Kisolga: Őszi levél |
Írta: Kisolga |
2015. október 18. vasárnap, 22:30 |
Rozsdálló levelek peregnek. Megnyúlnak az árnyak. Az éjszaka percekkel győz a nappal felett. A rekkenő hőség csak a nappaloké. Az este már csendes, visszavonuló. Az éj hűvöse árad a minden napokba. Nem köszön, csak észrevétlenül bekúszik az ősz. Tudomásunk van az érkezéséről, talán várjuk is, de nem ujjongunk, nem repesünk a boldogságtól. Legbelül mégis örülünk, hogy eljött, mert megértük, és mozog a kezünk, lábunk és azt csináljuk, ami a dolgunk. Örülünk, hogy jár az agyunk, és azt gondolunk, amit akarunk. Örülünk, mert azokkal lehetünk, akiket szeretünk. Mik vagyunk? Kik vagyunk? A kérdésekre az ősz válaszol. Őszi levél, mely aláhull az évek óceánjába. Őszi levél, mely magában hordozza a nyár színeit: a zöld ezer árnyalatát. Őszi levél, amelyben ott pompázik az ősz barnája, sárgája, pirosa, aranya, zöldje, teljessége. Őszi levél, amelyben már ott sejlik az elmúlás, a tél üzenete. Őszi levél, amely fekete és fehér. Őszi levél, amely hordozza a tegnapot, a mát és a holnapot. Őszi levél, amely elsüpped az avarban, folytatván a körforgást. Őszi levél vagyunk! Lehet ilyenkor valamit is kívánni? Lehet! Talán hosszú őszt…! |