Tegnap éjjel véletlenül tévét néztem.

 Egy amerikai férfi Skóciában evett helyi dolgokat. „Hmm.. ennek olyan íze van , mint a tengervízzel töltött hernyónak, és ahogy szét robban az ember szájában! A saját vérében párolt nyúl íze fémes. A polip lábait egyenként tízszer kell megrágni. A karácsonyi pudingba marhafaggyú kell.. " Ha netán egyszer valahogy arrafelé keverednék, biztos ami biztos, vinnem kell magammal valami ehetőt. Most olyan recept jön, amit nem én készítettem el, pláne nem ettem. Hasonlít a hurkához, tulajdonképpen birka-hurka..

Haggis

A birka belsőségeket, (máj, tüdő,szív)  vízben felforraljuk, ezután egy kiló marhafaggyúval együtt, kis darabokra vágjuk, vagy ledaráljuk. Adunk hozzá egy kilónyi apróra vágott vöröshagymát, egy marék zablisztet, sót borsot, majorannát. Meglocsoljuk egy deci marhahúslevessel és féldeci citromlével. Ezután birkagyomorba töltjük és kifőzzük. Melegen, fehérrépapürével és törtkrumplival ehetjük.

„Haggis A skótok se mind kedvelik, pedig hajdan ez volt a szegények alapelede: egy kisgömböchöz hasonlít, amely tulajdonképpen maga a birka gyomra. Ezt töltik meg mindenféle belsőségekkel, majd kifőzik. Olyasmi, mint egy hurka. Étteremben nem olcsó. A Robert Burns születése napján megtartott Burns-vacsorákon hagyományosan csak haggis-t esznek.”

Forrás:Független utazó

Robert Burns ódát is írt a huggishoz:)