ha Bartók történetesen becsöppenne e fiatal, szakmailag elkötelezett fotós társaságba, minden bizonnyal ő maga is a képrögzítő kamerát részesítené előnyben, előszeretettel szállva be a közös vállalkozásba. A mai digitális fényképezőgépek ugyanis csodákra képesek: nem csupán kép, de mozgókép és hang szinkronelegye is rögzíthető, ami lényegesen több, mint amit a fonográf nyújtani tudott a maga idejében. De hát az ilyen képzelgések valahol gyermekien értelmetlenek. Arra azonban jók, hogy tartósan hidat verjünk az idő és az emberi cselevések szakadékai fölött.
Azt ugyanis tudjuk: Bartók Béla a ma már roppant korszerűtlenül ható fonográfjával is nagy-nagy elégtétellel végezte a gyűjtést, s anyjának lelkendező leveleket küldözgetett nem csak Csíkból, de más vidéki vándorlásairól is: "Életem legboldogabb napjai azok, melyeket falvakban, parasztok között töltök el.". Ebben megingathatatlan volt.
A tábor számítógépén összegyűlt, illetve a személyes mappákban sokasodó felvételek százait figyelmesen átpörgetve, a képekrtől visszasugárzott ez az újra és újra átélt bartóki boldogság.
(A képek szerzői a felsorolás sorrendjében; minden fotóstól 2-2 munkát válogattam, Labancz Istvántól csak 1 állt rendelkezésemre.)
|
|
Székelyföldi fotótáborok: Etéd, 2005 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. április 22. péntek, 07:56 |
|
 Alig egy év telt el a gyimesi fotótábor megrendezésétől, 2005 nyarán a HMKK-rendezvények sora az etédi kirajzással folytatódott 2005-ben. A Székelyföldnek ez a része sajátosan hagyományőrző, hűségesen ragaszkodik a népi kultúra értékeihez s szelid tájával illeszkedik a Sóvidéknek nevezett kisvilághoz.
Igaz, a fotós portya megörökítésére nem akadt album megjelenését támogató szándék, de 2006 elején, a Magyar Kultúra Napján sikerült rangos kiállítást összehozni a legjobb felvételekből. Mindinkább hagyománnyá válik, hogy a táborok nyomán készült tárlatok vándorútra kelnek egész Erdélyben, leggyakrabban Székelyudvarhely, Marosvásárhely, s olykor Kolozsvár érdeklődik irántuk.
Barátom, Ady András költő ekként látta az etédi tárlatot:
"Az etédi tájakon járók ábrázolásában könnyedén haladunk mi is ugyanazon ösvényeken, utcákon, köszönünk a fényképezett lakosoknak, diszkréten bevillanunk udvarok, szobák mélyére, ámulva állunk egy-egy tájrészlet előtt.szépségét vagy túlélőképességét csodálva, s közben észre sem vesszük, hogy a hasonlóságok alapján áttévedhetünk akármelyik másik erdélyi községbe, hiszen lelki fényérzékenységünk hasonló sorsokból fog rögzíteni.
Lassan-lassan állandó múzeum után kiáltanak ezek a felsorjáztatott fotótábori látleletek tájainkról és életünkről. Addig is, a HMKK fotótáborai folytatják sikertörténetüket: tudtunkkal már készülődnek a soron következő, a gyergyóalfalusi táborozásra, amelyet ősszel a csíkkarcfalvi követ."
Az etédi tábor résztvevői:
Ádám Gyula (Csíkszereda)
Balázs Ödön (Székelyudvarhely)
Bálint Zsigmond (Marosvásárhely)
Czire Alpár (Székelykeresztúr)
Danis János (Gödöllő)
Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely)
Magyari Hunor (Székelyudvarhely)
Szabó Attila (Csíkszereda)
|
|
Székelyföldi fotótáborok: Gyimes, 2004 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. április 21. csütörtök, 04:25 |
|
 A Hargita Megyei Kulturális Központ 2004-ben, a csíkszeredai tábora mellett a havasokban található Gyimesekben is megrendezett egy koraőszi fotótábort, amely sorrendben a negyedik volt az egyre sikeresebbé váló folyamatban.
Személyesen nem vettem részt rajta, de néhány fotós barátom lelkes beszámolót tartott hazatérve az ott talált téma- és képbőségről, a terepezés varázsáról. Ugyanakkor a tábor irányítója, Ádám Gyula fotóművész felkért arra, hogy segítsek a tábor anyagából szerkesztendő kötet összeállításában.
Örömmel végeztem a munkát. Jó szövegek gyűltek össze, majd nekiláttunk a képekből tárlatot is szervezni, amelynek megnyitását ugyancsak rám bízták. Arra gondoltam, hogy a beválogatott képek vizuális elemeiből valamilyen szinkretikus verset írok, amely fotó is, meg szöveg is és szintézisbe foglalja azt a gyimesi világot, amit a fotósok magukkal hoztak.
A vers itt olvasható:
CSEKE GÁBOR
Mákbuba
(A 2004-es gyimesi fotótábor képeire)
Kéken iramló kattogó sebesség
Füttyökbe szédült árva viadukt
Ablakot vág a táj felé a rozsda
Az élet mint egy gyertya elaludt
Ritkás fogán át üzen a gereblye
Kaszafenéstől peng a délelőtt
A vízimalom elnyűtten fecsegne
Csűr oldalán a roham rég elült
Gallyak tövén táncol a fejszeél
Maganövesztő fán míg duzzad a göcsört
Anyaországot idéző szekér
Csurgóra jár mint lábrakelt idő
Boglya ölében béke tenyerén
Csapzott hajú verejtékes napok
A havas távol mégis oly közelben
Visszaszálló tűnt évek dallamok
Lengő füstök párák töprengenek
A hegy fölött hol a hűség lova
Fához kötve bóklászik úgy legel
Vonat kúszik a völgy mélyén tova
Mely csupa ránc s rajtuk a bánat
Gyalogösvényen oda-vissza jár
Nézem amint egy jó botot szorongat
Elvánszorog az őszi délután
Kézimunkába temetkezve némán
Anyóka néz hályogos fél szeme
Olykor egy vézna mákbubára téved
- egy csökött álom zörgő szelleme
Csíkszereda, 2005. január 22
A tábor résztvevői: Ádám Gyula (Csíkszereda) Balázs Áron (Gyergyüszentmiklós) Bálint Zsigmond (Marosvásárhely) Danis János (Gödöllő) Erdély Bálint Előd (Székelyudvarhely) Incze László (Csíkszereda) Nagy P. Zoltán (Csíkszereda) Szentes Zágon (Kolozsvár)
|
|
Székelyföldi fotótáborok: Csíkszereda, 2004 (fotó) |
|
|
Írta: Cseke Gábor
|
|
2011. április 12. kedd, 16:08 |
|
 Harmadiknak Csíkszereda került sorra, 2004 májusának első napjaiban. Bolond, szeles napok köszöntöttek a városra, gyorsan változó fényviszonyokkal. A népes sereg, amely ezúttal 11 fotóst számlált, a város központjában álló vendégházban (Lazarus-ház) ütötte fel tanyáját, annak emeleti ebédlőjében és hálóiban zajlottak a tartalmas szakmai viták, itt mutogatták egymásnak egy-egy nap termését - a tábort szervező polgármesteri hivatal gondoskodott róla, hogy a napi termést másnap reggel papírképeken megtekinthesse a díszes társaság.
Emlékszem az első vitára, amelyen magam is részt vettem, hogy miközben az első nap termését kritizáltuk, több szájból is elhangzott, hogy időszerű lenne az erdélyi fotográfia történetének és állapotának föltérképezése, mert az mostanig gyakorlatilag úgy nőtt, fejlődött, mint a fű: nem csak szabadon, de vadon is s mostohán. Az értékeket minden esetben föl kell mutatni, hogy a fiatalok tovább tudjanak lépni.
Ez a tábor is inkább az útkeresést, a hangulatokat rögzítette, s a tábor nyomán összeállított fotóalbum válogatóinak szemlélete is a városképet helyezte a kiadvány középpontjába.
"A fotográfusok szívesen és kedvvel mutatnak be városképeket úgy, hogy azok természetfotók is egyben, a képek a tavasz színeiben pompáznak, még a panel piszkosszürke árnyából is kivirít egy-egy virág, máskor a kép uralkodó motívuma a lombkorona, a tájazat - ami szép. Megint, mindig, rendre oda kanyarodik vissza az objektív, a szépséghez, a légiesen könnyedhez és a felfoghatatlanul súlyoshoz, a kövekbe, bronzba, épületbe álmodott történelemhez" - áll az Egy véáros lenyomata c. album fülszövegében.
A csíkszeredai HMKK-fotótábor résztvevői:
Ádám Gyula (Csíkszereda)
Balázs Attila (Székelyudvarhely)
Barabás Zsolt (Sepsiszentgyörgy)
Bálint Zsigmond (Marosvásárhely)
Kristó Róbert (Csíkszereda)
Magyari Hunor (Székelyudvarhely)
Móser Zoltán (Budapest)
Nagy P. Zoltán (Csíkszereda)
Szabó Attila (Csíkszereda)
Szabó Tamás (Székelyudvarhely)
Szentes Zágon (Kolozsvár)
|
|
|
Nyomj egy sziát!
