Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap
Sorscédulák-antológia: József Ferenc főherceg
„Hatalmas orkán, tiszta levegő...”
 
József Ferenc főherceg nyilatkozata és verse a háborúról
 
Az „Élet" abban a tisztességben részesült, hogy József  Ferenc főherceg úr egyik magánleveléből, Őfensége legszívesebben adott magas engedélyével, közölheti olvasóival azokat a sorokat, amelyek a mai nehéz és mégis felemelő viszonyok között méltán tarthatnak számot közérdeklődésre s egyúttal közölheti   az   alább   olvasható   verset,  a  fiatal   főherceg első, nyilvánosságra kerülő költői alkotását.
 
„Végtelen érdekes korban élünk. Büszke vagyok , hogy most élhetek s láthatom egy nemzetnek újjászületését. Úgy érzem magam, mintha egy történelmilapjai közé volnék préselve. Események kataklizmája zúdul nyakunkba. Hatalmas orkán dühöng, de tiszta levegőt is teremt. Meg fognak tisztulni az erkölcsök, felvirul az irodalom és minden, minden. Ez a kor visszahozza az irodalomban a romantikát. A naturalizmus, realizmus lejárt, a színházak falai teleitták magukat ezekkel a múzsákkal, a levegő telített, élettelen, poshadt. Ki tudja, nem szomjúhozik-e az emberek oly titkolt,  oly elzárt belső világa a felfrissülés után?
A mostani irodalom nagyrésze fotográfia, de nem művészet. Írói sem annyira művészek, mint fotográfusok, és jó anyagot szolgáltatnak majd és jó forrást egy későbbi nagy írónak, hogy e kort megértse.
Adja Isten, hogy e háború mihamarább véget érjen. Mindenki érezte e műtét égető szükségét. Itt nemcsak rém vér-veszteségről, hanem ember-veszteségről szólunk. Mert a vérsejtek itt az egyének."
 
 
VÁRAKOZÁS
 
Csöpög a gond, — mint égről az eső; 
Sötét a szív, — mert súlyos gondvivő; 
Megáll az ész — egy szó a gondolat, 
A régi kedv — zokogva megszakad.
 
A messze föld, — mely vértől áztatott, 
A messzi táj, — hol rengeteg halott
Nem küld-e hírt — a felhők fodrain? 
A lomha csend — mily rémes, fojtó kín!
 
Hazug szavak hízelgőn csengenek, 
Kábulva majd — bezárulnak szemek, 
Ah gőgös sors — fitymálva ránk tekintsz
S te titkos lény, várókat csendre intsz!
 
A kocka hull — dübörögve elgurul,
A nép csak küzd, hörögve vérbe ful...
Jeges mosoly — eldült a kocka im! 
Megáll a harc, s megdől a jog, a cím!
 
[Forrás: Élet. VI. évfolyam, 37. szám, 1914. szeptember 13.]

 

Szóljon hozzá!

A regisztráció nélküli latógatók hozzászólásait, csak az adminisztrátor ellenőrzése után jelenítjük meg!
Regisztrálj - mielőtt elviszik előled!

Biztonsági kód
Frissítés

Chanson d'automne

Ki van itt?

Oldalainkat 70 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs