Az uborkasaláta készítése nagyon egyszerűnek tűnik, de ma kiderült, hogy nem az

Anyuéknál voltunk. Panni játszott az unokatestvéreivel, én beszélgettem..

-          Soha többet nem csinálok többet uborkasalátát Apádnak!

-          Szegény Apu, és miért?

-          Mert ma azt mondta, nem jól csinálom. - Ez azért is érdekes, mert a szüleim több, mint harminchat éve házasok, most mi lesz velük.. :)

Az uborkákat megmossuk, megpucoljuk. Uborkagyalun vékony szeleteket gyártunk, közben vigyázunk az ujjunkra, a köröm sem gusztusos belereszelve.. meg fáj is. Sózzuk meg, és hagyjuk levet engedni. Ez kb. öt-tíz perc. Két kezünkkel facsarjuk ki, rakjuk üres, nem fém tálba. Tegyünk rá cukrot és ecetet ízlés szerint, ezután új levet enged, közben a cukor elolvad.

Ez nálunk otthon egy közönséges, mezei uborkasaláta.  Eddig minden rendben is van..  Ahogy ott pihengetett a saláta és várt a sorára, Apu megjelent és a két kezével összemancingolta, szütymölte, trutymolta..  ez természetesen Anyu szerint volt így. Apu szerint ezzel elősegítette a cukor az ecet, és az uborka jobb elegyítését, és így kell csinálni. Ebből Anyu levonta a végső következtetést: Apu szerint, ő nem tud uborkasalátát készíteni.  Apu ezután nem mondott semmit, szerintem ezentúl nem nyúlkál a salátába. Én se tenném, legalábbis nem buknék le..

A salátát lehet fokozni.. jó még bele paradicsom cikkekre vágva, paprika karikára. Tejföl, esetleg ha valaki szereti, akkor fokhagyma.. határokat az ízlés és a fantázia szab. No, meg Anyám…:)){jcomments on}