Itt vannak ezek a madarak.

Az egyik csak úgy jött, aztán szépen megült, zölden, szerényen, de mégis öntudatosan. Csak úgy, mint egy „zöld madár”.

Később, miért is ne, lett egy „kék madár”.

Egyszer csak becsilingeltek a szélcsengők: egy madárcsapat, mind külön egyéniség, de együtt szépen szólnak. Az előszobában tanyáznak. Van egy másik madárraj is, szintén szélcsengő minőségben, amit néha megráz a kereszthuzat, ilyenkor kicsit összeverődnek. Kedves a hangjuk, de többnyire csendben lógnak damil függesztéseiken.

Van továbbá a „madár és fia”, ami egy cégtábla felirata is lehetne, de itt csak egy nagyobb és egy kisebb madárról van szó, „akik” hasonlítanak egymáshoz, és mindig együtt töltik az időt.

A samottos agyagban is benne volt a madárforma és kikívánkozott belőle. Először nem akarta magát megadni az anyag és a forma, aztán szép lett, karcsú, szelíd. Az égetés után természetes, világos krémszínű.

A samottos agyagban tömbszerűen egy pihenő madár is fészkelt. Kibomlott a formája ennek is. Csak úgy, mint egy kő.

Azután van a gólyatöcs. Franciska közbenjárására pontosodtak a formák. Szép lett ez is, nyugalmas, kiegyensúlyozott. Az alátámasztása is harmonikus, a madár jellegével összefüggő. Valaki, akinek pont madár a családneve, éppen 70 éves lett. Neki adtam. Örült neki, de nem tudok a madaramról azóta sem.

A nyár végén az uszodában megláttam a párkányon egy kis madarat. Tette-vette magát. Egyből tudtam, hogy meg kell formálni. Így is lett! Kedves lett, játékos lett, madár lett!  Remélem. Mert aztán volt egy könyvbemutató. Erre a könyvbemutatóra elküldtem én ezt a madarat a könyv szerzőjének. Ezt a madarat mindig is neki szántam. Jó, hogy nem hajította ki. Ellenben azt írta: „Madarad a fejem fölött.”

Senkit sem szeretnék nyomasztani a „műveimmel”, de örülök, ha valami megérkezik a helyére.

Na és van még egy madár. Még csak formálódik. Éppen föl akar szállni. A szárnyai felkészülve, az egész egy nagy várakozás. Készen áll arra, hogy beteljesítse a sorsát. Lehet, hogy egyszer messzire száll, hogy ott megpihenjen. Lehet, hogy sokan látják valamikor, lehet, hogy senki sem. Ez mindegy is neki. A madársága kiteljesedett, a többi már nem rajta áll.

Egyáltalán, van a madaraknak sorsa?