|
Gyermekvállalás…Nem könnyű ügy.Nem csak anyagi ,de megfelelő érzelmi háttér is szükséges hozzá,ha úgy tetszik érzelmi megtapasztalás.
Gátat kell szabnunk gőgünknek,hiúságunknak,mert lesz idő,mikor majd visszabeszélnek.
Ilyenkor higgadtan kell gondolkodnunk,mert elvileg mi vagyunk a bölcsebbek,érettebbek.
NEM mi vagyunk az ellenszegülést nem tűrő teremtő erő!
Jusson eszünkbe,hogy nem Ő akart megszületni,hanem mi akartuk,hogy világra jöjjön…Felelősséggel tartozunk érte!Ő a mi részünk a világban,aki majd halálunk után tovább él belőlünk.Nem helyes elnyomni,uralkodni rajta.Ne irigykedjünk,hanem örüljünk sikereinek!(sokan sajnos az előbbit érzik:hogy neki sikerült,nekem meg nem,és igyekeznek gátat vetni sarjuknak,hogy nehogy túllépjen rajtuk,mert az bántaná egójukat)
Ha úgy tetszik mi egy program 1.0-ás verziói vagyunk,míg gyermekünk az 1.1-es…Ő a továbbfejlesztett énünk,de ezt a fejlesztést nekünk kell beléprogramoznunk…Meg kell magyaráznunk mit miért nem lehet,vagy nem ajánlott,ha makacs,úgy saját hibájából kell tanulnia,de nekünk mindvégig ott kell állnunk mellette,és tanácsokkal ellátnunk.NEM az utat kell mutatnuk,csak tanácsokat kell adnunk az ő saját útjához!
NEM szabad fölhánytorgatnunk az érte tett „áldozatainkat”!Hogy esett volna,ha a mi szüleink is ezt teszik,vagy HOGY esett?Rosszul?Ne akarjunk direkt rosszat neki,éri őt elég hideg zuhany majd az életben,ami után ne felejtsünk majd „törölközőt” nyújtani.
Nekem jó szüleim vannak.Nem volt egyszerű gyerekkorom…aki ismer,tudja,de ők mindent megtettek,megtesznek értem.Sok áldozatot hoztak,sokszor lehetőségeiken felül,és én ezt nagyra becsülöm,még ha nem is mondom mindig(na jó csak ritkánL )…Ilyen hálátlan fajta a gyerek,de ha megszorulnak,én is segítek,ahogy csak tudok,amíg erőmből futja.
Jó a kapcsolatom a szüleimmel: anyám mindenben támogatott (anyagilag is)és mindig ott volt,ha szükség volt rá,apám megtanított az élet „filozófiájára”ha úgy tetszik miatta vagyok ilyen „gondolkodó”,empatikus…
Gusztustalannak tartom,ha valaki fölhozza,a nevelkedés idejébe „beleölt”forintokat,vagy annak megvonásával fenyeget.Ennyi erővel dobjuk utcára csemeténket,azt majd lesz vele valami…Egy olyan lénnyel akinek megjelenéséről mi magunk rendelkeztünk…
Nem várok kommenteket,csak gondolkodás céljából írtam,szerintem valós problémákról,meg persze saját tapasztalatról.Na jók legyetek!
J |
|
Nem sok tapasztalatom van a gyereknevelésről…na jó szinte semmi,hacsak nem az unokaöcsémet vesszük figyelembe,akinek én voltam a példaképe,mivel az apja felé se nézett. Anyagilag is próbáltam őt támogatni(igaz a nénikém mindig visszaadta később),és megpróbáltam őt mindig támogatni lelkileg is…Ugyan nem a megszokott módon,de végülis bevált,mert nagyon büszke vagyok rá!Kiváló tanuló,tanulmányi versenyeket nyer ,meg minden,álmai vannak,ami felé erőteljesen halad.És szeretem őt.Persze tudom,ez nem apa-fia kapcsolat,de valahol mégis az.Általában magamat hoztam föl neki negatív példaként,hogy ha nem tanul olyan lesz mint én,küzdeni fog egy életen át.(ez nekem így tökéletesen megfelel,de legtöbbünk szeret a sikerben fürdőzni,hát akkor meg minek tartsam vissza nemde? J )Hiszem,hogy belőle még lesz valaki,és nekem untig elég,ha látom őt a csúcson a háttérből.Szerintem ez az igazi apa-fiú kapcsolat lényege,nem más.És úgy is tekintek rá mint fiamra.
Néhányan úgy vannak ezzel,hogy saját „kudarcukat” kívánják jóvátetetni gyermekükkel.
Például apuci/anyuci énekes akart lenni,vagy autóversenyző,de nem sikerült és gyermekükben látják az utolsó reményt,hogy megvalósítsák álmaikat.És mindenáron ráerőltetik saját álmaikat.Ezzel az a baj,hogy elnyomják a gyermek személyiségét,és egyfajta teljesítménykényszerbe hajszolják,ami hosszú távon nagyonis árt szegény kölyöknek.
El kell fogadni,hogy ő is egy más személyiség,más álmokkal,más nézetekkel.Csak tanácsokkal láthatjuk el őt és nem útmutatással.Engedjük kibontakozni!Mindenki jó valamiben,és biztos vagyok abban,hogy ha kellőképp odafigyelnek a szülők,a poronty kimutatja a „foga fehérjét”,és fény derül rá,hogy miben is tehetséges igazán!Ezt kell,ebben kell támogatni őt.
Bocsánat,ha túl okoskodónak tűnök,de hát nem igazam van?Megaztán olyan sok negatív példát látni.Szerintem nem butaság amit írtam…Remélem,ha lesz gyerekem,én nem fogom elkövetni ezeket a hibákat,és sikerül egy egészségesen gondolkodó,tisztán-látó felnőttet nevelnem belőle. |
|
|
Túl erős a hiúságunk,az egónk.
Mindannyiunkban megvan az az önhittség,ami sok további kellemetlenséget okoz,és nem hasznot...
Legegyszerűbben úgy tudnám szemléltetni,hogy mindenki,aki a közlekedésben részt vesz tökéletesnek hiszi magát.Amikor a közlekedésről beszélünk,és valami bajról van szó,ritkán hallunk olyat,hogy igen ez az én hibám volt,ezt elszúrtam…
Legtöbbször azt halljuk,hogy az a másik milyen hibát követett el,meg hogy milyen béna már,persze a mesélő sohasem hibázik.Tehát akkor mindenki tökéletes,nem igaz?Mégis hogy lehet,hogy annyi halálos baleset van?Az kinek a hibája?A Napnak,aki a vétkes szemébe mert sütni,vagy a rádiósnak aki épp rosszkor mond viccet,vagy a szemspirálnak,aki éppen a legrosszabkor akarja kifesteni a szemünket?Vagy a főnöknek,aki késést nem tűrve vár minket a munkahelyünkön?(egyébként a késés a lustaságunkból adódik,mert milyen jó már csak 5 perccel tovább ágyban maradni,aztán a másikat hibáztatni,mert túl lassan megy,nem?)
NEM.A mi hibánk,ha bajt okozunk,de miért olyan nehéz ezt bevallani?A büszkeségünket sérti,hogy nem vagyunk hibátlanok,vagy félünk a következményektől?De mitől…hiszen a baj már megvan…akkor a legtöbbünk miért tagad?
Én mindig is büszke voltam arra,hogy vállaltam a tetteimért a következményeket,ez így „fair”.Sok iskolában megfordultam kölyökként,mert elég sok „csínyt” elkövettem,de mikor lebuktam sohasem tagadtam,és ezt becsülték is bennem…persze mennem kellett,de a rossz cselekedet nem maradt a nyakamon,nem is bánt a bűntudat,mert bevallottam…,megbűnhődtem,kész.A károsultnak nem lett jobb,talán csak annyival,hogy tudja,az igazság győzött.És ez engem is megnyugtatott.
A nagymamám vallásos.Gyón,meg áldoz meg minden.Föl szokta hozni,hogy én már mióta nem gyóntam.Erre én azt szoktam mondani,hogy ha elkövettem valamit,amiért bűnhődnöm kell majd odaát,akkor bűnhődöm,nem könyörgöm bocsánatért…Mert miután megbűnhődtem,tiszta lelkiismerettel állhatok majd a „bíróság” színe elé.Követtem el pár…na jó sok bűnt,de én ott is kiállok majd az eszméim mellett!Hát tényleg olyan nehéz ez?Az önismeret,önkritika…?NEM VAGYUNK TÖKÉLETESEK.Ez van.Isten is tudja ezt,ha létezik.Nincs miért szégyenkeznünk.
Erre a gyónásos dologra meg tudok egy jó kis „mesét”:Ott ülünk egy tó előtt és bedobunk egy kavicsot,mire a víz felkavarodik…a fodrok elmúlnak,de a kavics ott marad a tó alján…A kavics a bűn,a tó az életünk a fodrok a bűnünk visszhangjai…Csak úgy tudunk valóban megnyugodni,ha kihalásszuk a kavicsot a tó fenekéről,ezt pedig csak a bűnhődés által érhetjük el.
Tehát nem csak nekünk,de mindenkinek az a legjobb,ha felvállaljuk felelősséget a hibáink után. |
|
Most egy ideig nem tudok majd írkálni,mert visszatérek külhonba,és nem valószínű,hogy lesz net-kapcsolatom…legalábbis idén már biztos nem.
Megnéztem a Megiddo című filmet ami még fut Omega kód 2 címen is itthon.
Története a végső háborúról szól jó és gonosz között. Isten és ördög között.
Az ördög egy egész világot magába foglaló koalíción munkálkodik benne,míg isten katonái igyekeznek megőrizni szabadságukat,és ebből lesz a konfliktus.
Megosztott érzelmeim lettek a film után,amit most megosztok veletek,és kérlek,hogy reagáljatok rá valamit.
Mivel,szerintem az egy-világ rendszer nagyon is hasznos lehet:nem lenne értelme a további háborúskodásnak,nacionalizmusnak,megosztottságnak,és egyetlen felelős szerv dönthetne mindenről…meg lehetne osztani a tartalékainkat,meg tudnánk beszélni a szükségleteinket regionálisan,mert minden régiónak más-más gondja-baja van,amin a másik régió tudna segíteni,pl:élelmiszer,ivóvíz,energia,nyersanyag,munkaerő hiányok.
Viszont HA van „lélek”amire nincs bizonyíték,hacsak nem számítjuk azt a bensőnkből feltörő hangot,mi szerint létezik,úgy a materiális vágyaknak hosszútávon nem sok hasznát vesszük,tehát istenek lesz igaza,miszerint,nem az anyagi,hanem a szellemi tökéletességre kellene törekednünk.
Ami nem tetszett,hogy már megint az aktuális nagyhatalom „jófiú” amerika szemszögéből kísérhetjük végig a történetet,ahol egész Európa és Oroszország a gonosz csatlósa volt…
Na ez elég nagy falat EGY embernek…
Mi legyen?Nemzetek megosztottsága,vagy emberiség? |
|
