Sötét Nap büszkén nézett körül, bár erre nem volt semmi oka. Ám Sötét Nap olykor akkor is büszkén nézett körül, ha erre nem volt semmi oka, mert ő volt a csalabárok törzsfőnöke. A csalabárok nyugodtan üldögéltek a tűz körül és szeretettel nézték főnöküket.

A csalabárok nyugodtan üldögéltek a tűz körül és szeretettel nézték főnöküket. Egyedül Kevés Végtag feküdt hanyatt, akin, nevéhez méltóan mindössze egy végtag volt, egy láb, ezen azonban oly villámgyorsan szökellt, akár egy fürge szöcske, úgyhogy sosem maradt le a többiektől, akármilyen gyorsan mentek is azok. Kevés Végtag kifejezetten jóképű indián volt és nagy nőcsábász hírében állt, nem is alaptalanul.

A törzsfőnök mellett ült Belül Ló. Belül Ló eredetileg a Ló törzs tagjaként született, ám egy csetepaté során a csalabárok fogságába került még csecsemőként. A csalabárok felnevelték és a szívükbe fogadták, ám tudták, hogy a vér szava mindennél erősebb, és a fiú a szíve mélyén azért Ló marad, ezért elnevezték Belül Lónak. Belül Ló a szíve mélyén valóban Ló maradt, folyamatosan a Ló törzsnek kémkedett, titkos jelentéseket küldött a csalabárok családi életéről. A csalabárok persze tudták ezt, de azt is, hogy kémekre igenis szükség van, nekik is volt beépített emberük a Lovaknál – Álnok Szivacs -, úgyhogy természetesenek tartották, hogy Belül Ló titkos jelentéseket küldözget róluk a tözsbélijeinek.

Mellette Gyenge Láncszem ült, akit egyre jobban megviseltek a sorozatos kudarcok, és hiába vigasztalták a többiek, rosszkedve nőttön-nőtt.
Nevét még ifjú indiánként kapta, mert irtózott minden erőszaktól, és ha a többiekkel indiánosdit kényszerült játszani, mert belekényszerítették valamelyik csapatba,  azonnal elfutott, amint szemben találta magát játékbéli ellenfeleivel. Ez később sem változott, és a csalabárok sok csetepatét veszítettek el Gyenge Láncszem miatt, aki a csatasort megbontva rendre elfutott, amint az ellenség lőtávolba ért.

Gyenge Láncszem mellett Hűlt Helye volt – azért írom ilyen rejtélyesen, hogy volt, mert Hűlt Helyét soha sehol se lehetett megtalálni, ám a jelenlétére utaló jelek mindig láthatóak voltak. Hűlt Helye kétségkívül velük volt, ám mindig éppen akkor, amikor keresték valamiért, például, hogy megkérdezzék tőle, hogy van, hűlt helye volt csak. Egy kívülálló most is persze azt mondta volna, hogy Gyenge Láncszem mellett csak egy indiánnyi üres hely van, de a csalabárok természetesen tudták, hogy ott valójában Hűlt Helye ül, csak épp nincs ott.

Hűlt Helye mellett két tökéletesen egyforma, pufók arcú indián ült szorosan egymás mellett: Lenni és Nemlenni. Egypetéjű ikrek voltak, és valamilyen oknál fogva egyikük sem tudott megtanulni semmilyen más szót, mint lenni és nem lenni, innét is kapták a nevüket. Például, ha Kevés Végtag megkérdezte: Lenni, van nálad egy hal?, akkor, ha Lenninél volt  hal, így válaszolt: lenni, ha nem, akkor így: nem lenni. Nemlenni ugyanezzel a 2 szóval érintkezett a külvilággal, így aztán a csalabárok egyáltalán nem is tudták megkülönböztetni őket, de erre nem is volt szükség, mivel csak együtt fordultak elő.

Közvetlenül előttük ült Joystick.  Joystick onnan kapta a nevét, hogy magától sosem mozdult meg. Órákon át mozdulatlanul nézte a tüzet, mígnem valamelyik társa meg nem mozdította, hogy el ne merevedjen teljesen a teste a mozdulatlan ülésben. Hol jobbra, hol balra döntötték, miközben Joystick rezzenéstelen arccal bámulta a tüzet.

A kört Hátráltató zárta be, a csalabárok hírhedett sámánja. Hátráltató onnét kapta a nevét, hogy még sohasem sikerült sikeres vállalkozásba indítania a szellemektől származó tanácsaival a csalabárokat, ellenben a lehető legnagyobb slamasztikába keveredtek minduntalan a sokszor felettébb különös útmutatásokat követve. Ily módon Hátráltató volt a legfőbb oka a csalabárok végeláthatatlan kudarc-sorozatának, ám nem volt mi tenni: ő volt a sámán, így be kellett tartaniuk a leggyanúsabb utasításait is.

Ennyien voltak a tűz körül. Azaz volt még valaki, de az némi távolságra elhúzódva fürkészte a csapatot. Ő volt Külső Szemlélő, aki nem bírta a társas életet, a nyájszellemet, ám épp ennyire irtózott az egyedülléttől is. Ezért aztán mindig a csapattal tartott, de sosem ült közéjük.

Ők voltak a csalabárok harcosai.

(Folyatás köv.)