„Először – mondja el Sztaskó Feri – a Pityókás nevet akartam adni, mert az kifejezte volna, hogy enni is lehetett akkor még, és tudod, hogyne tudnád, pityókának hívják a krumplit Székelyföldön, aztán meg… de mit magyarázok én, ismered a pityókás jelentését! Az akkori elvtársak nem engedélyezték. Vagy félreértették, vagy egyáltalán nem értették meg. Így hát a Lugas nevet találtam ki.”

„Valóban szellemes ötlet volt – szólok –, de ez is találó. Sokszor söröztem itt a szőlőlevelek árnyékában!”

„Tudom, olvastam azt az írásodat. Szegény Halmai, korán elment.”

„Igen. Amúgy tetszett, amit írtam?”

„Mi van, dicséretre vársz?”