Alkalmatosság

Szombaton nagy tölcséravató bulit tartottunk a férjemmel, Palival.

Az ősz túláradó bősége évről évre arra sarkall minket, hogy ebből a sokaságból egy kicsit átcsempésszünk a télbe és a kiüresedő tavaszba. Az a biztos, ha tele a kamra, hogy a sok éhes szájat jól lehessen lakatni. Ez a szokás a hosszú évek alatt belénk gyökeresedett, és fenntartja önmagát, pedig már nem is olyan sok az az éhes száj! De majd jó lesz, mondogatjuk, mert elviszik a messzibe, és örülnek neki, vagy oda ajándékozzuk annak, aki szintén megbecsüli.

Tehát. Hiába csökkent a népességünk a kettő ötöd részére, mi mégis ugyanannyi télire való finomságot teszünk el, mint korábban.

Savanyúság, pritaminpaprika, darált erős paprika, káposztával töltött paprika, lecsó, lekvárok. Ha ezek valamelyike is hiányzik, már úgy érezzük, nem teljes az életünk. Teszünk róla, hogy ne hiányozzék! Könnyű elmondani, hogy hogyan készül egyik,  vagy a másik télire való, de a valóságban mindegyik nagyon időigényes. Hát még, ha egyszerre többfélét is készítünk!

Most szombaton a paprika volt a főszereplő. A pritamin, a darált erős, a káposztával töltött és a cseresznyepaprika savanyúságlében. Nem mondom, hogy ipari mennyiségben gyártottunk, hanem csak egy manufaktúra termelésének megfelelően. Az is szép szám. Az elkészítésben nincs semmi nehézség, egyik folyamat hozza a másikat. Csak elfáradni nem szabad, mert leáll az üzem. Közben jókat lehet beszélgetni. Lehet annak örülni, hogy megkerült Anyám régi húsdarálója a rejtekéből, mert a mienkből valahogy kifelejtődött a kés valami korábbi összerakáskor. Lehet gyönyörködni a  zöldségek telt, mély színében, a formákban, a természet csodálatos ajándékaiban.

Azon is lehet örvendezni, hogy csak leakasztok a szögről egy csodatölcsért, ráillesztem a kis üvegek szájára, és máris könnyedén csusszan az üvegbe a belevaló! És csak az üvegbe, nem az oldalára, vagy a konyhaasztalra!

 A tölcsér égetett, mázas cserépből van, Bogyi lánya készítette, Elekes Ferenctől kaptam. Büszke voltam magamra, hogy kitaláltam a funkcióját, mert korábban hasonlót sem láttam. Egy madzagból hurkot vetettem rá, szöget vertem a lambériába, erre akasztottam a tölcsért, hogy szem előtt legyen, mert szép is!

A másnapi helyre pakolás is okot ad az örömre. Újra számolni az állományt, hogy nyugtázzuk, mivel is töltöttünk el egy hosszú délutánt és estét. Visszamosolyogni az üvegekre, amikor már a polcon, a helyükön vannak.

A színek, a formák, a tölcsér, a daráló, az együttlét, a biztonság mind- mind örömforrások, amiktől kisüt a nap külön-külön is! Együtt meg…