Azon tűnődtem miért van ez így..

Régóta van kertem, szeretem. Annyi mindent próbáltam .. banánt is ültettem már, azt a macskák nyírták ki, még mielőtt kifagyott volna. A nemesített méreg drága virághagymák kivesztek, az útmentieket hagymástól ellopták mikor nyílt. Az elvetett magok általában vagy kikelnek, vagy nem.  Régóta szeretnék levendulát, már legalább ötször ültettem is, de tönkrement. Nem tudnám megmondani, hány rózsatövet ültettem el. A fűről ne is beszéljünk, legalább tíz évig vetettem el minden évben. Gondoztam azt a pár szálat ami kikelt, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva, aztán valahogy szépen eltűnt. Jó, hát ha nem, nem.. Most zöld a talaj, és fűnyírni is kell. Nem pázsit, de zöld és szeret itt lenni. A füge jól megnőtt és gyönyörű, a mentát alig lehet kordában tartani... Már egy ideje, vágyom egy télikertre…

Még ma is bajban vagyok, ha megkérdezik tőlem: „ És mit csinál egy szociológus?” . Általában úgy kezdem, hogy társadalmi jelenségekkel foglalkozik, azután megpróbálom elmagyarázni, jól belegabalyodok, aztán feladom és kijelentem, hogy sok mindent.

 Tényleg mindenfélét csinálok… Talán ezért jó a társadalomtudomány, csinálj bármit, benne vagy nyakig.  ..  Rengetegféleképpen lehet megközelíteni a dolgokat. Mert egy könyv sem „szentírás”..    Az elmélet és a gyakorlat olykor köszönő viszonyban sincs egymással. Szerintem hiába tanulod meg jól az elméleti dolgokat, ha annak néha az élethez nem sok köze van, akkor nem sok hasznát veszed. Viszont, ha megtanultál valamit, és látod annak megvalósulását, akkor az megmarad.. szóval ezt csinálom most. Próbálom összeegyeztetni az elméletet, a gyakorlatot, és magamat.  Majd lesz valahogy… {jcomments on}