Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Kommuna Használati útmutató
Sorscédulák-antológia: Békássy Ferenc
Holtomiglan
 
 
Valahol künn orosz határon
Lesz az utolsó pillanat,
S ha csűrbe takarit az élet,
Majd ad helyettem másikat.
 
Jöjjön a másik, én hadd menjek,
Nekem az érzés kinja sok,
Tőlem nem múlik el szerelmem
Én most is még: rád gondolok.
 
Nekem nehéz az emlék terhe,
S hínak a katonasirok,
De hogyha utolsó percem
Én akkor is rád gondolok.
 
 
Tóth Árpád:
Elmerült sziget (Békássy Ferenc versei)
 
 
Az ifjú költő elesett a borzalmas háborúban s míg eltűnődve lapozzuk át a kicsiny kötetet, melybe kegyeletes kezek összegyűjtötték zsenge verseit, meghatott figyelmünk először azokon a sorokon borong el, melyek a vérontás e szívettépő napjaiból szólnak. Egy-két ilyen költemény kerül csak a kis gyűjteményben, ez a gyermekifjú sem hajszolta nemes lelkét tyrteuszi lázba, elégikus rímek csendülnek a kaszárnya-udvarról, ahol sápadtak a vadgesztenyefák, levélhullás mélabúja üli meg a szívet s a gondolat a harcmezőre száll:
 
"Mikor lesz ott aratás elég?
Arató katonák! Mikor lesz elég?"
 
Nemzetéről, „a végtelen vadon világban elmúlhatatlan nemzet”-ről is dalol, - mély és megindító szerelemmel félti a „végítélettől”. Önnön ifjú életére pedig már ránehezedik a kora pusztulás bénító sejtelme: „Virít-e a virág ifjak sírjainál?” kérdi s búcsúzó „Ének”-ében rezignáltan mond feleletet: „Hogyha eltakart a föld, befödött a sárga föld, sírhatnak utánad!”
Nem ezek a legértékesebb megnyilatkozásai Békássy Ferenc ifjúi tehetségének, de most ezek hatnak meglegközvetlenebbül s a kritikus – megilletődöttségében – tétován nyúl tollához, vajon lehet-e, hacsak vázlatosan is, képet rajzolnia e tragikusan tovatűnt költői lélekről, – a részvéttől reszkető hang tud-e objektív mérlegelésre keményedni?
A magyar líra kétségkívül kiváló értékeket veszített Békássy elnémult költészetében. Ez a huszonkét éves ifjú, meglepő komolyságával, bölcselkedő elmélyülésre való hajlamával, már e zsenge kötetben is egyénien ható vonásokat tudott fölmutatni. Újabb költőinknél talán általánosan uralkodó a szinte hevesen közvetlen líraiság, az érzések áradata korláttalan csap ránk, a formák finom védő és tartó gátjai, a hasonlatok színes vitorlájú hajói együtt sodródnak e forró és fantasztikus folyam hömpölygésével s a gondolatok úgy jelennek meg, mint a meder titokzatos mélyéből fölszakított, olykor bizarr és érthetetlen formájú kövek. A fiatal Békássy legmegkapóbb vonása, hogy nála csaknem mindig hiányzik ez a heves líraiság, gondolatok kemény konstrukcióit építi egy-egy versébe s mégis érezzük, hogy lírát ír, egy ifjúi lélek vívódásait, reményét, koraérett kiábrándulásait, a férfiasság dacoló és nemes fölényének akaratát, - de mindezt úgy, ahogy egy nagy fáradsággal, kemény kövekből épült palota láttán is érezhetünk mély, lírai meghatódást.
Arany Jánoshoz, a Dantéről írt halhatatlan lírai elmélkedés költőjéhez talán ő léphetett volna legközelebb, aminthogy az Arany-szabású költők is voltak kedvencei – első zsengéit Babits Mihálynak küldte el.
Mivé fejlődhetett volna e nagyrahivatott ifjú, ki tudja? Mennél többre becsüljük az eredményeket, melyekre a kitűnő kezdet következtetni enged, annál fájóbb a tudat, hogy irodalmunk örökre elveszítette őt. Elnézzük okos arca kedves vonásait a kötete elé illesztett képen, el-elismételjük egy-egy már teljesen érett csengésű sorát, szomorú mosollyal mulatunk ifjúi fontoskodásán, mellyel verseiben itt-ott ritkítva szedeti a szavakat, tűnődve állunk meg a töredéknek maradt „Bacchus”-kompozíció egy-egy strófájánál, melyben még hallatlan gyermeki naivság ölelkezik végzetes és férfias komolysággal: – oh, úgy hatnak ma, mint valamely gránáttépte katedrálisban egy zúzódott oszlopfő: a szigorú vonalak közt gyermeteg hajlású figurácskák – mindez odavan örökre, Békássy Ferenc 1915. június 25-én, 22 éves korában hősi halált halt Dobronoutznál, királyért és hazáért...
 
[Forrás: Nyugat, 1916 / 6. szám]
 

 

 
 

Hozzászólások 

 
#1 Békássy 2017-04-22 08:05
Az első három versszak lemaradt:

A szélsöpörte utcán járok
És nem találom a helyem,
Mert annyi szédületes álom
S a boldogságom jár velem.

Az a boldogság, mely csak ábránd,
Melyért hiába esdne szóm,
Most itt kísért és késztet: várnak
Valami nagy találkozón.

Szívemet járja át az emlék,
Hallgatag kínnal tör elő,
Hívnak a párás lámpalángok
S az utcavégen temető…

I.n.: Békássy Ferenc egybegyűjtött írásai. Szerkesztette Weiner Sennyey Tibor. Kiadta az Aranymadár Alapítvány. Budapest, 2010. 148 o.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Biztonsági kód
Frissítés

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 198 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs