Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Növényvilág


Paprikaültetvényem (16)

Amíg a számítógép "rosszalkodott" - péntektől hétfő estig - , vagyis kivonta magát a forgalomból, a paprikapalántáim kedvükre nyújtóztak: tudták, hogy a figyelmemet és érzelmi hozzáállásomat mindenestül a géphez való ragaszkodás (függőség?) kötötte le.

altNem voltam se eleven, se holt. Nem találtam a helyemet. Nem érdekelt semmi. A paprikák sem. Pedig olyanok  már, mint valami karcsú, nádszálderekú lányok. És erősen zöldek. Szíkleveleik hamarosan elsárgulnak és lehullnak, bimbóik pedig érzékien duzzadoznak, csücsörítenek a világra.

Ilonka nekiállt és kitakarította az erkélyt. Péter fiunkat várjuk haza, ott lesz az ő kuckója, a verandán, s berendezzük neki a ház legotthonosabb, leglakályosabb részét. Két paprikapalántát áthoztunk a dolgozószoba ablakába, az egy cserépben három palánta pedig ott maradt a díszvirágok között, társaságban. Most láss ám versenyt, amikor egymástól függetlenül vetélkednek majd, hogy ki érik be hamarább, kiről fogok elsőnek szakítani, kivel múlatom majd el az első éjszaka jogát?

Tény, hogy virágvasárnapot pompázó gloxíniák és pármai ibolyák fogadták, de még az óriásamarillisz sem nyílott teljesen el. A havas, zord hét elmúlt felőlünk, s most újra tavasziasan melegít a nap.

A gépem is megjavult, reménykedjünk. A paprikaültetvényen a helyzet változatlan. Tovább már csak a közhelyeimet pufogtatnám...

 

 
Paprikaültetvényem (15)

 

altElhervadt az egyik "csoda", kinyílt a másik. Gigantikus amarillisz-virágokat próbálok befogni a fényképezőgép keresőjébe. Remélem, a paprikáim nem húzzák föl az orrukat, hogy nem velük kezdtem a mai krónikát. Egyszerűen meg kell bújniuk a pompázó Nagy Testvér hóna alatt.
 
De azért már a palánták is szemrevalóan nyurgák. Mint a hosszúra nyúlott kamaszok. Húsvétra - jósolja Ilonka - biztosan kinyílnak. Kis, csillag alakú fehér virágokról beszél. Azt hiszem, ő már látja a termést is, de nem amolyan vágyálom-szerűen, ahogyan én, hanem reálisan. A növények szárain.
 
Azt is sejti, miért fejlettebbek a közösen, a nagyobb cserépben együtt maradt paprikák. Mert a "különváltak" az átültetéssel elveszítettek a fejlődésből két-három napot. Logikus, nem?
 
Kinyílt egy másik gloxínia is. Meg nekiveselkedett ez a leírhatatlanul mélykék pármai ibolya.
 
Kint áprilisi eső zuhog. Ázik a föld. A kinti "csodák" még késlekednek. A Hargita tövénél alig-alig rügyeznek a fák és a bokrok...
 
Paprikaültetvényem (14)

 

altZord áprilisi időjárás tombol odakint. A konyha ablakon át lefényképezem a reggeli felhő torlódást: egyik percben szembeköp a szeles eső, a másikban szétkergeti az égen az utolsó foszlányokat is. És vág, seper, tombol odakint a szél.
 
A paprikák mit sem éreznek mindebből. A szó szoros értelmében védett növények. A legnagyobb újság, hogy az öt palántából háromnak már megjelentek az első - igaz, még bátortalan - bimbóik. Kamaszodnak tehát, hamarosan ivarérettek lesznek. Ilonka szerint egy hét alatt egészen biztosan virágba borulnak.
 
Hanem az amarillisz-csodának lassan leáldozott. Képes krónikám még őrzi a szépséget, de a mai felvételek már a hanyatlást, a pusztulást illusztrálják. Egy tő még dús látványt ígér, igyekszem lekapni, amikor pompázni kezd.
 
Az erkélyen berendezett "kiskertben" azonban más csodák is vannak: kinyílt egy gloxínia. Azok is kedves virágok a házunk táján. Akár csak a belső ablakpárkányon sorakozó pármai ibolyák.
 
Most szombat délután van, Ilonka most is a napsütötte teraszon tesz-vesz. Földet cserél, lazít, beszélget a virágokkal, amelyek talán válaszolnak is neki. De legalább is kommunikálnak. Ilyenkor én háttérbe vonulok, nincs szükség a csőszködésemre. Ezért is írtam most ezt a krónikát...
 
 
Paprikaültetvényem (13)

 

altCsuda jól megy dolgom. Mármint az ültetvényen. Nincs semmi más dolgom, csak mint egy zabhegyezőnek, akit odaültettek a zabföld szélére, hogy figyelje a  vetés növekedését.
 
Alkalmam van naphosszat elüldögélni a kellemes, nem túl tág, de kellően lakályos beüvegezett erkélyen, kényelmes karosszékben, szememet olykor az ablakpárkányon sorakozó virágcserepekre vetve, de amúgy olvasmányomba bújva (pillanatnyilag Szolzsenyicin van napirenden, Lenin Zürichben c. regényével), és arra gondolok, hogy a könyvbeli - de akár a történelemben létező - orosz forradalmár is legalább ekkora összpontosítással kísérte nyomon a forradalmi helyzet alakulását a háború során szétzüllő Európában és Ázsiában. Átérzem a hajdani türelmetlenséget, hiszen magam is szeretném már formásodni látni paprikáimat, de a természetes fejlődés iramát nem lehet gyökeresen felgyorsítani, legfeljebb csak kedvező irányban biztosítani.
 
Gazda szeme hízlalja a jószágot - tartja a mondás, s ennek vetettem alá magamat én is. Tiszta szerencse, hogy a szomszédban, az amarylliszek frontján nem kell különösebben várakozni: nem csak napról napra, de akár óráról órára is változik a helyzet. Pár napja például kinyílt egy gyönyörű tő kettévált törzsén összesen 11 pompás virág. Ez egy kicsit olyan a növények világában, mint a 11 fejű sárkány a mesében, de ez nem vonatkozik a külalakra, mert a virág több mint szép; ahogy a gyerekek írják Torontóból meg Budapestről is, "kész csoda".
 
Ilyen csodák s az ezután készülődők árnyékában nem utolsó dolog zabot hegyezni a paprikák tövén...
 
Paprikaültetvényem (12)

 

altAhogy telnek a napok, mind jobban kihúzom magam. És büszke vagyok. Hogy belevágtam ebbe a paprika-kalandba. Pontosabban: hogy hagytam magam meggyőzni a belevágás felől.
 
Mert ez az igazság. Ha Ilonka nem mondja, nekem eszembe se jut ilyesmi. Egyszerűen csak jóízűen elfogyasztottam az általa hozott rokoni paprikát, amiről megállapítottam, hogy milyen finom. (Csípősben is van ám finom! Ami nem vadul, hanem elegánsan, szenvedélyesen, mély átéléssel csíp. Jön, hogy visszacsípje az ember...)
 
De ez csak játék a szavakkal. Amit a természet művel a cserepekben, az maga a nagybetűs Élet. Élet és erő van ezekben a palántákban, csak a színüket és a tartásukat kell megnézni. Csak így tovább!
 
Ráadásul milyen jó társaságban vannak. Csupa nemes szépség veszi körül őket. A szomszédok is csodájára jönnek az amaryllisz-sornak. Mert néhány napig pompézik és utána huss! Várhatunk egy fél évet. Legalább. Csak a zöldjük marad. De aztán az is elhull egy darabig. Új sarjadásig, bimbózásig.
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 Következő > Utolsó >>

3. oldal / 6

Chanson d'automne

új-iVisz

 

Ki van itt?

Oldalainkat 468 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs