Dimenziók |
Dimenziók Fekete köpönyeget kanyarít csillag remények rajza nyugtalan álomra szenderít holdkelte, napnyugta
Üveg szemek, homályos árnytestek vonulnak lágy sodrás, ámulat, észlelés rezdületlen pilláim alatt megállhat a néma percek hátán vonszolt létezés
Kitárt kapukon át járom Ide pokoli kín kényszerít Gyönyört szüljön a fájdalom ez él bennem s elcsitít
Az alvó város körülöttem megborzong, ha néma sikolyom eléri Összeroppan és megdermed egyszeriben széthullanak az álszent álmok mind
nincs remény, nincs hit a valóság van, mocskos sötétség ami lassan elfogyaszt és elpusztít Élvezet, őrület, vakság, képzelgés |