Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Film Sorscédulák-antológia: Turistaság és háború
Sorscédulák-antológia: Turistaság és háború
A reánk zúdult nagy világháború erős próbaköve a nemzeteknek.
Legilletékesebb államférfiunk jelentette ki a háborús országgyűlésen bibliai hasonlattal élve, hogy a nagy világmérkőzésben a magyar nemzet megméretett és súlyosnak találtatott.
Egy másik vezető állásban lévő, történetíró államférfiú hozzám intézett levelében a bécsi intéző körök ítéleteként azt olvasom, hogy „a magyarság valeurje (értéke) oly magasan áll, hogy azt senki sem vitathatja el s mi magunk sem hittük. A magyar fegyelmezettebb és szívósabb lett."
Mindenfelől azt halljuk, hogy a kozák rettegi a „vörös ördögöt" – a magyar huszárt. Elfogott orosz tisztek úgy nyilatkoztak, hogy a világ legelső katonája a magyar „honvéd".
Hindenburg, a németek genialis hadvezére kijelentette, hogy a háborúban azé a hadseregé lesz a végső győzelem, amelynek legedzettebb az idege.
A tények azt igazolják, hogy a híres magyar vitézség a béke hosszú korszakában és azok közt a kedvezőtlen viszonyok között, melyek érvényesülését az utóbbi nemzedék idején gátolták, nem ernyedt el, hanem régi fényében újra tündököl.
De mi köze mindehhez a turistaságnak? – kérdezhetné valaki.
A felelet nagyon egyszerű.
A turistaság egészben véve mindazt magában foglalja, ami a modern kultúrember idegrendszerét megedzi, a fáradalmak elbírásához szoktatja, ami a tábori élet legjobb előiskolája.
Aki a mi háborúnk eddigi változatokban gazdag menetén végigtekint, láthatja, mily óriási teher próbáknak, fáradalmaknak, nagy előre-meneteleknek és stratégiai visszavonulásoknak, majd előretöréseknek gazdag láncolatából állott eddig is. És közben, a harcok folyamán, mily óriási testi edzettséget igényelt a szabad természet ölén való táborozás, a lövészárkokban való tanyázás. Amit csak az bírhatott ki, akinek az életben is volt hasonló előiskolája.
A turistaság békében mindazokat a gyakorlatokat nyújtja, amikre a katonáknak a tábori életben szüksége van: a hosszú menetek győzését, a szabadban táborozás kibírását; még az étrendben is a turista táplálkozás van napirenden, mert a tábori konyha bizony nem mindig hatolhat el a tűzvonalig.
Mindebből világos, hogy a turistaság kitűnő előiskolája a tábori életnek.
A német a legkitűnőbb turista. A „mens sana in corpore sano" elve egy nemzetnél sem általánosabb, mint vitéz szövetségeseinknél. Meg is látszik harcmodorukon és tüneményes diadalaikon.
A mi honvédeink, kik a természet ölén nevekedtek, a legedzettebb katonák, akiknek erélyét sem az őszi esők, sem a tél zord fagya nem lankasztották meg. Az úri fiúk közül is azok bírják legjobban a rendkívüli fáradalmakat, kik a béke idején is hozzászoktatták magokat a szabad természet viszontagságaihoz, akik turisták.
A Kárpátok útvesztő rengetegeiben, az orosz-lengyel hó-mezőkön, a szerb hegy-völgyek labirinthusában, a montenegrói sziklák khaoszában azok tájékozódnak legjobban, akik békeidőben is járták a hegyeket, völgyeket, a szabad természetet. A vitézségben is elsőrangú székely fiúkról e tekintetben is egész legendák szállnak.
Ez a világháború fényesen igazolta azt az általunk mindig hirdetett elvet, hogy ki a szabad természetbe. Az elpuhult, tunya népek nem állják ki a versenyt a világküzdelemben. A testedzés, a fáradalmak megszokása, az idegek és izmok rendben tartása az élet egyik fő-feltétele. Most annál is több: a honvédelemnek erőforrása.
Hisszük és reméljük, hogy ez a nagy teher próba, melybe belé sodortattunk, a turistaság értéke és haszna felismerésére is gyümölcsöző hatású lesz.
Mert mi is azt hisszük, hogy az fog győzni, akinek idegrendszere erősebb, s ennek a turistaság, a velejáró testi és lelki edzés a legjobb iskolája.
Amit mi mindig hirdettünk, hogy ki a szabadba: most a kényszerűség diktálta ránk. Most már látjuk, hogy ott terem a szabadság, onnan árad felénk a dicsőség, onnan hozzák haza fiaink a szebb jövő biztosítékát – a fényes győzelmeket!
 
[Forrás: Erdélyi Gyopár, 1914. 7-12. sz.]
 
Erdély[i Gyopár]: az Erdélyi Kárpát-egyesület folyóirata. 1892–1917 között Erdély néven jelent meg havonta egy számban. A folyóirat 1930-ban újraindult, majd 1948-ban megszűnt. 1992-ben alakult újra Erdélyi Gyopár néven.
 

 

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Támogatók

Adományozók



Baudolino, Voodoo, Rosa, Satyusek, Kriszta, Klára70, Jarilo, BágóAranymaszat, Teri, hancyka, Era86, andi0110, ketrin6miki70, inestimi, Blondie, kunlord87, Domingo, Márti, Abszolút0, Holle anyó, sugarymarta, perecz, Erzsike, Ypszilon, pompom, Bara, Mykiman, kordasnemarika, davide_organist, BenCry, Sövi,, Timi, Timi anyukája, Ákos fia, Mónika, Tibi, Olgi és sokan, sokan mások...

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 425 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs