Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Sorin Stoica Sorscédulák-antológia: Lám Béla
Sorscédulák-antológia: Lám Béla
2014. július 23. szerda, 15:06
Tűzkeresztség
 
1914. aug. 26-án Dunajov tájékán egy árokparton ültem, és egy noteszlapra ceruzával ezeket írtam:
„Az ágyúk itt dörögnek a közelünkben. Holnapra átesünk a tűzkeresztségen. Utolsó levelemmel, ha utolsó volna, édes anyámtól és apámtól akarok elbúcsúzni. Nyugodtan nézek a sorsom elé. Az élet annyi szépet adott, hogy be lehet, be kell érnem vele...”
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
A búcsúlevelet hazahoztam. Kopott volt és a ceruzaírás nehezen olvasható. Hat évig hordtam a tárcámban. Anyám kicsit sírt, amikor átadtam, és elrejtette az imakönyvébe. Azóta bizonyosan elmállott. Mint az a kéz is, amely átkulcsolva tartja.
Lassan, nehezen tapogatódzom visszafelé az évek hosszú során az ifjú katona felé. Már látom is. A nehéz keréknyomoktól felszántott országúton szekérsor kanyarog a völgybe le, ahol az ágyúk dörögnek. Ott ül az árokparton. Mellette a puskája hever és a tornisztere. A fekete bőrövet a kétfejű-sasos sárgaréz csattal kikapcsolta a derekán. A csukaszürke blúzt is kigombolta, sapkáját hátratolta a homlokáról. Porlepte arcára és mellére világos csíkokat mosott a lecsurgó izzadság. Felhúzott térdén fekete notesz, abba ír. Most leteszi a könyvecskét, és fáradtan, összeráncolt homlokkal néz maga elé. Aztán újra felveszi, és még ír bele néhány szót: „Szerelmek, bohóságok, melyek elmúltak bennem.”
Óvatosan közeledem hozzá, gondosan vizsgálgatom. Mérlegelem a szavakat, amelyeket leírok, meg ne hamisítsam a vonásait. Nagy felelősséget érzek iránta. Olyannak mutassam, amilyen volt. Valóban volt, nemcsak képzeletben. A fiatal katona? Én? Nem én, nemcsak én. Egy a százezrek közül, akiknek szuronyos puskát nyomtak a kezébe, és elindították — az ellenség felé.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ez volt az első nagy probléma. Az ellenség. Puskát és szuronyt adtak a kezembe, amivel immár ölni fog kelleni. Lőni — nem céltáblára, amelyen papírral lehet beragasztani a kis kerek lyukat, de emberre, ellenségre, aki elesik, elterül a földön, kínlódva nyög és átkozódik. Átkoz engem, az ellenségét, akit gyűlöl. Igen, gyűlöl, mert az ellenséget gyűlölni kell, mert ha valakibe szuronyt akarok döfni, azt gyűlölni kell. De miért? Honnan vegyem ezt a gyűlöletet? Tolsztoj írt róluk, az ellenségről, a  szörnyről, amely most lassan, ágyúdörgés közben közeledik felém, hogy eltiporjon. Tolsztoj írt Nyehljudovról és Andrej hercegről és Natasáról. Vagy Turgenyev Rugyinról és Gogol Pulcheria Ivannáról és Afanaszij Ivanicsról... Pedig hogy szerettem őket! Barátaim voltak, többek annál, lelki rokonok, hozzámtartozók. És most gyűlöljem őket. Falragaszok hirdetik a szörnyűségeiket. Egy rikító plakáton lovas kozák hosszú pikájával felnyársalt csecsemőt emel a magasba, míg lovával a szerencsétlen anyára tipor. Erre gondolok, ezzel igyekszem áthangolni magamat; és a rémtörténetekkel, amelyeket olyanok mesélnek, akik „megbízható forrásból”    hallották, hogy a foglyoknak levágták a fülét, kiszúrták a szemét a kozákok, akik vadak, nem is emberek már. Állati hangon üvöltenek, nem lehet érteni, mit. Ami pedig a cserkeszeket illeti, ezeket a fekete ruhás, kucsmás ördögöket... Nem egészen, talán egyáltalán nem hittem ezekben a mesékben, de jólesett hallani, erőt meríteni belőlük — a gyilkoláshoz.
Elindulásunk előtti este anyámmal beszéltem át az életemet. Mindazt, ami voltam, ami akartam lenni. A szerelemről beszéltem, amelyben csalódtam. És a nagy összetartozásról, amelyet az emberek, nemcsak a családom és a honfitársaim, de minden teremtett lélek, az egész természet iránt éreztem, és amelyről most le kell mondanom, amit most el kell fojtanom magamban, hogy harcolhassak, hogy lelőjem, leszúrjam, elpusztítsam — az ellenséget, amelyet nem ismerek. Vajon hogyan fogok visszatérni, ha visszatérek, ebből a háborúból? Gonosz leszek, kegyetlen, embertelen, gyűlölködő?
Anyám sokáig hallgatott. Aztán csak azt mondta:
— Nézd, fiam, én kevés nemesebb, jobb embert ismertem, mint az apámat. És ő, emlékszem, azt mesélte egyszer, hogy a szabadságharc folyamán tizenkét ütközetben vett részt. Én azt hiszem, erős leszek, nem fogok sírni, amikor elmész, de imádkozni fogok érted mindig, és kérni fogom Istent, hogy visszajöjj, úgy, ahogy elmentél tőlem, most. És meglátod, meglátod... — a hangja elcsuklott.
— Ó, anyám, lehetséges-e ez? Embert ölni, ártatlan embert, olyant, mint én, és jónak maradni?
Ültem az árokparton, halálosan fáradtan a felvonulás őrületes menetelésétől. Ültem az útszélen, és anyámra gondoltam, aki imádkozik értem.
Hogyan is kerültem ide? — gondoltam vissza életemnek erre az érzésem, sőt talán kívánságom szerint is - utolsó szakaszára, amely tulajdonképpen múlt év áprilisában indult el a sorozásnál apám szülővárosában, Ungváron. A családi tanács úgy döntött, hogy nem kell katonáskodnom, kár az időveszteségért. Így aztán a főorvos, kicsit meglapogatva meztelen hátamat, ezzel tolt odébb:
—  Gyengécske vagy, öcsém, ráérsz katonáskodni majd, ha megerősödöl.
És ekkor én, kissé sértett hiúságból, de kissé abból az elgondolásból is, hogy ráérek még mérnök is lenni, hirtelen azt mondtam:
— Kérem, én szolgálni akarok. 
Az orvos meglepődve nézett rám.
— Szolgálni akarsz? — kérdezte, és megfogta a karomat, megforgatott maga előtt. — Hát akkor szolgálj, tauglich — diktálta be a sorozó bizottságnak, és ezzel elindultam azon az úton, amely ide vezetett. Visszanéztem az elmúlt évekre, mindarra, ami felemelően szép és jelentőségteljes volt, múló hangulatokra, szerelmekre, lányokra, akik azt gondolták, hogy szeretnek, az utolsóra, akiről azt hittem, hogy szeretem, és akivel immár bevégződik az életem. Ez a kerekded történet, amelynek nincs, nem is lehet folytatása. Csak így marad meg annak, aminek elindult, amivé kiépíteni   szerettem volna. Műnek, amely félbemaradtan is befejezett, egész.
Szerettem volna, ha nem így fejezem be, ilyen szürkén, porban mászó féregként, hanem valamilyen szép széles gesztussal. Nem ezzel a borjúbőrbe bújtatott húszkilós ördöggel a hátamon, amelyet cipelni kell, ami égeti a vállamat, és megfoszt minden lendülettől, hanem vágtázva, lovasrohamban — mint Petya Rosztov... a borogyinói csatában. Szerettem volna, ha megmutathattam volna magamat az embereknek, a világnak, hogy tudják, nem az vagyok, akinek látszom, nem ez a csukaszürke báb, más, több ennél... De Koré Mihály, ez az egyszerű parasztfiú itt mellettem, akivel a Dnyeszter-parti őrségben átbeszélgettük a fél éjszakát, ő az-e, akinek látszik? ő is más, több ennél! És a többiek, a százak, ezrek! Ki ne volna több ennél az egyenruhába bújtatott, megfélemlítéssel idomított bábnál, akinek látszik!
Magam köré néztem, Koré Mihályra, Márton Andrisra, a többiekre, akik alám rendeltek, hozzám tartozók, tőlem várnak bátorítást, példaadást. Nekem kell megmutatnom nekik, hogyan kell viselkedni az ellenséggel való találkozásnál.
Elnyúlva feküsznek, ugyanúgy, mint én, és talán az anyjukra gondolnak ők is, aki imádkozik értük. Az anyjuk, a kérges kezű, hervadt parasztasszony, fejkendőt visel. De ha leveti a fejkendőt, ha letérdel és összekulcsolt két kezére hajtja a fejét, ugyanolyan, mint a többi anya, mint az enyém is. A természettel való egybeolvadás vágya, reménye kialudt bennem. A természet tereppé változott. Dombok, árkok, fák és sziklák csak mint búvóhelyek, fedezékek jöttek számításba, amelyekhez óvatosan közeledtünk; nem rejtőzik-e mögötte valaki, aki életünkre tör? És, íme, most, a nagy közös ellenség, a halál előtt új érzés, új felemelő érzés nő a lelkemben. A bajtársakkal, sorstársaimmal való összetartozás érzése, amelyet az a tudat növel, hogy nem félek a haláltól. Meg kell halnom, tudom, és nem félek tőle.
„Nyugodtan nézek a sorsom elé — olvasom újra a noteszlapra írt szavakat —, az élet annyi szépet adott, hogy be lehet, be kell érnem vele...”
Szerelmek? Ó, ebben a pillanatban, amikor meghalni készülök, milyen valószínűtlenül messzinek tűnnek az idők, amikor ez látszott központi problémának. Szerelem? Illúzió, elképzelés, hangulat. Ballagtam... a Szajna felé, lelkemben égtek... rőzsedalok, füstösek, furcsák... arról, hogy meghalok... Szalon, pattogó tűz, színes díványpárnákon ülő fiatalok. „Meghalok” — ejtem ki érzelmesen a szót, és megszorítok egy felém nyújtott kezet. Egy lány kezét, aki azt mondja, szeret. Mi volt ez, szerelem? Hangulat, beállítás, póz! Feldíszített, felcicomázott érzések, amelyekről most lehull a sallang. A tűz, amely vörösre festi az ég alját, égő falvak tüze, Grieg lírai akkordjait távoli moraj nyomja el, ágyúdörgés. A halál valódi képe ez, a mors imperatoré, a minden életen győzedelmeskedő halálé, a minden problémától, szenvedéstől megváltó halálé, akivel megbarátkoztam, békét kötöttem, akit várok, nem félek tőle...
— Maarsch! — hallatszik messziről az elnyújtott vezényszó. — Maarsch — veszi át a századparancsnok. A fiúk lassan, nyújtózkodva szedelőzködnek. Vállra veszem a tornisztert, bekapcsolom az övet, amely a patrontáskákat tartja, felemelt kézzel jelt adok, és a mögém sorakozó szakasszal megindulok az úton lefelé. Jó ötven lépéssel előttünk halad fekete lován a kapitány. Az emberek arcán fáradt ünnepélyesség. Az út mellett, a repedezett agyagos földön egy barna ló hever vértócsában, felhasított szüggyel. Az első háborús halott. Rámeresztjük a szemünket, és aztán félrekapjuk a tekintetünket. Az első! Hány jön még utána! Sietve megyünk tovább. A domb tövében széles mező, mögötte fiatalos erdő. Fedezék, efelé tartunk. A kapitány int. Megállunk. Most robbanások, két-háromszáz lépéssel előttünk három gránát csap be egymás után. Az ellenséges tüzérség keresi a csapatunkat. Néhány perc múlva újabb három robbanás, alig száz lépéssel a zárt csoportban álló század előtt. Az emberek ideges nyugtalansággal néznek a kapitány felé, aki elöl van, távcsővel kutatja a terepet. Ágaskodó lovát a legénye tartja. A kapitány int, és futva halad előre. Elfutunk a gránáttölcsérek mellett, és megállunk. Most újabb három becsapódás azon a helyen, ahol előbb álltunk. Bizalommal tekintünk a kapitányra, aki most már fedezékbe ért, és nyugodtan halad elöl, a század négyes sorokban utána. A fiatalos erdő lankásan emelkedő öreg bükkösbe torkollik, ahová széles szekérút vezet. Ezen halad, vonszolja magát torlódva, meg-megállva az ezred. Most puskalövések. Az emberek ijedten néznek körül. Honnan lőnek? Előttem egy legény a szakaszomból lekapja a puskát a válláról, és betölt. Utána egy másik, harmadik.
— Megállj! — ordítok rájuk teljes  erővel. — Hová akarsz lőni, saját csapatainkra?
De már késő. A puskaropogás, melyet felerősít az erdei visszhang, erősödik, és a következő pillanatban futó embercsorda dob a földre egy útszéli farakás mellé, és  átgázol rajtam. Feltápászkodom. Húsz lépéssel előttem áll az úton a kapitány. Szájában síp.
—  Neunte Kompanie — kiabálja, és sípol. 
A Neunte Kompanie mögött porzik az út. Ketten  sorakozunk, Koré Mihály és én.
A tűzkeresztség tehát ez volt, ez az erdei ütközet, amelyet az előttünk már rajvonalba fejlődött nyolcvankettesekkel vívtunk, akikre, részben kellő felvilágosítás híján, részben rémlátó ijedségből, a mögöttük jövő csapatok reálőttek. Erre ezek abban a hiszemben, hogy az ellenség került a hátukba, frontot változtattak, és éles tűzharccal megfutamították a mögöttük felvonuló hatvanhármas ezredet...
Ott álltunk a kapitány előtt, ketten, a kilencedik század.
Az úton kis lovascsapat ügetett felfelé. Elöl szálas, nagy ember tábornoki egyenruhában. Feszesen tisztelegtünk. Negován volt, a divizióparancsnok.
— Hol van a százada? — ordított mérgesen a kapitányra.
— Megfutottak — válaszolta keserűen, és arra mutatott, ahol eltűnt a százada s talán a karrierje is.
— Csürhe népség, Schweinepack — harsogta magából kikelve a tábornok. — Mire vár? Szaladjon hát, és hozza vissza őket.
Továbbügetett, nyomában a vezérkarral...
 
[Forrás: Lám Béla: A körön kívül. Önéletrajzi regény. Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1967 * részletek]
 
Lám Béla (1892-1973), gépészmérnök, író. Boncza Berta (Adyné) első vőlegénye. Részt vett az első világháborúban, ahol orosz fogságba esett. Hat évi szibériai tartózkodás után tér haza, egyetlen művében megírja fogságának történetét.

 

Hozzászólások 

 
#152 Tiffiny 2021-07-28 10:50
Excellent beat ! I would like to apprentice while you amend your
web site, how could i subscribe for a blog site?
The account aided me a acceptable deal. I had been tiny bit acquainted of this your broadcast provided bright clear idea

Also visit my blog post ... 단체문자발송: http://xn--o11b85ic6jn0b.com/
Idézet
 
 
#151 Lynell 2021-07-27 23:27
I used to be able to find good advice from your articles.


Feel free to surf to my web page: seaside fl mortgage rates: https://www.seasideflmortgage.com/seaside-fl-mortgage-rates/
Idézet
 
 
#150 Lenore 2021-07-27 13:25
Nice weblog right here! Also your web site quite a bit up
very fast! What web host are you the use of? Can I get your associate link
in your host? I desire my web site loaded up as fast as yours lol

Feel free to visit my website https://farablog.blogsazan.com/: https://farablog.blogsazan.com/
Idézet
 
 
#149 Azucena 2021-07-27 06:53
Hello, Neat post. There is an issue along with your site in internet explorer, would check this?
IE nonetheless is the marketplace leadwr and a good sectrion of people will miss your excellent writing because of this problem.


My homepage: internet dating: https://findmyloveonline.blogspot.com/
Idézet
 
 
#148 Johnson 2021-07-26 11:25
I will immediately clutch your rss as I can not in finding your
e-mail subscription link or newsletter service. Do you have any?
Kindly allow me realize so that I may just subscribe. Thanks.


Take a look at my web site :: pgslot: http://www.imgsociety.com/__media__/js/netsoltrademark.php?d=www.eatblackpig.com%2Fwp-content%2Fthemes%2Featery%2Fnav.php%3F-Menu-%3Dhttps%3A%2F%2Fokwin69.com%2Fways-of-the-qilin%2F
Idézet
 
 
#147 Janessa 2021-07-26 10:55
Hi there it's me, I am also visiting this web page regularly, this website is really
fastidious and the users are truly sharing fastidious thoughts.


My web site cbd oil india: http://cbdoilindia.one
Idézet
 
 
#146 Charles 2021-07-26 01:27
This piece of writing will help the internet visitors for setting up new weblog or even a weblog from start to end.


My blog ... Education casino & gambling Backlinks: http://gamblenow.org/how-to-take-advantage-of-online-casino-free-credit/
Idézet
 
 
#145 Genie 2021-07-25 21:00
Spot on wіth this write-up, I sеriously bеlieve this websіte
needs a lߋt morе attentіon. I'll prߋbably be bаck again to read more, tһanks for thee informаtion!

Visit my homepage: bokepbarat: http://www.stwx.net/home.php?mod=space&uid=1795277&do=profile&from=space
Idézet
 
 
#144 Lovie 2021-07-25 20:45
Wߋnderful website. A lot of һelpful information hеre.

I'm sending it to several friends ans aԀditionally shaгing in delicious.

And of coսrse, thank you on your sweat!

My website ... Bokep terbaru indonesia: http://iphoto.su/popular/7/?g2_itemId=17960&
Idézet
 
 
#143 Andreas 2021-07-25 19:17
It'ѕ going to be finish of mine day, however before finijsһ I am reading this wonderfսl article tо iimprove my knowledge.


My site - Ngentot Tkw JilbaЬ Semok Ⅾi Dapur: http://www.Expressaoonline.com.br/2018/01/03/nova-sala-do-escape-60-piratas-de-montserrat-oferece-uma-grande-aventura/
Idézet
 
 
#142 Laurel 2021-07-25 12:51
My programmer is trying to persuade me to move to .net from
PHP. I have always disliked the idea because of the costs.
But he's tryiong none the less. I've been using WordPress
on several websites for about a year and am anxious about
switching to another platform. I have heard great things about blogengine.net.

Is there a way I can transfer all my wordpress content into
it? Any help would be really appreciated!

Look at my website :: link alternatif login sbobet: http://www.jujumaow.com/space-uid-1923458.html
Idézet
 
 
#141 Osvaldo 2021-07-24 18:39
I ⅼove your blog.. vеry nice colors & theme. Did you
crеate this website yourself or did you hire sоmeоne to do it for you?
Plz reply as I'm looking to create my own blog and would ⅼiқe
to find oᥙt where u got this fгom. thanks a lot

Feel free to surf to my webpage bߋkeptube: http://pudding.s18.xrea.com/bbs2/clever.cgi/?action=register:brennajessup4:CIMU6HJorr:
Idézet
 
 
#140 Genesis 2021-07-24 17:51
Oh my goodness! Incredible article dude! Many thanks, However I am experiencing difficulties with your RSS.
I don't know why I am unable to join it. Is there anybody getting identical RSS problems?
Anyone that knows the answer will you kindly respond? Thanx!!


Feel free to surf to my blog post ... wallhack: https://sites.google.com/view/hell-let-loose-hacks/home
Idézet
 
 
#139 Isabell 2021-07-24 17:23
Undeniabⅼy believe that which yоu ѕtated. Your favorite rеason appeared to be on the net tһe sіmplest thing
to be awaгe of. I say to yoᥙ, I definitely get iгked while
people thіnk about worries that they plainly do
not know about. You managed to hit the nail upon tһe top
and defіned out the wh᧐le thing without having side-effects , people c᧐uld
take a signal. Ꮤill lіkelу be back to get m᧐re.
Thanks

my web pаge - Film Bokep Mama Specialist: http://kulturaokt.by/2011-06-04-14-30-07/2011-06-04-14-39-47.html
Idézet
 
 
#138 Mabel 2021-07-24 16:38
Veгy good blog! Do you have any tips and hints fоr aspiring writers?
I'm hoρing to start my own blog soon bսt I'm a little lost on everything.
Would you advise starting with a free platfоrm like Wordpress оrr
go for a рaid option? Тhere are so many optіons out theгe that I'm
completely overwhelmed .. Anny ѕuggestions?
Kudos!

my web site; Gambar Memek Elfa Elfie: http://47.100.219.149/home.php?mod=space&uid=4713&do=profile&from=space
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 1567 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs