Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Sorscédulák-antológia: Turistaság és háború
A reánk zúdult nagy világháború erős próbaköve a nemzeteknek.
Legilletékesebb államférfiunk jelentette ki a háborús országgyűlésen bibliai hasonlattal élve, hogy a nagy világmérkőzésben a magyar nemzet megméretett és súlyosnak találtatott.
Egy másik vezető állásban lévő, történetíró államférfiú hozzám intézett levelében a bécsi intéző körök ítéleteként azt olvasom, hogy „a magyarság valeurje (értéke) oly magasan áll, hogy azt senki sem vitathatja el s mi magunk sem hittük. A magyar fegyelmezettebb és szívósabb lett."
Mindenfelől azt halljuk, hogy a kozák rettegi a „vörös ördögöt" – a magyar huszárt. Elfogott orosz tisztek úgy nyilatkoztak, hogy a világ legelső katonája a magyar „honvéd".
Hindenburg, a németek genialis hadvezére kijelentette, hogy a háborúban azé a hadseregé lesz a végső győzelem, amelynek legedzettebb az idege.
A tények azt igazolják, hogy a híres magyar vitézség a béke hosszú korszakában és azok közt a kedvezőtlen viszonyok között, melyek érvényesülését az utóbbi nemzedék idején gátolták, nem ernyedt el, hanem régi fényében újra tündököl.
De mi köze mindehhez a turistaságnak? – kérdezhetné valaki.
A felelet nagyon egyszerű.
A turistaság egészben véve mindazt magában foglalja, ami a modern kultúrember idegrendszerét megedzi, a fáradalmak elbírásához szoktatja, ami a tábori élet legjobb előiskolája.
Aki a mi háborúnk eddigi változatokban gazdag menetén végigtekint, láthatja, mily óriási teher próbáknak, fáradalmaknak, nagy előre-meneteleknek és stratégiai visszavonulásoknak, majd előretöréseknek gazdag láncolatából állott eddig is. És közben, a harcok folyamán, mily óriási testi edzettséget igényelt a szabad természet ölén való táborozás, a lövészárkokban való tanyázás. Amit csak az bírhatott ki, akinek az életben is volt hasonló előiskolája.
A turistaság békében mindazokat a gyakorlatokat nyújtja, amikre a katonáknak a tábori életben szüksége van: a hosszú menetek győzését, a szabadban táborozás kibírását; még az étrendben is a turista táplálkozás van napirenden, mert a tábori konyha bizony nem mindig hatolhat el a tűzvonalig.
Mindebből világos, hogy a turistaság kitűnő előiskolája a tábori életnek.
A német a legkitűnőbb turista. A „mens sana in corpore sano" elve egy nemzetnél sem általánosabb, mint vitéz szövetségeseinknél. Meg is látszik harcmodorukon és tüneményes diadalaikon.
A mi honvédeink, kik a természet ölén nevekedtek, a legedzettebb katonák, akiknek erélyét sem az őszi esők, sem a tél zord fagya nem lankasztották meg. Az úri fiúk közül is azok bírják legjobban a rendkívüli fáradalmakat, kik a béke idején is hozzászoktatták magokat a szabad természet viszontagságaihoz, akik turisták.
A Kárpátok útvesztő rengetegeiben, az orosz-lengyel hó-mezőkön, a szerb hegy-völgyek labirinthusában, a montenegrói sziklák khaoszában azok tájékozódnak legjobban, akik békeidőben is járták a hegyeket, völgyeket, a szabad természetet. A vitézségben is elsőrangú székely fiúkról e tekintetben is egész legendák szállnak.
Ez a világháború fényesen igazolta azt az általunk mindig hirdetett elvet, hogy ki a szabad természetbe. Az elpuhult, tunya népek nem állják ki a versenyt a világküzdelemben. A testedzés, a fáradalmak megszokása, az idegek és izmok rendben tartása az élet egyik fő-feltétele. Most annál is több: a honvédelemnek erőforrása.
Hisszük és reméljük, hogy ez a nagy teher próba, melybe belé sodortattunk, a turistaság értéke és haszna felismerésére is gyümölcsöző hatású lesz.
Mert mi is azt hisszük, hogy az fog győzni, akinek idegrendszere erősebb, s ennek a turistaság, a velejáró testi és lelki edzés a legjobb iskolája.
Amit mi mindig hirdettünk, hogy ki a szabadba: most a kényszerűség diktálta ránk. Most már látjuk, hogy ott terem a szabadság, onnan árad felénk a dicsőség, onnan hozzák haza fiaink a szebb jövő biztosítékát – a fényes győzelmeket!
 
[Forrás: Erdélyi Gyopár, 1914. 7-12. sz.]
 
Erdély[i Gyopár]: az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata. 1892–1917 között Erdély néven jelent meg havonta egy számban. A folyóirat 1930-ban újraindult, majd 1948-ban megszűnt. 1992-ben alakult újra Erdélyi Gyopár néven.
 

 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Biztonsági kód
Frissítés

Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 156 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs