Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Az én világom Timi és az egyetem Timi és az egyetem - Terepgyakorlat
Timi és az egyetem - Terepgyakorlat

Nos, tegnap prezentáltam..:))

 

Két tizedikes lánnyal mentünk, és ők vonattal szerettek volna, így hát vonatoztunk. Utoljára gyerekkoromban ültem vonaton a Mamámmal. Nála töltöttem a szünidőket és mindig vonattal jöttünk-mentünk Szolnok és Kecskemét között.  Sokkal könnyebb, ha közben a Mamád fogja a kezed. Emlékszem arra, hogy be voltam tojva, mikor leszállt megtölteni a kulacsot vízzel, mi lesz ha elindul addig a vonat?  De mindig visszaért, szerencsére. Mert különben most ki tudja hol lennék..

A lányok időben odaértek és én is. A jegypénztárnál  egy régi általános iskolai osztálytársam volt az eladó. Szerintem nem változott azóta semmit. Pont olyan most is, mint huszonpár éve.  A Nyugatiból a metróig kellett eljutni, ez annyira nem nehéz dolog, mert a metró aránylag egyértelmű helyen van.  Miután feljöttünk az aluljáróból, hatalmába kerített, az ilyenkor tipikus érzés és gondolat, ami ilyenkor szokott: „Te ég! Ez egyáltalán nem olyan, mint a térképen..”   De szerencsére az egyik lány telefonján volt GPS. Így hát viszonylag gyorsan és eseménymentesen odaértünk. Azt hittem, hogy így a nehezét letudtam.

Szépen elleszek, elmondok néhány mondatot, aztán nézek ki a fejemből. Az érettségihez kötött kötelező közösségi szolgálatról kellett beszélni. Én, hogy kerültem oda? Egy ismerősöm ismerőse csinálja ezt a Református gimnáziumban. Benyújtott egy pályázatot, díjat nyert, de most éppen sítáborban van. Így jöttem én a képbe, megkaptam a pályázatot, és végül is csak egynéhány mondatot kellene róla mondanom. Éppen filozófia vizsga előtt álltam és „Ha ezt túlélem, akkor bármit.” elv alapján úgy döntöttem, hát megcsinálom, nem nagy ügy.

Bejelentkezéskor odajött hozzám a rendezvény szervezője és kollegának szólított, ekkor ébredtem , hogy a köztudat számára itt tanárnak tűnök. , ez egy remek kihagyhatatlan alkalom a résztvevő terepkutatásra. Az ország több városából, középiskolai tanárok egymás között. Feltáró jellegű kutatás. Az oktatás fejlesztős pasas azt kérdezte, lesz –e ha én leszek az első? Természetesen, legalább gyorsan letudom. Az előtte elhangzott köszöntők alapján, eldöntöttem, hogy nem ötlet olyan kérdéseket feszegetni itt, mint a kötelező önkéntesség, hiszen ezért is nevezik inkább közösségi szolgálatnak. Sőt legjobb lesz azt sem említeni, hogy emellett egy kilenc-tizedikes diáknak egy nap nyolctíz kötelező órája van, legalábbis a lányoknak ennyi volt. Eszembe jutott, hogy miért nem lehetne inkább valóban önkéntesen vállalni ezt, felvételi plusz pontokért pl. Elgondolkodnék azon, hogy vajon miért kellett ezt bevezetni.. ha már ott vagyok.  De nem, nagyjából azt mondtam el, amit kellett. Életemben először volt a kezembe mikrofon:) Ültem, fél kézzel ütemeztem a diákat, a másikkal fogtam a mikrofont, messzire tartva, hogy ne zavarjon a beszédbenAmikor, közben ráébredtem mit csinálok, majdnem elröhögtem magam és le is tettem. A végén hozzátettem, saját részemről azt tartom jónak ebben a programban, hogy ezek a diákok közvetett helyett közvetlen információkat szereznek és előítélet helyett tapasztalatot. Szerintem, pont olyan unalmas voltam, mint a többi kilenc:) A gyerekek őszinte tapasztalatcserés kerekasztal beszélgetése, asztal nélkül, tanáraik előtt zajlott. Büszke voltam az enyém őszinteségére: „ Ha nem lesz belőlem semmi, akkor lehet, hogy fejlesztőpedagógus leszek. „ Egyébként, súlyos állapotú autistáknál önkénteskedik.

Ha sokáig járkálok ilyen helyekre, megdől minden. Voltam megfigyelő egy kutatóintézet felmérésénél. Amit én láttam, ott ha szegény ember nem azt mondta amit a kérdezőbiztos helyesnek gondolt, akkor az szépen meggyőzte. Pedig semmilyen érdeke nem kívánta ezt.. Szóval, azóta fenntartással olvasok ilyesmitSvédasztalos ebéd volt a programban. Volt is! Kolbászos szendvics, ásványvíz és kávé. Bár nem kizárt, hogy svéd asztalon:) Beszélgettem evés közben, vagyis inkább hallgattam mit beszélnek hozzám. Legközelebb (ilyen nem lesz) felkészülök, hány tanulónk van milyen tagozat meg ilyesmi.. Ebéd közben is ilyennel kell reprezentálni.. Evés után jött egy helybeli néptáncos csoport, akik a végén beállították a vendégeket is. Minden diák táncolt, csak az enyémek nem.. Ültek a sarokban és diszkréten röhögtek a többieken. Na tessék, milyen tanár már az ilyen,akinek a diákjai még csak nem is táncolnak.. :))

Ezután a tanárok külön vonultak, tapasztalat cserére.  A terepkutatás remekül ment, most elérkeztünk a fókuszcsoportos vizsgálathoz. Micsoda remek alkalom..  Az első kérdés: „Mi hiányzik a mai gyerekekből?”  Megfigyeltem. Az első öt perc után szükségem volt arra, hogy megszólaljak.  Mondtam valami olyasmit, hogy szerintem a család szerepét nem tudja az iskola betölteni.. de csak azért, hogy előtte kimondhassam: „Bár én csak egy szociológus hallgató vagyok”  Ha magamat is figyelem, márpedig igen, akkor el kellett zárkóznom valahogyan, szükségem volt , mert képtelen voltam beilleszkedni. Lázadt minden agysejtem és utasította a testemet, hogy most vagy beszéljek, vagy meneküljek... Így aztán még magamban sem formáltam véleményt a témákra, sőt, nem is figyeltem oda. Egyébként minden úgy ment, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva..  Ezután átvettük a díjat és elindultunk haza. Ahogy mentük a járdán még mindig elmerültem egy kicsit az átéltekben. Az egyik lány előttem ment, de hol a másik? Ó, nem igaz, hogy kettőből is elveszítek egyet! Aztán szerencsére gyorsan meglett, mert a hátam mögött jött. Ettünk a „mekiben” felültünk a vonatra és hazajöttünk.  Túléltük!

Az enyémek ültek a sarokban, és diszkréten röhögtek a többieken:)

017_614x461017_614x461

{jcomments on}

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 871 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs