Üdv!Nem egy "könnyű"írás,sőt nem is szórakoztató,de remélem elgondolkodtat majd egy-két embert!

Minden gonoszság alapja az ÖSSZEHASONLÍTÁS.

Gondoljunk csak bele,mert mindannyian elkövetünk ilyen-olyan "gonoszságot" nap mint nap,ha a következőket gondoljuk,vagy mondjuk másokról:

"Persze,ő megteheti,de én nem..."(kisebbségi érzés)

"Mit képzel ez,hogy ilyet csinál!Ezt csak nekem lehet,mert százszor többet érek,mint ez a senkiházi!"(felsőbbrendűség)

Ezek nagyon érdekes mixtúrája a mai magyar-cigány viszonyban fedezhető föl:

A"persze ő megteheti,mert cigány!"Egy átlag magyar ember szájából idéztem...Ez a kisebb-és felsőbbrendűségi érzet egyvelege megzavarja az embereket,a zavarodott ember pedig fél...A félelem pedig az uralkodás egyik alapköve...Bizony sokkal könnyebb egy olyan tömeget vezetgetni,amelyik létbizonytalanságban él,fél a mától,a holnaptól...És vakon követnek egy olyan vezetőt aki kiutat mutat ebből a kilátástalan helyzetből.Pedig pont ezen vezetők miatt kerültünk ám ilyen helyzetbe barátom!

Ez az "oszd meg és uralkodj" mára már oly átlátszó és fantáziátlan stratégiája.De működik...Mert a félelemnek van egy másik vezetők számára előnyös mellékhatása: megvakítja az embert!Akik csoportokba verődve antiszemita jelmondatokat skandálva időről-időre tüntetnek.És félelmet ültetnek még több ember szívébe.Párszor már volt alkalmam megkérdezni ilyen emberkéktől,hogy neked személy szerint mit ártott az a MÁS ember?

A válasz eddig még mindig egyöntetű volt:"Háááát semmit,de a tv-ben mutatták,hogy....

Hát igen,erre mit is lehetne mondani/írni...Amióta a politika fölfedezte a tv-ben rejlő lehetőségeket azóta kár a Képládára időt pocsékolni.Szépen csendben megmérgezik a gyanútlanul "szórakozó" emberek lelkét...Az ÖSSZEHASONLÍTÁS "eszméjével".

Aztán (főleg a fiatalok körében) jönnek a hú nézd már milyen ruhája van,vagy milyen béna haja van stb megjegyzések=>a kirekesztés már az iskolában megkezdődik!Bravó még több klikkre osztják amúgy is széthúzó embereket!(a klikk egy mostani szleng :csoportot jelent).Itt szeretném megjegyezni a tanítók felelősségét is:igen is tessék nevelni azokat a kölyköket mutassatok nekik jó példát szánjatok több időt a példamesékre és magyarázataira,higyjétek el nem lesz hiába való,mert akármilyen környezetből is jött a kis lurkó,egy jól elmagyarázott tanmese(esetleg eljátszott)nyomot fog hagyni a kis lelkében!És ha neadjisten a bűnözés útjára lépne még elő fog jönni neki és igenis meg fogja benne szólaltatni a lelkiismeretét ezt a régi jó barátot,akinek hangja egyre csak halványulni látszik...Ne hagyjuk őket elkanászodni!Én személy szerint már második éve nem nézek televíziót!Filmezni szeretek,ezt a számítógépen oldom meg...higyjétek el sokkal jobb így megszabadulván ettől a sok fölösleges feszültségtől vagy "információtól",nem beszélve arról, hogy nincsenek behatárolva a napjaim a sorozatoktól,vagy más bugyuta műsortól.

Amúgy nem tudom ki hogy van vele de én mélységesen megalázónak tartom amit a hazai televíziócsatornák tesznek velünk,a MÉLYEN TISZTELT PUBLIKUMMAL.Összeeszkábálnak mindenféle ostoba showműsort meg celebeket(akik külföldre menvén showműsorok keretében szégyent hoznak az egész magyarságra) gondolván jó lesz ez nekik...Úgy érzem lenéznek a mélyen tisztelt tv mogulok mintket,ha azt hiszik hogy a mai műsorok szórakoztatóak...A legtöbb embert aki valamilyen szerepet kap megveszik kilóra,aztán szó szerint úgy alázhatják ahogy akarják!Hát semmi önbecsülése nem maradt már az embernek?Hová tűmt a büszkeség,a becsület?Csak én gondolkodom már így?Nem hinném...

Higyjétek el a pénz nem minden!!!Sőt SEMMI!Ha egyszer valamilyen módon válaszút elé kerülnétek:

Egy csinos összeg és a büszkeségetek között ne habozzatok!Válasszátok az utóbbit.Nem olyan nehéz az,és amit utána fogtok érezni a világ minden kincsénél többet ér:IGEN EMBER TUDTAM MARADNI EBBEN AZ EMBERTELEN VILÁGBAN!Ne legyünk mi is olyan lelketlen szörnyek mint a mai monetáris rendszer szívtelen urai!Ne engedjük hogy egymás ellen lázítsanak!KAPA SZÍNTEN BÉKE VAN!Mindig is az volt,de ezen "egyének"érdeke,hogy elhitessék velünk az ellenkezőjét,és félelemben éljük le mindennapjainkat.

Én azt mondom ne féljünk kedves olvasó!Inkább élvezzük az élet apró csodáit!

És ne feledjétek ezen írás első mondatát!Ne keress másokban hasonlóságot mert minden ember a világ egy külön kis csodája,saját akarattal,saját vágyakkal amiket tiszteletben kell tartanunk ne akarj senkit se saját képmásodra formálni,és te se akarj olyanná válni mint mások,csak így lelheted meg a boldogságod!:)

Szia:)

Keddenként egy kicsit meghalok

            A halálhoz való valamilyen viszonyulás egyidős az emberrel. Bizonyítékaink vannak arra, hogy az újkőkor idején már létezett a halál utáni létnek egyfajta általánosnak mondható víziója, melynek konkrét formájáról azonban vajmi kevés elképzelésünk van.

            Az első írott források, melyek a halálról tesznek említést, az egyiptomi kultúra hagyatékából bukkannak elő. A fennmaradt írásos leletek legnagyobb része vallásos tárgyú szöveg, mely sajátos halotti kultuszról szól. A túlnyomórészt a túlvilági létet szolgáló művészet alkotásai szerint odaát szinte idillikus, paradicsomi állapotok fogadják a meghaltakat. Az egyiptomi vallás tanításaiban a halottakból eltávozó lélek /a ba/ a túlvilágon folytatja létezését, mely létezés minden halandót hasonlatossá tesz Ozirisz istenhez, ki maga is meghaló és feltámadó.

"Az egyiptomiak szerint az alvilágban istenek uralkodnak; az egyiptomiak vallották egyszersmind legelőször azt a tant, hogy a lélek halhatatlan, a meghalt testből egy más állatba költözik, s ha már minden szárazföldi, tengeri és szárnyas állaton átvándorolt, ismét egy született ember testébe tér vissza; ez a körülvándorlás pedig háromezer évig tart."- írja Hérodotosz.

            A Kr. e.-i VIII. században Homérosz még úgy vélte, hogy az embernél a lélek és a test szerves egységet alkot, s hogy a meghaltaknak csupán valamiféle árnya létezik, amely tengődik tovább Hádészban, az Alvilágban. A nagy költő e meggyőződése világosan fejeződik ki az Odüsszeiában, melyben a Hádészba látogató Odüsszeusznak Teiresziász árnya így beszél:

"Isteni sarj, Laertiadész, leleményes Odüsszeusz, jaj, te szegény, mért fordultál el a nap sugarától, s jöttél nézni a holtakat a mezőn, hol öröm sincs?"/XI. 92-94/

Másfajta nézeteket képviselt Pitagorasz kétszáz évvel később. A Kr.e.-i VI. században a pitagoreusok azt a nézetet teszik magukévá, hogy az ember két alapvetően különböző - sőt, ellentétes -dologból, az örök, szellemi természetű lélekből és a keletkező-elpusztuló testből áll.

            Tanításukban azt fejtegetik, hogy a lélek csak ideiglenesen, az élet időtartamára egyesül a testtel. Az utóbbi a halál beálltakor különválik, s - büntetésben vagy jutalomban részesedve földi tulajdonosa életmódjáért - különféle állatok testébe vándorol, majd pedig igen sok idő elteltével újból és újból emberi testben is világra jöhet.

"A lélek halhatatlan szubsztancia, örökké tevékeny, soha nem szünteti meg tevékenységét, de a test felbomlik, amikor számai elfogynak."Ez a sajátos lélekvándorlási, erkölcsi mozzanatot is magában foglaló pitagoreus-tan, amely mint láttuk nem teljesen "gyökértelen", az "Állam" X. könyvének tanúsága szerint Platónra igen jelentős hatást gyakorolt.

            A Fekete-tenger vidékéről származó Platón-tanítvány, Herakleidész szerint Pitagorasz önmagáról azt vallotta, hogy az ő leke is hosszú vándorutat tett meg, amíg az ő testével egyesült. Állítólag arról beszélt, hogy lelke valamikor Aithalidészben élt itt a földön, és Hermész megengedte neki, hogy a halhatatlanságon kívül bármit kívánjon. Ő azt szerette volna, hogy testének halála után minden maradjon meg emlékezetében. Így aztán most arra is emlékszik, hogy a lelke bizonyos Euphorboszba, majd valami Hermotimoszba, utána egy Pürrhosz nevezetű déloszi halászba költözött, s csak azt követően tért vissza ide a földre Pitagorasz alakjában. /Diogenész Láertiosz nyomán/

            A pitagoreizmus szerint az egész világban periodikus körforgás van - így az életben és a halálban is -, mégpedig olyképpen, hogy a periódusokon belül minden dolog különböző, ám maguk az egyes periódusok teljesen azonos módon ismétlődnek.

            A folytonos változás eszméje található Herakleitosz filozófiájában is, azzal a különbséggel, hogy a változások okait az ellentétekben látja. Témánknál maradva a következőket írja a "homályos bölcs": "Nem értik meg, mint van az, ami ellenkezik, önmagával mégis összhangban: visszacspó illeszkedés, mint íjé és lanté. Az íjnak tehát neve élet, műve pedig halál." /88-89. frag./ Ennek az élet szülte halálnak az újratermelődéséről így ír: "Amikor megszülettek, élni kívánnak s hogy haláluk legyen, vagy még inkább: hogy megpihenjenek. És gyermeket hagynak maguk után, hogy halál mindig újra legyen." /12./ A gyermek tehát a halál forrása, s mint ilyen, az örök ismétlődés kulcsa, annak továbbélése.

            De mi történik velünk halálunk után? "Az emberekre az vár haláluk után, amit nem sejtenek s nem is vélnek." /16./ "Mert a tűz mindenek felett ítél, amikor eljött és lesújt mindenre." /108./ "Harcban megölteket az istenek tisztelik és az emberek. Nagyobb halálrésszel nagyobb osztályrész jut sorsul.” /17./ A halál azonban az életben is jelen van. Egyrészt materiálisan, ezek maguk a holtak holttest formájában, melyről igen lesújtó véleménye van az epheszoszi bölcsnek: "A holtak a trágyánál is kidobnivalóbbak.” /109./ Másrészt gondolatilag: "Az ember az éjben világosságot gyújt magának, miután látása kialudt, de él. Érintkezik a halottal alva, miután látása kialudt…" /116./

A meghalttal tehát álmunkban találkozhatunk. Ezek és a következők azt bizonyítják, hogy Herakleitosznál sajátos egységet képvisel élet és halál. "A halhatatlanok halandók, a halandók halhatatlanok, minhogy élik azoknak a halálát, azoknak életét pedig halják." /111./

Ebben a változó egységben van, ami állandó: és ez maga az ember, hiszen "Ugyanaz van benne az emberben élve és halva, és ébren és alva, és fiatalon és öregen. Mert ezek átcsapva azok, s azok ismét átcsapva ezek." /114./ Ezt a változó egységet mondja ki általános filozófiai tézisként: "Nem tőlem, hanem a logostól hallván, bölcs dolog elismerni, hogy minden egy. Mert közös a kezdet és a vég a kör kerületén." /131./

            Herakleitosz az ókori görög és az egyetemes emberi gondolkodás különösen kiemelkedő egyénisége. Neve Szókratész előtt sem volt ismeretlen. Mikor elolvasta a "homályos bölcs" könyvét, a következőket mondta róla Euripidésznek: Amit megértettem belőle, az kiváló szellemről tanúskodik; és - miként hiszem - az is, amit nem értettem meg; csak hát egy déloszi búvár szükséges a megfejtéséhez. /Diogenész Láertiosz után/

Irodalom: Homérosz: Odüsszeia Bp.1986;   Herakleitosz: Múzsák Bp.1979.

Huszonöt éve a „Jézus Krisztus szupersztár” rockopera felkavaró zenéje egy Júdás-szupersztárt is odavázolt az emberiség áldozati-vitrinébe. Mikéntha az áruló hivatástudattól ösztökélve a feltámadáson dolgozott volna azzal, hogy Jézust halálra adta. Faramuci és teljességgel elfogadhatatlan szemlélet ez. Júdás tette - Káinéval együtt - az emberiség mélypontja. Ámde Júdás mégiscsak meglepően hamar ráébredt aljasságára, és radikális öncenzúrát gyakorolt.

Ma, midőn az árulók égig mentegetik, magasztalják „rugalmasságukat”, már-már példaképpé szépül Júdás.

Huszonöt éve, a Hittudományi Akadémia doktoranduszaként a Júdás-szindróma messzemenően izgatott. Azóta eltelt egy emberöltő, de a probléma ma is ugyanolyan izgalmas. Az alábbiakban néhány számomra fontos megállapítást kívánok ezzel kapcsolatban megfogalmazni, melyek a Júdás-szindróma egyfajta megközelítésének keretét adhatják.

Júdásról csak egyes számban szabad írni.

Júdás én vagyok.

Júdás Krisztus-képmás.

Krisztus Isten-képmás. Júdás Isten-képmás. Hogyan lesz ebből a képmásból teljesen más? Hogyan lesz Júdás minden, mi nem Isten?

Júdás halálra adja Jézust. Azaz: szeretné, ha nem lenne. Már zavarja a léte. Jézust Júdás közbenjárása nélkül is elfognák, árulásának tehát nem az események bekövetkeztében van szerepe. Júdás hittel, magabiztosan „köpi be” a Mestert. Ami azonban történetében a „legemberibb”, és ami a leginkább kiemeli az Evangéliumok szereplői közül: hogy azelőtt tér meg, mielőtt „kiderülne”, hogy Jézus mégiscsak Isten, hiszen feltámadt. Júdás a feltámadás hite nélkül döbben rá aljasságára, és akkor vállalja "megtérése" kockázatát, midőn volt társai sunnyogva elsomfordálnak. Júdás szeméről lehull a hályog, s mindenfajta isteni jel segélye nélkül szembesül ordenáré hitványságával, és az egész emberiség nevében akasztja fel magát a fára. Úgy függ végzete fáján eszeveszetten-esztelenül, mint Odin az Yggdrasilon.

Júdás kívülről várja a „hóhért”.

De hiszen ez így is van az öngyilkosoknál! Feltétlen skizofrénia, hasadt-elméjűség, a kétségbeesés kettőssége kell ahhoz, hogy valaki megölje magát. Egyénisége egyik felét abnormálisan nagyra kell dagasztania, hogy az megsemmisíthesse eme „egység” másik felét, ráadásul azzal a többnyire nem-titkolt szándékkal, hogy az egyéniség egyedül értékes, valós része tisztán megmaradjon a halál révén. Az öngyilkosságot ezért tulajdonképpen nem is lehet a gyilkosságok sorába sorolni, ugyanis az ember önmagát - alapvető önszeretete, „istenteremtményisége” által - nem tagadhatja meg teljesen, mindenkori szándéka szerint csak önlénye egyik felét képes pusztulásra ítélni.

Aki az ős-sötétségbe vágyik, megunta „szurtos hátulját törülgetni” (W. S.)

Aki az ős-sötétségbe vágyik, az visszavágyik a Nap-centrumba.

Minden öngyilkos-halálban van legalább szemernyi a misztikus borzongásból. Minden öngyilkos halál visszatérés az „ős-sötétbe”, egyesülés a kezdet-nélkülivel, az „istenné válás” (theoteleszmosz) kikényszerített megvalósítása.

Az érett lélek azonban maga hull át a „túlvilágba”, s nem elsietett Isten-boldogság-keresés motiválja. Vajon választhatta volna-e Júdás az érett lélek misztikus halálát, vagyis a „gyáva” apostolokhoz hasonlóan a mártíromságig hűséges Krisztus-igehirdetést?  Mindenesetre nem választotta, Júdás Krisztus közbejötte nélkül próbált üdvözülni, s ezért vissza kell még térnie új élet-próbákra.

Földi időzésünkbe-ből fájdalommal bukunk.

A fájdalom bizonyítéka létezésünknek. Ahogy az álom: van is meg nincs is. Ahogy a jelen: jelen volt, jelen lesz, de a pillanat mégis pillangópuhán tovaszárnyal. A fájdalom az örök élet világfájának szépséges dallama, ódája. Ami él, az fáj. A mi felismert rendeltetésünk csak az lehet, hogy gyönyörűen énekeljük el saját halotti zsoltárunkat a kierkegaardi költő-parabola értelmében. A menekülés, idézzük Platont: csakis Istenhez-térés lehet. De csakis a keresztút türelmes bekalandozásával, semmiképpen sem a hirtelenkedés tapasztalatlanságával.

A Biblia szimbolikus fái közül a fügét baljós csend veszi körül.

Keresztény gondolkodók gyakran helyezték egymás mellé Krisztus csupasszá száradt keresztfáját és a Paradicsom csábosan gyümölcsdús „kígyófáját”.

A száraz fa a Megváltás gyümölcsét hozza, a gyümölcsben fürdő pedig a kiűzetést. Júdás fájáról, a hegyoldal görbe bódhi-fügéjéről meg-megfeledkeztek. Júdás ez alatt a fa alatt világosodott meg. Egy pillanat alatt rájött, hogy nem egyszerűen csak hitvány ember, hanem egyenesen szarember, mintegy illusztrálta Kálvin predesztinációs tanát: onnan tudhatod meg, hogy elkárhoztál, hogy kárhozatra méltón választasz. Júdás a lehető legrosszabbat választotta az öngyilkossággal. Ennél már csak az lett volna rosszabb számára, ha életben marad, és ott folytatja, ahol abbahagyta: megforgatja a 30 ezüstöt a tőzsdén, birtokot ragaszt belőle a Hakel Damán, kistafírozza eladó lányát és jótékonysági koncertet szponzorál.

A föld mélyéből folyamatosan születik az arany, a nemes fém, az izzó emberi lélek, s folytonosan tér is oda vissza.

Mert Hádész az örökkévalóság letéteményese (Platon az „aidion”- időtlenség szóból eredezteti az Alvilág istenének nevét), de a föld egyúttal a méltatlanok pusztulásának pusztája is.

Júdás kétségtelenül kudarcot vallott önmaga és Isten előtt, vissza kell hát térnie a földre, hogy újra megtapasztalhassa az Isten kínálta szabad választás lehetőségét, és megpróbáljon jól választani.

Ha az ember minden pillanatban meg tudná élni egyetemességét, istenné lenne.

De a világegyetem gödrébe dobva, a platoni vízió realitásában csak vágyakozhat a más-lét nélküli tiszta „Sein”-re. Az ön-útálat ítélete valóságosan is kevesli az itteni életet. Így mutat rá minden halál - így az öngyilkosság is - arra, hogy folytonosan felül kell múlnunk önmagunkat ( „müssen wir uns überwinden” - Nietzsche), így juthatunk el az Isten-Létbe.

Júdás sorsa, a lélek örökkévalóságának stációs szemléletét fürkészvén, egyáltalán nem reménytelen. Sőt, a jelenlegi „fekete kor” torz népségét intheti arra, hogy legalább Júdás szintjét igyekezzen elérni, ha már Krisztushoz hozzá se tud szagolni. Júdás ugyanis, megelőzvén minden keresztény szentet, apologetikus apostolt, mindenfajta feltámadásos egyháztörténelmi háttér nélkül felismerte a Krisztus-szeretet, Krisztus-szerelem abszolút „igenjét és nemjét”: aki Krisztust elutasítja, elárulja, meghal; aki Krisztust igenli, örökké él.

Előző kutyátok neve Tisza volt, kedveseim, a mostanié Száva. Elgondolkodtam egy esetleges, leendő harmadik kutya elnevezésén. Hirtelenjében a következő ötletek adódtak. Concó, Kerka, Kraszna, Perint, Fehér-Körös, Berettyó. Ám, ha kiléphetünk a trianoni Magyarország területéről, az eb elnevezésére további lehetőségek kínálkoznak. A romantikus kutyanevek kedvelőinek ajánlott a Brahmaputra, a Saalveen, az Ohio, az Orinoco vagy a Colorado elnevezés. Népnemzeti ebtartók házi kedvencének ideális neve lehetne a Küküllő. Ha erőt sugalló nevet adtok majd leendő kutyátoknak, verhetetlennek tűnik a Mekong, de elképzelhető a Teeneessee, vagy a Tapajos, a Vrbas és a Xingu is. Amennyiben az eleganciát részesítenétek előnyben, optimális név lehetne a Duero, a Meander vagy a Zambézi, netán a Kagera. Az archaikus kutyanevek híveinek ajánlott az Eufrátesz vagy a Tevere, esetleg a Sztrümón. Paraszti-tradicionális állattartóknak javallott a Pecsora, a Béga, netán a Kulpa folyónév. Aki pedig a rövidségre esküszik, illesse ebét Pó vagy Kur névvel.

Felvetéseimmel korántsem kívántam azt a benyomást kelteni, mintha szegény jó Száva pusztulását sürgetném. Mindössze a folyónevek kutyanévként való alkalmazásának széles tárházát szerettem volna a geográfiában kevéssé járatos barátaim számára felvillantani.

A János-passió 1724 nagypéntekjére készült, és elõször a lipcsei Szent Mihály templomban mutatták be. A mû Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János evangéliuma alapján. A Bach-alkotás egészében oly tökéletes, hogy több száz évvel keletkezése után is óriási hatással van hallgatójára. Szinte hihetetlen, hogy Bach halála után majdnem 80 évig, egészen a Mendelssohn-féle Máté-passió elõadásig a barokk legnagyobb zeneszerzõjének összes mûve feledésbe merült. Micsoda szerencse, hogy nem örökre!

Sziasztok
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Gyere mesélj velünk!!

Timi, Olgi, Bridzsit, Sszuzy, Nancy, Baudolino, Kriszta, Lujza, Era86, Godó, Pekani32, Gyuri, Erika01, Reg, Kiki, Ezyaz, Nikó, Kogamiyata, Hókifli

Én kezdem:

Egyszer volt, hol..nem volt, volt..egyszer egy nagy.. hegy, aki éppen..arra járt láthatta..hogy egy tündér.. friss fűágyon szendergett..valamint kissé horkolt..szegényt nemrég elvarázsolta..az égből alászálló..hogy szemei ragyognak..rejtélyes ismeretlen aki..nem volt más..mint egy nagy..zöld béka, aki..szerette volna ha..a tündér őt..szívébe zárja és..varázspálcájával visszaváltoztatja délceg.. herceggé. Oda huppant..a tündér mellé és..dalba kezdett,ekkor a..fák közül odatoppant.. egy kedves labrador..és kíváncsian kérdezte..Nem láttál erre..kóborolni egy szegény..sánta rókát? Ha..erre vetődne akkor.. üzenem neki hogy..én nem az..a nyughatatlan izgága alak..vagyok, aki vele..a világ végére is..boldogan menne, hanem a..tündér rég nem..látott hű barátja..az LX557-es bolygóról. Amióta..a földre szállt, azóta..oly sok pillanat..vánszorgott el némán..és tűnt el az örökkévalóságban..Jó lenne ha..érteném ezt az..új érzésekkel teli..zaklatott, de boldog..világot talán én..is eljutok majd..egy megfelelő helyre..ahol nem leszek..egyedül, a barátaim nélkül..Csak nem tudom.. mikor történik már..lehet hogy itt..és ebben a percben..kellene  most megtalálnom..a titkos és üdvözítő..választ. Csak épp..nagyon éhes vagyok..Hol találok erre..egy jó kis.. búvóhelyet magamnak és..némi harapnivalót hogy..pihenten, teli pocakkal..és édes reményekkel..induljak el oda..ahová mindig is..tartoztam, és ezzel..végre, valahára megtaláljam..amit oly rég.. vártam, és most.. ég veletek vár.. a boldogság. Ha még..látjuk egyszer egymást..ebben a földi életben..akkor majd elmondom..hogy milyen nagyon..szeretlek, és azt..hogy mi történt..velem. Búcsúzóul még.. csak annyit hogy..adok neked egy..jó tanácsot, ha..az élet ajándékát jól..akarod látni, nyisd..ki a szíved és engedd..be a fényt. Mert..minden ember megérdemli..hogy kapjon egy..újabb esélyt az élettől..A béka gondolkodóba esett.. azon, hogy miért..is akarna ő..újabb esélyt kapni..hogy ismét hercegként..éljen, pedig a békalét..egy kicsit sem..kellemetlen, esténként kuruttyolni..és a gólyákkal bulyócskázni..a zöld szín pedig..a kedvencem, de azért..kell egy kis..remény arra hogy..ismét megpróbáljam a régi..önmagamat visszakapni. Ezért..most megcsókolom a tündér..selymes puha orcáját..talán felébred majd..és visszavarázsol, Akkor..és újra a régi..délceg herceg lehetnék..de vajon mit..kellene mondanom ahhoz..hogy elérjen a tündér..szívéig a szavam, arról..nem is beszélve.., hogy békaként nem..viselhetek nadrágot és..ilyen szeles időben..a kétéltű lét sem..olyan előnyös mint..délceg daliának lenni..az alvó tündér..a szerelmével álmodott..a csillagok alatt..nem fázott mert..a szerelem betakarta édes..puha bársonyos takarójával..Annyira jó szerelmesnek..lenni, de most.. félek az édes álom..távoli tájakra repít..és ott talán..valóság lesz amit..eddig csak álomvilágban..éltem át vele..A béka elbűvölten nézte..alvó szerelmét, és..gondolt egy merészet..hevesen dobogó szívvel..közel hajolt az alvó..tündér meggyvörös ajkához..behunyta két szemét..és forró csókot.. lehelt a bársonyos ajakra..A tündér szempillái megrebbentek..mosoly suhant át..gyönyörű arcán, szemei..csodálkozással vegyes örömmel..néztek a békára, és..ajkai szóra nyíltak..csilingelő hangján azt..mondta: veled álmodtam..és örömmel tölt el..hogy végre a valóságban..is szemtől szembe.. láthatlak.Szeretném ha..újra megcsókolnál, hogy..elhihessem, hogy ez..már nem álom..A béka nem sokat..teketóriázott, újra megcsókolta..éss láss csodát.. mire ajkaik elváltak..a békából valóságos herceg..lett. Békaság a múlté..Egymásra nevettek és..nem is kellett..mondaniuk semmit, ami..a szívükből fakadt úgy..érezték már semmi.. akadály nem állhat.. szerelmük útjába. Még..sokáig nem tudtak..elszabadulni egymás bűvöletéből..Gyönyörű terveket szőttek..édes csókokat váltottak..és élvezték egymás..közelségét amelyre mindig..is vágytak titkon..hogy egyszer valóság..legyen. Ám ekkor..hirtelen megjelent egy..valószínűtlenül fura szerzet..bukdácsolva, hadonászva egyre..csak azt hajtogatva..Ezt nem hiszem..ilyen a világon nincs.. ekkor vette észre.., hogy rajta kívül..még ketten vannak..hirtelen elhallgatott, és.. csak nézte a szerelmespárt.. Eszébe jutottak a régi..a régi keserédes emlékei..amikor még Ő..közelebb került hozzájuk..és azt mondta..Bárcsak én is..boldog lehetnék.,de..van egy kis..átok, ami miatt..éppen mérgelődöm, véletlen..jegybeesések, amitől végképp..jól összekavarodtak a dolgok..A tündér szive összefacsarodott..megsajnálta a jövevényt és..csengő hangján azt..mondta a szerzetnek:Miért..vagy ilyen zaklatott?..Hol is kezdjem..a varázslatot?Először is..nyugodj meg, és..Ki vagyok én?..Vágott a tündér szavába..mert a létkérdések mindig..felmerülnek, ha az.. élettel valamit is..kezdeni akarok. Így..Megismételte. Ki vagyok?..Ez a kérdések kérdése!..Nem is olyan..egyszerű, mint azt..gondolnánk. Mert ahhoz..az kellene, hogy..végre egyszer valaki..bátran és határozottan..szembe nézzen azzal.. , hogy ki is..az akit ő..ismerné vél abból..a távoli múltból, amiből..az emlékei szerint..egyszerű! Ha gondolnád..már nem is..tűnik olyan nehéznek.. csak annyit kell..elérni, hogy egyszer..kinyisd a szemed, nézz..bele mélyen önmagadba..és akkor majd..meglátod ki is.. vagy Te, és..mi az, ami..megvan benned ahhoz..,hogy azt tedd..amit tenned kell.. A tündér türelmesen hallgatta..a fura jövevényt és..azon gondolkozott, hogy..hogyan segítsen megérteni..neki, azt hogy..miért kacsingatott közben..a bal szemével olyan..sokat sejtetően és..vakargatta lógó fülét..a tündér most már..elővett egy szelencét..óvatosan kinyitotta és..becsukta. A csillogó aranyfelhőből..vett egy jó.. szippantást, és motyogta..Milyen rég volt..(trumbalala trumbalum), hogy..az életben egyszer..trillárom-trillárom,trumbalala- trumbalum) végre én is..segíthetek valakinek boldognak..lenni, most akkor..lássuk a próbákat amelyeken.. együtt fogunk majd..Nem - nem egyedül kell.. kiállnom a próbákat! A tündér..kérlelte : legalább engedd..meg azt, hogy.. a 13+1 feledat megoldásához..adjak neked egy..egy varázstárgyat amelyeket..majd ha eljön..-remélem eszedbe jut- a ..lényeg!Élj boldogul!.. És a varázstárgyakkal mi.. lesz, majd ha..a fülcimpádon foglak?! Adod..-e vissza vagy..A szerelemtől figyelmetlen, feledékeny..bódulatban, lesz majd..neked ne mulass..akkor aztán kiderül..ki vagy te..tündér! Adod vissza a ..visszajárót, vagy inkább.. csábítsam el a "békakirályfi"-d?..A tündér felnevetett és..elővette a dobókockát a lúdtollat a ..zsebéből, ráfújt a kockára..a számlapján különböző ábrák..keltek életre, a lúdtoll..pedig, elkezdett táncolni..A levegőben arany betűkkel..kedveskedett a szerzetnek. A tündér..most a másik zsebéből..előhúzta a létrát, a verébpihét..lesöpörte a válláról, a létrát..megbütykölte. A szerzet lehajolt a ..cipőjét bekötni, de..egy gyíkocska megelőzte..a nagy melegben gyorsan..kötött két bogot..csakhogy ezzel a két..boggal nem oldódott..meg minden, mert..a létrát neki támasztotta..a tündér az okostóbinak aki..pont akkor, éppen..felemelte a megszólaló verébpihét..a tenyerébe tette és..odaadó figyelemmel hallgatta..: - Nini, Te vagy az..aki eddig úgy..elbújdostál a világtól?!Mit..gondolsz, most talán..újra megtalálod magad..?Ha segítesz akkor..talán majd én..is viszonozhatnám neked!?..Miben tudnék segíteni?....Keresd meg a rókát..és mondd meg..neki, hogy sürgősen..látni szeretné a labrador..- Jó majd ha..a tündérrel végeztünk, mert..először is azt..a létrát zsugortsa vissza..akkorára, hogy beférjen..a zsebembe, a többi varázstárgyat..pedig, egészen egyszerűen..tegye bele a régi...kopott tarisznyába. Ezután..akár indulhatunk is..hogy megnézzük, amit..tennünk kell ahhoz..., hogy boldogan éljünk!..A tündér ekkor úgy..érezte, még mondania..kell valamit az..útra kész szerzetnek..mélyen a szemébe nézett.. - biztos vagy magadban?.. mert rég jártam..ott ahol a madár..is csak ritkán..gondolkozik az életéről.. De veled, ha..kell neki valamit..szívesen elküldök, talán..lassan jössz el..de tudom, hogy.. majd valamikor egyszer.., vagy többször is... Akár hányszor is.. találkozunk, mindig ugyanúgy.. fogok örülni neked.. Ezért arra kérlek..légy  velem őszinte..szeretnék érezni mindent,,..amit csak Te.. adhadsz meg nekem...Így leszek én... a létező világok egyikében... 

Hogy mikor esett a sepsiszentgyörgyi mérnökember, dr. Nagy Attila Shakespeare hálójába, ma már nehéz megmondani. Életútját ismerve, több alkalom és tényező is megnevezhető, a lényeg viszont az, hogy él közöttünk, Közép-Európában egy olyan Shakespeare-szakember, aki nem csupán rajong a nagy brit drámaköltőért – minden idők egyik legnagyobb alakja ő a világirodalomnak –, hanem rendhagyó módon tettekben is kifejezésre juttatja hódolatát.

Amikor a közkönyvtár polcán megpillantottam a szerző közel 900 oldalas ópuszát, az Ezerszer az évszázad emberéről c. gigantikus kézikönyvet, csak álltam és nem hittem a szememnek. A kötet ugyan kartonba kötött, de imponálóan mutat aranyozása, s rajta a kiadó emblémája, no meg az aláírás: The Shakespeare Kingdom House. A hangzatos nevű alapítvány, mint hamarosan kiderült, Erdélyben működik 1992-től, sepsiszentgyörgyi székhellyel, s 1998-tól megbecsült tagja a London központtal működő – a világon mindössze 33 tagot számláló – International Shakespeare Association nevű szervezetnek. Az amúgy egyetemi tanárként működő dr. Nagy Attiláról az is kiderült, hogy évtizedek óta foglalkozik műkedvelő színészettel, színjátszó társulatot is alakított (Concordia néven), sőt a nemhivatásos színházak erdélyi egyesülete, a Jádzó Társaság létrehozása is az ő nevéhez és aktivitásához fűződik. A nagy drámaíróval kapcsolatos előadásokat tart az országban és külhonban, kezdeményezi a Globe színház hasonmásának felépítését Árkos közelében, pár esztendeje pedig Shakepseare-emlékpark létesítését javasolja a ferencvárosi József Attila lakótelepi városrészben, amelyben a brit szerzőóriás mellett a száz legnagyobb magyar Shakespeare-fordító munkájának élőfák ültetésével állítana emléket. A lombhullató erdő tulajdonképpen a páratlan életmű magyar nyelvterületen való befogadásának, elterjedésének történetét mutatná be. Emlékfát tervez Shakespeare magyar fordítóinak (pl. Bessenyei György, Aranka György, Kazinczy, Arany János, Petőfi, Vörösmarty, Babits, Radnóti, Kosztolányi, Németh László, Szabó Magda, Harsányi Zsolt, Eörsi István), a neves Shakespeare-rendezőknek (Ditrói Mór, Hevesi Sándor, Vámos László, Major Tamás, Ruszt József). Névtáblákkal ellátott fák emlékeztetnének a drámaíró műveiben játszó jeles színművészekre is, mint Uray Tivadar, Márkus Emília, Jászai Mari, Gobbi Hilda, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Tolnay Klári, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Garas Dezső, Törőcsik Mari. Minden személyiséget más-más fafajta jelenítene meg. Húszféle juhar, hétfajta szilfa, a tölgyek, gyertyánok, füzek, akácok, nyírfák, bükkök és gesztenyék szinte egész családja, de hétféle liliomfa is szerepel a park tervében, melyek révén az erdőrész nemcsak irodalmi, hanem botanikai látványosság, népszerű kirándulóhely is lehetne.

A könyv dr. Nagy Attila sokoldalú kísérlete közel kerülni az íróhoz – s módszere révén az olvasóhoz is közel hozni – Shakespeare korát, életét, művét, az ehhez kapcsolódó valamennyi háttérinformációt (utóéletét, színpadi megjelenítéseit az időben, megfilmesítéseket, a shakespeare-i mű kisugárzását stb.) – úgy, hogy mindvégig egy izgalmas kérdezz-felelek játék részesének érezze magát, amelyben nem az egyes válaszokat megtalálni a kunszt, hanem az életmű egészében összefüggésbe hozni a látszólag távol eső dolgokat. Ízelítőül három kérdést ismertetünk az ezerből.

A könyv, amelyben megtalálhatók a helyes válaszok is, gazdag könyvészeti anyaggal, névmutatóval és egyéb szintetizáló ismeretanyaggal áll az érdeklődő olvasó szolgálatára.

Cseke Gábor




Nagy Attila
Ezerszer az évezred emberéről (részlet)

15 - 20 ~ 300

Légy hű magadhoz – suttogják, mondják, kiáltják Shakespeare bölcs gondolkodói, mindegyre hangsúlyozzák különböző formában szegények és gazdagok egyaránt. Nem hiába, hiszen egyebek mellett ez is fontos része és alkotóeleme Shakespeare szellemi végrendeletének.
"Légy hű magadhoz" - mondja Polonius a HAMLET főkamarása fiának, Leartesnek, amikor az elutazik az udvarból. Századunk egyik neves írója Légy hű magadhoz címmel jelenteti  meg nagysikerű könyvét, amelyben leszámol mindazokkal a hibákkal és bűnökkel, melyeket Anglia és a győztesek  a világháború után elkövettek.

...elmédbe vésd jól e néhány szabályt.
A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat,
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön,
Füled mindenki bírja, szód heves ;
Ítéletet hallj bárkitől, ne mondj.
Öltözz, miképp erszényedtől telik,
Drágán, ne torzul; gazdagon, ne cifrán,
Mert a ruha jellemzi emberét,
/.../
Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot;
Viszont adósság a gazdálkodás
Hegyét tompítja. Mindenek fölött
Légy hű magadhoz : így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz.

(Arany János fordításában)

Hogy hívják azt az írót, aki bevalottan Shakespeare-ből inspirálódva adta a Légy hű magadhoz címet nagyszerű, utolsó regényének ?

a. F.M. Dosztojevszkij.
b. Thomas Mann.
c. Eric Knight.

*
16 - 20 ~ 320

Az  utókor szívesen keresi Shakespeare költői önarcképének vonásait az egyik híres személy portréjában - talán nem is hiába. Erre a főhősre is ráillik az, amit Kosztolányi mondott a stratfordi drámaköltőre : „Shakespeare a szellemi élet és a költészet tejföle."
Akárcsak szerzőnknek, az ő elméje szülöttének is csaknem minden mondata bölcsesség, mert világos volt előtte is, hogy „senki sem tud boldogan élni, még tűrhetően sem a bölcsesség tanulmányozása nélkül, és hogy a boldog életet a bevégzett bölcsesség, az egyébként elviselhetőt pedig az elkezdett teremti meg.'' (Seneca).
E gondolkodó szerint az ember soha nem olyan anyagból van, mint ahogyan az a fizikai valóságban megjelenik, hanem olyan szövetből, amilyenek az álmai - ezért fontosak számunkra a karakterek játékai, ábrándjai, vágyai.
Idézetünk a költő emlékét megörökítő jelképes síremlék közelében, a londoni Westminster székesegyházban is olvasható:

A játék véget ért, s játékosaink
- Mint mondtam is már - szellemek, s megint
A légbe, a híg levegőbe tűntek.
De mint e látszat lenge szövete:
Az égverő tornyok, nagy paloták,
Dús templomok, maga e földgolyó,
S mi rajta van, mind semmivé oszol,
És mint e hiu látvány, nyomtalan
Eltűnik. Olyanok vagyunk mi is, mint
Az álmok anyagja: kurta életünk
Keretje álom.
 (Ford. Szász Károly)

Már ünnepünknek vége. E színészek
Szellemek voltak, mondtam, szellemek,
S a légbe tűntek, lenge légbe tűntek :
És mint e látás páraváza, majdan
A felhősipkás tornyok, büszke várak,
Szent templomok, s e nagy golyó maga,
S vele minden lakosa, szertefoszlik,
S mint e ködpompa tűnt anyagtalan,
Nyomot, romot se hagy. Olyan szövetből
Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk
Alomba van kerítve.
(Ford. Babits Mihály)

Darabunkat 1790 után tíz alkalommal ültették át magyar nyelvre. Szász Károly 1870-ben, Babits Mihály pedig drámaköltőnk halálának 300. évfordulójára, 1916-ban fordította le...

- Melyik bölcs gondolkodót idéztem ?
a. Jaques - Ahogy tetszik.
b. Prospero - A vihar.
c. Hamlet - Hamlet, dán királyfi.

*

44 - 5 ~ 865

Büszkeséggel kell szólnom arról, hogy a közép-európa-i nemzetek közül a magyar az, amely leghamarabb, már az 1777-es évtől érdeklődik Shakespeare zsenije iránt.
1785. augusztus 9-én megszületik a legelső magyar nyelvű (részlet)fordítás Aranka György törvényszéki bírónak köszönhetően. Ez a II. RICHÁRD KIRÁLY I. felvonásának 4-6 jelenete, aztán az ezt követő napokban ugyanennek a király-drámának következő részei : II. felv. 1-5, 9., a III. felv. 4-6, az V. felv. 10 és 12 jelenete...
Ez alkalommal az V. felvonás végéről készült fordításból idézek...

Nem Musikaé a' mellyel hallok ? Ha, ha !
Húzzátok jól. Melly ellenkező a' leg kedve-
sebb Musika is, ha az Hurok és az hang nincs
egybe eresztve ? így van a' dolga az emberi
élet Musikájának is. - Honnan van hogy né-
kem olly vékony érzésű fülem van, hogy egy
hurnak leg kissebb fére hangzásótól is meg
bántodik, és hogy arra nem volt fülem, hogy
Országomban az hangoknak meg nem egyezé-
seit, és uralkodásomnak félre hangzását észre
nem vettem.

- 1790-ben készül el az első figyelemre méltó magyar Shakespeare-fordítás - egy dráma nemcsak töredékekben, hanem egészében való, első lefordítása -, amelynek eredményeként megkezdődik Shakespeare-nek a magyar irodalomba való betörése, színpadi pályafutása, aztán pedig honosítása.
Jellemző; hogy ezt a prózában készült magyar fordítást megszerzik a kolozsvári színészek, és 1793. november 23-án már be is mutatják itt, a művelődési élet fellegvárában, erdélyi "kincses" városunkban. Ettől a dátumtól számítjuk a drámaköltő színpadi térhódítását, magyar nyelven bemutatott műveinek sikersorozatát.
Kevesen tudják, hogy lelkes fordítónk nem elégedett meg első változatával, később többször is átdolgozta azt. Az ínyenc irodalmároknak kedvezve, alább mindkét variánsból idézem ugyanazt a részt (mindkettő prózában készült). S mivel nem tudjuk, hogy mennyi idő telt el a két fordítási munka között, az elsőt 1790-es változatnak, a másodikat 1790 utáni változatnak szoktuk nevezni.
Íme :

Lenni ? nem lenni ? ez tehát a' kérdés.
Annak-é nemesebb a' Lelke, a' ki a' megmérgesedett
tsillagzatok tsapkodásait békével el-tűri, vagy annak,
a' ki az inség' seregei ellen felfegyverkezik 's ellenkez-
ve ér végett ? - Meghalni - el-alunni; - semmivel sem
több ; s' ezzel az el-alvással Lelkünk gyötrelmeinek 's
az élet megszámíthatatlan nyomorúságinak határt
vetni. Oly vég ez, mellyel buzgóan kellene óhajtanunk.
- Meghalni, - elalunni. - Elalunni ? - talán álmodni
is ! - Ez ám a' göts ! Mert micsoda álmok jöhetnek
majd reánk halál-álmunkban, minekutána a' gázolás-
ból kivergődtünk, ez az a' mi bennünket tartóztat.
Ez az az elmélkedés, a' melly reá bir, hogy magunkat
egy illy hosszú élet nyomorúságainak alája vetjük...

És a megígért, második változat:

Lenni, vagy nem lenni ? ez tehát a'
nagy kérdés ! Annak é nemesebb a lelke,
a' ki a' megmérgesült csillagzatok'csap-
kodásait békével tűri, vagy annak, a' ki
az inség sergei ellen fegyvert kap s'vias-
kodva ér véget ? - Meghalni - elalunni!
semmivel sem több ; s ezzel az elalvással
lelkünk gyötrelmeinek 's az élet' számtalan
nyomorúságainak határt vetni. Oly vég ez,
mellyet buzgóan kellene óhajtanunk ! Meg-
halni -elalunni ! - Elalunni ? -talán álmodni
is! - Ez ám a' göcs !- Mert micsoda álmok
jöhetnek majd reánk halálalvásunkbann,mi-
nekutánna már a' gázolásból kivergődtünk
ez megérdemli a fontolást ! ez az az elmélke-
dés, mely a' nyomorúságoknak hosszas éltet
ád!

Idézetünket a legelső figyelemre méltó magyar fordításból vettük.Tudomásom szerint ez került Arany János kezébe is...
- Ki készítette a fenti variánsokat, - aki igazán szép eszmét akart eredményre juttatni a darab előadási tervével, amikor azt fejtegette hogy ,,mindenkor a nehezebbet kell keresnünk, mert az úgy lesz végre nekünk is könnyű" ?

a. Döbrentei Gábor - (Macbeth).
b. Petz Lipót, soproni lelkész - (Lear király).
c. Kazinczy Ferenc - (Hamlet, dán királyfi).

*

(Megfejtések: c, b, c)

Képaláírás:

Nagy Attila: Ezerszer az évezred emberéről. The Shakespeare Kingdom House, Sepsiszentgyörgy, 2001