Kurva…

    Kurva hideg van!

-        Megint befűtöttek, Sanyikám?

Sanyi hiába tudta, hogy a szakértelemmel összeválogatott bútorok, festmények, tálak, vázák között legfeljebb véletlenül akad, amelyik tiszta úton került a Főnök tulajdonába – némelyiket éppen ő szerezte be –, hiába tudta, hogy a Főnök is esendő, nem az a rettenthetetlen maffiózó, aminek szereti mutatni magát, s hiába volt megátalkodott ellensége az etikettnek, most is engedelmeskedett a hely varázsának. A Főnök konyakot töltött, vendége karosszékét közelebb tolta a kandallóhoz, maga a pamlagon helyezkedett el. Egy füstölőből egzotikus illat áradt, a Főnök selyemsáljából parfümé. Sanyi önkéntelen mozdulattal húzta a szék alá mamuszba bújtatott lábát.

-        Főnök, te mindent tudsz.

-        Hozzávetőleg, Sanyikám!

Ez is része a ceremóniának. Nincs szó alá- vagy fölérendelésről, sem udvariaskodásról. Végtére is, mi érdekli Sanyit ebből a rengeteg világból? Hogy tudna megszabadulni ettől a nőtől? Hogyan tudná kiengesztelni, visszaédesgetni ezt a nőt? Mi van a Csapattal? Nem sok, de nem is kevés! Annyi, amennyi – mutatis mutandis -  az emberek túlnyomó többségét.

-        Nejed őnagysága?

-        Köszönöm érdeklődésedet! Ő még maradt. Jót tesz neki az alpesi levegő. Maradhattam volna én is, de hát az üzlet, az üzlet! – A kacsintás már fölösleges, Sanyi tudta, hogy nő van a dologban. /Másképp minek pocsékolná ezt a drága parfőmöt?/

„Még egy óra, és Hédike az enyém lesz!” – néz a zsebórájára a Főnök.

-        Egészségedre! Mesélj, mi van a többiekkel? Téged mi bánt? Figyelmeztetlek, hogy félóra múlva roppant fontos tárgyalásom lesz, úgyhogy csak röviden, Sanyikám! Röviden!

-        Szar.

-        Értem. Megpróbálom összefoglalni. Pró prímó: amikor beléptél, rumszagod volt, sebhelyed tanúsága szerint 2,5 dl erősségű dózis ért, tehát Gizikétől jössz, aki egyedül volt és fázott, hiszen ha Gebe is ott lett volna, félannyi rum se jut neked! Ám Gebe nem volt ott, hanem elment, talán Bélával, szenet és fát lopni. Ne csodálkozz, ez pusztán pszichológia és logika!

Sanyi e szavak hallatán kezd el csodálkozni. A Főnök folytatta.

-        Nézzük Bélát! A bankja szanálás alatt, ő kényszerszabadságon van. Gebét tiszteli, ragaszkodik hozzá, ám még a barátja kedvéért sem nyúlna kincseihez. Hogy mi van Gebével? Jó pestiesen szólva, le van égve! Amióta meggyűlt a baja Tejes Öcsivel, nem ajánlatos nagyon mozognia.

-        Főnök, te okosabb vagy, mint te!

-        Igyekszem, Sanyikám, de nézzük tovább! Kire számíthatnak Gizikéék? Nos, Hetedik szoknya- meg futóbolond! Tacskó! Ne értsd félre! Nagyon jól dolgozik, de… Haragos beteg, és rád se számíthatnak, ugyebár! Mindjárt rátérek erre is! Ki marad hát?

-        Te, Főnök?

-        Úgy van! A jövő héten intézkedem, addig csak kibírják valahogy.

Isznak. Mindketten kívánják a cigarettát, de a szabály, az bizony szabály!

-        Igyekezzünk! Pró szekundó: a rumot nem szereted, tehát más miatt mentél oda! Aki miatt ebben a gyalázatos időben is elindultál, Gizike! Még a rumot is képes voltál meginni a tanácsáért, esetleg a segítségéért! Igaz? Az asszonyod ügyében…

-        Csak vadházastársam van!

-        Tudom. Lehet, hogy itt van a baj gyökere. Mióta éltek ti együtt?

-        Még csak kilenc éve.

-        És most szekíroz, jeleneteket rendez, azt akarja, hogy más munka után nézz. Például hamiskártya.

-        Pontosan! Hogy csinálod ezt, Főnök?

-        Gizike mit javallott?

-        Nem hiszi, hogy jó hamiskártyás lenne belőlem.

-        Már megint a fején találta a szöget! Ha nem lenne olyan öreg, csúnya, rovátkolt múltú, bizony isten leszerződtetném ágyas- és munkatársi minőségben! Testi, lelki bizalmasommá tenném!

-        Annikát meg, azt mondta, becsüljem meg! Hogy kell azt csinálni, Főnök?

-        Hát egy kicsi ez, meg egy kicsi az, de tudod te jól! – Sanyi csak kívülről bólogat. A Főnök ismét megnézi az óráját. – Amit most mondok neked, mintegy búcsúzóul, maradjon kettőnk között! Nekem is kezd tele lenni mindenem ezzel az élettel! Csinálni még egy, egy utolsó nagy, pénzes balhét, aztán kalap, kabát, eltűnni a színről, élvezni a napsütést! Neked is ezt ajánlom! Egy nagy dobás, utána a meleg családi fészek! Lejárt az idő, Sanyikám!

-        Még egy kérdést, Főnök! – szól vissza a folyosóról Sanyi. – Szerinted mit akar Mérges, meg az a másik azokkal a humbókokkal?

A Főnököt meglepi a kérdés.

-        Vemhes nőstény szamár legyek, ha tudom, Sanyikám!