Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Sorscédulák-antológia: Könyörgés – véres munkához?
A szeretet ünnepén
 
Bűnösök vagyunk előtted Mindenható!
A szeretet ünnepét üljük és most is csak a gyűlöletre, a háborúra gondolunk.
Nem tudunk megbocsátani ellenségünknek a hogy Te tanítottál; a romlásukra igyekezünk, amíg fegyver van
kezeikben.
Nem azt nézzük, hogy mindannyian a Te fiaid vagyunk, csak azt látjuk, hogy ők a mi ellenségeink.
Az emberiség nagy szellemi kincsei ma nem gyönyörködtetik szemeinket; a lélek szelid érzéseit nem szomjúhozza szivünk. Nem kérünk részt az összes nemzeteknek ama nagy közös munkájában, mely a haladást, a kultúrát s az egész emberiséget előre viszi.
Egymás megsemmisítésére törünk. Örömmel telik el lelkünk, ha megalázhatjuk ellenségünket, ha kárt tehetünk benne s az ő fiaiban. Sőt vérük omlását áhitjuk csatáinkon.
Bűnösök vagyunk.
De csak személy szerint vagyunk bűnösök; érezzük, tudjuk, hogy ez a nemzet ártatlan. Nem kívánta a háborút; nem idézte fel annak rémeit. Békésen élt a munkának; békében minden szomszédaival. Azokkal is, a kikről tudta, hogy titokban törnek ellene. A béke és a szeretet műveit ápolgatta félszázadon át, a mije volt, szivesebben adta az emberszeretet czéljaira, mint a háború szerszámaira.
Szinte a köteles önvédelemről is megfeledkezett. Az első sorba igyekezett ez a nemzet ott, ahol özvegyeket, árvákat
kellett gyámolítani, gyöngéket  istápolni, elnyomottakat segíteni, elesetteket felemelni. Emberbaráti intézményeinket
tisztelettel emlegették mindenfelé.
Az országunkban lakó idegen fajokat el nem nyomtuk, még hálátlanságukban is, testvérekként bántunk velők s elnéztük szomszédainknak boszantásait.
Ez a nemzet nem óhajtotta, s fel nem idézte a háborút.
De a mikor ama nyári éjszakán megszólaltak országszerte a dobok: lelkesen sorakoztunk egy ember gyanánt a zászlók alá. Éreztük, tudtuk, hogy létünkért kell küzdenünk.
Nem volt választásunk. A családi tűzhelyt, az ősi rögöt, apáink sírját kellett védenünk. Vagyonunkat akarták elrablani, munkánk gyümölcsét akarták megsemmisíteni, vérünket ontani, asszonyainkat meggyalázni.
Csak győznünk vagy halnunk lehetett.
Cselekedhettünk volna-e másként Uram!
Bocsásd meg, de a szeretet ünnepén sem tudunk hallgatni a keresztényi szelídség szavaira.
Végig akarjuk küzdeni ezt a rettenetes háborút, és végig is fogjuk egész a győzelemig.
S úgy érezzük, hogy nem istenkáromlás, mikor e véres munkához a Te segítségedért könyörgünk: Szeretetnek Istene!
 
[Forrás: Vasárnapi Újság, 1914. december 27.]
 

 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Biztonsági kód
Frissítés

Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 91 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs