Készül egy karkötő. Aztán még egy. Aztán még egy. Aztán már senki sem számolja.

A karkötő lényege az adás.  Akinek adjuk, annak tudjuk a színeit, a hangulatát, a csuklóméretét. Ez azért nem annyira biztos. Fogadjuk el, hogy nem a mi csuklónk kerülete az etalon! Vannak annál nagyobb keresztmetszetű és vannak karcsúbb csuklók is! Milyen nagy szerencse, hogy nem vagyunk egyformák!

A csuklóméretet persze meg is lehet figyelni egy személyes találkozás alkalmával, összevetni a magunkéval és elraktározni az eredményt. Az sem törvényellenes, ha egyszerűen megkérdezzük az illetőtől, hogy mekkora a mandzsettája?  Lehet, hogy gondol magában egy furcsát, lehet, hogy gyanakodni kezd, lehet, hogy elbizonytalanodik az elmeállapotunkat illetően, de aztán túlteszi magát a dolgon.

Ha a méretek valamelyest tisztázódtak, akkor következhet a gyöngyvásárlás.  Mi sem egyszerűbb ennél!  Csak bemegyünk a boltba és megvesszük a gyöngyöt, amit fűzni szeretnénk, gondolja az, aki még sosem fűzött gyöngyöt. A valóság ennél jóval összetettebb! Ha bemegyünk a boltba, máris választások sora előtt találjuk magunkat.

Ha a boltban a gyöngyön kívül mást is árulnak, akkor kényszerítenünk kell magunkat, hogy csak efelé irányuljunk.  Valamivel könnyebb a helyzet egy csupa gyöngy boltban! Itt viszont minden erőnkkel meg kell küzdeni a bőség zavarával!  Hiába van konkrét elképzelésünk, mindent végig kell nézni, amíg megtaláljuk az „igazit”!

Néha van egy kis „melléktermék”, amire nem is számítottunk, csak úgy ott van és megtetszik. Ennyi talán belefér! (Egy negyed doboz cigi ára, amit úgy sem szívnánk el!)

A vásárlásból hazatérve rögtön el kell kezdeni a gyöngyfűzést! Könnyen kiderülhet, hogy van otthon olyan gyöngyünk, amelyik jól kombinálható az új szerzeményekkel.

Ha túl vagyunk a „kötelezőn”, amit persze mi magunk róttunk ki magunkra, akkor jöhet a szabadon választott!  Fűzünk még más valakinek is, és esetleg magunknak is…

Aztán egyszer csak vége, mintha elvágták volna, akár maradt gyöngy, akár mind elfogyott! (Szinte sosem fogy el!)  A folyamatosság nem szakadhat meg!

A gyöngy önmagában is szép. Nem igényel külön cicomát. Néha mégis hozzáfűzünk még valamit: kockát, szkarabeuszt, cicát…

És akár kézzel fogható, akár nem: mindig van szív a karkötőben.