Az úgy volt, hogy egy szép tavaszi estén, haza térvén az egész napos pörgésből, mindent lehánytam magamról, amit az illem rám aggatott, és belebújtam egy rövid, kék, keresztcsíkos vállpántos ruhába.

Pontosabban nem mindent hánytam le magamról, mert maradt egy kis trikó, ami egész nap jól jött a hűvösebb helyeken.

Trikóra rövid vállpántos- éppen összeillő párosítás!

Ámde, a kezdeti hév csökkenvén, elkezdett fázni a hátam. Fölvettem egy más kék, más csíkos pólót a vállpántosra. Jól éreztem magam.

Egy idő után azonban alulról kezdtem fázni, ezért felvettem egy térdig érő, könnyű nadrágot a vállpántos alá. Fekete, hosszanti csíkkal és mintával. A nadrág a vállpántos hosszát tíz centivel meghaladta. Ismét jól éreztem magam.

Kevés idő multán megint felülről kezdtem fázni, ezért fölvettem egy rövid, fekete, kötött, háromnegyedes ujjú kis pulóvert, amit otthonra egyáltalán nem szoktam használni.

Viszont ott volt. Egy el nem pakolás következtében. És nagyon is jól tudta, hogy mi a dolga! Melegített.

Ezután már nem fáztam, és nem akartam semmit felvenni.

De odajött a macska, és akár akartam, akár nem, felvettem. Pontosabban rám telepedett és betakart. Jó kis puha, meleg derékaljat talált magának. Hálás is volt érte. Dorombolt. És ott hagyta a szőrét fizetségképpen a fekete puleszkán.

A fenti öltözet macska nélkül is jó kedvre derít.

Macskával meg egyenesen kiváló!