A világháború megbénította a nemzetközi áruforgalmat, megakasztotta a külföldi élelmiszerek behozatalát és sok munkaerőt elvont a mezőgazdaságtól, viszont a milliós hadsereg élelmezése jelentékenyen növelte a fogyasztást. Az ország készletei gabonaneműekben elegendők arra, hogy megfelelő beosztás és takarékosság mellett a közélelmezés szükségleteit aratásig fedezzék. De gondolnunk kell a távolabbi jövőre is, különösen arra, hogy az idei termés esetleg nem lesz kielégitő és hogy a mostani készletekből a későbbi hiányt is fedezni kell.

Mindez a lehető legnagyobb takarékosságra és életmódunk célszerű berendezésére figyelmeztet, mert csak ilyen módon tudjuk a bajoknak elejét venni. Mindenkinek hazafias kötelessége ezen a téren, hogy a tőle telhetőt megtegye és takarékosságával, egyszerű életmódjával másoknak is jó példát szolgáltasson. A legcsekélyebb dolog, amit magunktól megvonunk, javára válik hazánk lakosságának, könnyebbé teszi értünk küzdő katonáink és sebesültjeink, valamint betegeink és a gyermekek ellátását, viszont az oktalan pazarlás súlyos bűn hazánk legszentebb érdekei ellen. Katonáink hősies küzdelemben vérüket áldozzák hazánkért. Takarékosságunkkal segítsük őket küzdelmükben, hogy legyőzzék ellenségeinket és kudarcot valljon nemzetünk élete ellen szőtt, embertelen kiéheztető tervük!

Általánosságban el lehet mondani, hogy békés időkben sokkal több eleséget fogyasztunk, mint amennyi az élet fenntartására és a munkaerő kifejtésére okvetetlenül szükséges. A mostani nehéz idők viszont kötelességünkké teszik, hogy igényeinket a lehető legszűkebb mértékre korlátozzuk. A háziasszonyokra háramlik elsősorban az a feladat, hogy háztartásukban a legszigorúbban takarékoskodjanak. Hogy ezt miképpen tehetik a maguk, családjuk és háznépük egészségének veszélyeztetése nélkül, arra szolgálnak ezek a tanácsok.

 

1. Korlátozzuk az étkezéseket és az ételek mennyiségét! Csak annyi ételt készítsünk, amennyi a ház népe  számára éppen elégséges. Ha mégis marad fölösleg, tegyük el a következő alkalomra és ne engedjük, hogy a még felhasználható maradékokat a szemét közé dobják. Aki nem végez nehéz munkát, annak a »tízórai« és az uzsonna fölösleges és valójában csak rossz szokás. A vendégeskedés mindig ételpazarlás, de egyébként sem helyénvaló a mostani időben,

2. Együnk kevesebb húst! Sok hús evése inkább árt, mint használ az egészségnek. Különösen jól nélkülözhető a hús az esteli étkezéskor, többféle húsétel pedig egy étkezéskor oktalan pazarlás. Ha a »hús-napok« közé hetenként egy-két böjti napot iktatunk, pihenőt adunk a folytonos  húsemésztéstől elfáradó gyomornak. Gyermekeknek különösen jót tesz, ha kevesebb húst fogyasztanak. A megmaradt húsdarabokból párolással mártásos sülteket lehet készíteni, a csontok kifőzve jó levest adnak, a nyers húsról lefejtett faggyú összegyűjtve szappanfőzésre  használható fel. Lehetőleg csak felnőtt állatok húsát fogyasszuk. Borjú, bárány és malac húsa kevésbé tápláló, de kímélni kell a fiatal állatokat azért is, hogy az állatállomány meg ne fogyjon. Jó húst szolgáltat a szapora házinyúl, melyet a háznál is lehet kevés költséggel tenyészteni.

3. Takarékoskodjunk a zsírral és a vajjal! Nagyon zsíros ételeket nehezen emészt meg a gyomor, de különben a zsír aránylag drága táplálószer is. A mesterséges zsírok, különösen a növényi zsírok és olajok, könnyebben emészthetők, mint a művaj (margarin) is, ha kifogástalan anyagokból készül, egészséges zsiradék.

4. Fogyasszunk több cukrot! A cukornak nagy a táplálóértéke, annyira, hogy feleannyi zsírt helyettesít. A vajaskenyér helyett éppen olyan jó és kellemes a gyümölcsízzel (lekvárral) vagy mézzel megkent kenyér.

5. Teljes tej helyett együnk lefölözött tejet! Kávéhoz ez egészen jó, az összegyűjtött tejszínből vagy tejfölből pedig vajat készíthetünk, de a tejfölt a főzéshez is felhasználhatjuk. Az író is még sok táplálóanyagot (fehérjét és cukrot) tartalmaz és főzelékekben jól helyettesíti a tejfölt. Az aludttej jó túrót szolgáltat. Ne adjuk a sovány tejet az állatoknak, hanem használjuk fel túró és sovány sajt készítésére. A reggeli kávé nem életszükséglet, helyette hamar megszokjuk a rántottlevest, a teát vagy a tejlevest. A sajt nagyon értékes táplálék. Tej és sajt jól helyettesíti a húst és a tojást.

6. Mondjunk le a fehér búzakenyér és a finom sütemények evéséről! Csak képzelődés az, hogy egészséges ember gyomra nem tűri az árpa- vagy kukoricaliszttel kevert búza- vagy rozskenyeret, burgonya hozzákeverése pedig egyenesen ízletesebbé teszi és hosszabb ideig frissen tartja. A kenyérmaradékokat tanácsos gyűjteni és rántottlevesbe aprítva elfogyasztani, vagy megőrölve, mint morzsát, tésztafélékhez és húsfélékhez felhasználni.

7. Fogyasszunk több növényi eleséget! A burgonya, főzelék, gyümölcs és zöldség jól táplál és változatossá teszi az ételrendet. A burgonyát legcélszerűbb héjában megfőzni, mert a nyersen hámozással tetemes része (negyede, ötöde) kárbavész. A főzelékfélék közül legértékesebb a lencse, a bab és a borsó. Nagyon tápláló a gesztenye is, akár főzve, akár sülve. Sok cukrot tartalmaz a fehér- és a sárgarépa és nagyon jók a különböző káposztafélék. A vadon élő növények közül főzeléknek vagy salátának alkalmas: a sóska, keskenylevelű útifű, zsázsa, csibehúr, csalán, gyermeklánc, galambbegy.

8. Termesszünk főzeléket és zöldséget! Akinek kertje vagy udvarában parlagon heverő földdarabja van, használjon fel minden talpalatnyi részt főzelékfélék, zöldség, saláta vagy korán érő burgonya termesztésére. A gyümölcsöt tanácsos gondos csomagolással, aszalással megőrizni, vagy mint befőttet, lekvárt eltenni.

9. Tartózkodjunk a szeszesitaloktól! A legtermészetesebb ital a viz és a tej. A sörivás csökkentésével sok árpa takarítható meg, melyet jóval célszerűbben lehet értékesíteni a közélelmezés céljaira. A pálinkafőzés is megnehezíti a nemzet életét, mert sok rozsot és burgonyát köt le, maga a pálinka pedig, mint általában minden szeszesital, valóságos méreg.

10. Értékesítsük a konyhahulladékot! A konyhahulladékba kerülő ételmaradék, zöldség-rész, burgonyahéj és gyümölcshéj jól felhasználható állatok, főképpen sertések és baromfi etetésére. Aki maga nem tart állatot, adja a hulladékot annak, akinek van.

 

[Forrás: Vasárnapi könyv, 1915. Első félév, 22. füzet]