Ha a fenti címmel megjelenne egy recept a "Szegény ember konyhájában" Timi vagy az én tollamból, máris dobjuk félre lelkifurdalás nélkül!

Talán nem szükséges rögtön a 104-et tárcsázni, de ebből azonnal tudnunk kell, hogy nagyon sötétvörös riasztás van érvényben.

A kezdetekben olyan könnyűnek tűnik minden.

Csak meg kell mosni, felvágni a paradicsomot, aztán meg csak tekerni azt a kis masinát. Becsüljük meg a férjünket, vagy, aki ebben a műveletben részt vesz! Kedveskedjünk neki a kedvenc sörével, jó szóval, vagy más módon. Szükségünk van a lelkesedésére.

Törődjünk bele, hogy a konyhaasztalon minden helyet elfoglal a paradicsom. A passzírozó, a tálak garmadája, a felfogó és a gyűjtő edények. Az egész konyha szépen, lassan paradicsommá válik.

Jó esetben a paradicsomlé a töltött paprika részévé lesz, rosszabb esetben téliesedik. Üvegmosással, dunsztolással folytatódik a körtánc.

A végén a mosogatás semmiféleképpen nem kerülhető el. A temérdek edényről annyi paradicsomot lemosunk, hogy egy jó közepes menzaleves kitelne belőle. A darálót semmiség összeszerelni, ha figyeltünk a szétszedésnél, és nem dobtuk ki a kis csavarokat a paradicsom héjával együtt.

Már csak fel kell mosnunk, és a plafont lemeszelnünk, na meg bedobni egy adag paradicsomos ruhát a mosógépbe, és már készen is vagyunk!

Tiszta a konyhánk, finom a paradicsomunk, igaz, hogy elment egy csomó időnk.

Ugyanakkor…

A multi kultúrás házi asszony csak besétál a boltba, és leemel a polcról egy üveg paradicsomot. 100 %-osat akár, mert ezt írták rá.

Ezzel rengeteg időt takarít meg, amit bármire fordíthat. Önművelésre, "haszontalan" bolondériákra, vagy pénzkeresésre, amiből aztán csak besétál a boltba, és leemel a polcról egy üveg… Vagy, ha már ennyi ideje van, elkezd passzírozni.

Nem követem mindenben Püthagoraszt, aki határozottan kimondta a filozófiai tételei között, hogy: "Soha ne egyél lóbabot!"

Senkit nem beszélek le a paradicsom passzírozásáról. De rá sem!

Ki-ki döntse el magában, hogy megéri-e a fáradság, hogy van-e elég ideje a megvalósításhoz, vagy inkább pénze a könnyebb úthoz?

A legjobb az lenne, ha mindenki a saját belátása szerint cselekedhetnék, úgy, ahogy neki tényleg a legmegfelelőbb!

Azért nagyon-nagyon apró betűkkel javaslom:

Passzírozunk paradicsomot!