Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Kosztolányi Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 45. (Humbik Könyve; Az ember születése 2.)
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 45. (Humbik Könyve; Az ember születése 2.) E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2013. május 24. péntek, 05:34

     Ember? Ez a magányos kis jószág az ember? – hüledeztek, álmélkodtak az istenek. Féltek. A tökvirág utolsó fellobbanása beléjük ültette ezt az érzést. Féltek, de ennél jobban rühellték a magányt. Mindegyikük elképzelte magát rokonok, barátok, ismerősök, ellenségek nélkül. „Mit érne a tudás, a halhatatlanság, ha nem lenne, akivel megoszthatnám örömömet, bánatomat, akivel időnként örökharagban lehetnék?”

     Elkezdték szétvagdalni a Nagy Hamarimba Tök ovális terméseit. Néhány isten a magokat a földbe szórta, és megkérte Helárt, öntözze meg. Hiába intézkedett az esők fő-főistene, hiába kért, rimánkodott, fenyegetőzött, csupán az a néhány csepp hullott a földre, ami a megrémült, eltorzult tekintetű szemeiből pottyant ki. Az isteneknek az égbe gyökerezett a lába. Émelyítő mocsárszag, rothadó avar kesernyés illata áramlott kitágult orrcimpájukba. Nem szóltak, nem is néztek egymásra. Az utolsó Tök tojásdad rőtvörösét nézték. Egyikük sem próbálkozott azzal, amire rendeltetett! Egyikük sem kísérletezett felhőröptetéssel, árnyékélesítéssel, csiganoszogatással, tükörcserepek ragasztgatásával. Önmagukba forduló, üveges tekintetük előtt Helár intő kudarca lebegett. Egyedül Názijének, a legfiatalabb istennek volt bátorsága megmarkolni és a Tök fölé emelni szablyáját. Az Utolsó Tök a szablyasuhintás nélkül is kettévált.

     Benne egy másik kis humbi feküdt, egy kislány.

     Az istenek tudták, másként nem tehetnek, magukhoz fogadták, gyámolították, míg eladóvá nem cseperedett, akkor díszes ceremóniával a humbi legényhez adták.

A fiatalok szégyellős mosollyal néztek egymásra, majd egymás mögé néztek, majd egymás mellé néztek, de nem láttak magukhoz hasonló lényt sehol. Feltámadt bennük a szaporodás ösztöne.

     - Gola, gola, hosszúlábú gola – dalolt az ifiasszony

     - Gola, gola, gilice – kántálta az újember.

     A nászszertartástól késő éjszakáig hívogatták a madarat. Elfáradtak, lefeküdtek szorosan egymás mellé. Mind a ketten érezték, hogy ez jó!

     Gyönyörű nép lett a humbi.

     Hanga pedig vénlány. Mélységesen gyűlöli őket. A humbik ennek ellenére szeretik őt. A férfiak kedvenc istennője, míg a nőik szívét a délceg Názije dobogtatja meg évszázadról évszázadra.

     Az állatok is félve húzódnak félre a humbik elöl, s a növények meglapulnak. Az Élnivágyó Högön kivételével.

     Az isteni éra lezárult.

     Utolsó aktusként Muzul, Cécseplin és Tumm materializálódott, és emberi alakot öltve meglátogatta Humbót és Humbát. Egyes források utalnak arra, hogy a sor végén ott caplatott Luli is. Ez után már csak egy alkalom volt, hogy egy istent beszélni hallott valaki. Ez a beszélő isten Muzul volt. Zavartan megköszörülte a torkát, majd imígyen szóla.

     - Ember, mi megtettük, ami a képességeinkből és az erőnkből tellett. Ennyire futotta. A nevedre íratjuk a Földet. Most már rajtad és utódaidon van a sor. Vigyázz, el ne cseszd, amit tőlünk örököltél! S hogy lásd, nem vagyunk hálátlan szülők, megtanítunk téged egy-két mesterfogásra. Ha valamit nem tudsz önerőből megoldani, ezekkel a trükkökkel bízvást fordulhatsz hozzánk! Ha tudunk, segítünk, s ha nem, legalább érzed, hogy nem vagy egyedül ebben a világmindenségben.

     Megtanították az első emberpárt (tulajdonképpen többet, hiszen Humba az első gyermekével várandós volt már) azokra a rítusokra, amelyekkel zökkenőmentesen tudják felvenni a kapcsolatot az illetékes istennel.

     - Ha valamilyen oknál fogva nem valósul meg a kontaktus, tüzed lángja és füstje arra jó lesz, hogy elijessze tőled az állatokat.

   Muzul bevégezte mondandóját, meghajolt az Ember előtt. Kezet fogtak Humbóval, Humbáét megcsókolták, közben gyöngéden megsimogatták a hasát, és eltűntek.

 

 

 

 

 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 977 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs