Hogy is vagyok

Valamelyik nap babázni voltunk a Húgommal. Előtte felmentem hozzájuk kávézni, a lépcsőházat még viszonylag könnyen megtaláltam, nem először mentem, egyébként meg Apa előtte tett ki.  A kapucsengő számát nagyon halovány emlékeimet használva, jó szerencsével  tippeltem meg. Csörög.

-          Helló, te vagy az? – kérdezte a kapucsengő. Ez volt az első komoly akadály, mert nem tudtam ki lehet a te, és azon gondolkodtam, hogy vajon én vagyok –e az.

-          Hát, ööö.. – még mindig gondolkodtam.

-          Nyitom az ajtót! – A Húgom vagy megismert, vagy nem tudom.. Beléptem a lépcsőházba, elindultam felfelé. Közben azon járt az eszem, melyik emeletem is laknak. Végül abban maradtam magammal, hogy amelyik ajtó ismerősnek tűnik, azon majd bekopogok. Rengeteg ajtó volt, viszont egyik sem látszott különösebben ismerősnek, az emeletek meg elfogytak. Akkor elindultam lefelé, egyik lentebbi emeleten nyílt az ajtó és felbukkant Zsuzsi álmos feje. Meglepődött a fentről érkezésemen, mert érthetetlen okokból valamiért lentről várt. De aztán gyorsan rájött, hogy mi a helyzet:)

Körülbelül így vagyok most, kicsit sok az információ a fejemben, a rendszer túlterhelt:)) A vizsgaidőszak meg húzós.. 

20130516_103836_576x768 {jcomments on}