Szép dolog a lokálpatriotizmus, az (általában a szülő-) helyhez való ragaszkodás.  Akkor is, ha már a múlté. Fekete András nyírségi eredetű, Nyíregyházán vagy ahhoz nem messzire született. („Szégyelld magad, hogy még ezt se tudod! – mondja, és mondja szülőfaluját is, amelyet rendre elfelejtek, és már éppen kezdeném a szégyenkezést, mikor – talán huszonhatodszor – elkezdi ócsárolni a hegységeket, Egert, amire a másik oldalról az a válasz, hogy ha így vélekedik, maradt volna övéi közt, maradt volna meg tirpák (e területen a szó negatív jelentéstartalma az erősebb) erdésznek, vagy fogja be a száját. Feltántorog törzsszékéről, s kacsázó léptekkel távozik, mert… muszáj nekem ezt részleteznem?) [Eszembe jut lét helyzetem, amit a Vizeimben úgy fogalmaztam meg: „Itt betolakodó vagyok, megtűrt jöttment, Újszászon áruló, szökevény.” Ez az érzés évtizedek óta is bennem él. Megértem Bandit.]

Tompa fényű, véreres szemének fénye a kisebbik, a kamasz fia, akit egyedül nevel.  Fittipaldinak nevezi, talán a sok gyerekkori rollerozás miatt. (Megesett, hogy a gyerek ezen „járművön” robogott be a Vallonba.

Szeme felcsillant, amikor egy földije tévedt be. Ha a „testvérem” ráért, akár órákig is eltartott társalgásuk, hát még ha ismerték is egymást a múltból! Olyankor volt könnyezés, ihaj-csuhaj, dáridó!  Szerencsére Bandi a Vallon melletti lépcsőházban lakott…

Akkor is könnybe lábadt a szeme, amikor kedvencéről, a Keresztapa című filmről „filozofált”. „Nagyon szép film! Benne van az egész világ…”

A triumvirátus darabokra hullása után (Nemes Lajos felesége halála után új társra lelt, Oszi és Bandi nem a nagyközönséget érdeklő ok miatt (Könnyű ezt mondani! Hányan de hányan érdeklődtek, hányan de hányan súgtak össze, pusmogtak! Rá jellemző módon Sanyi nem szépíti a történteket, én tapintatból nem beszélek.) Fekete András teljesen elhagyta magát.  A Szamovár/Vallon megszűnése óta nem találkoztam vele.