| Timi és az egyetem - Pont |
|
Vége a kurzusoknak, kezdődnek a vizsgák.
A képeket az utóbbi két hétben csináltam. Gyönyörű tavasz van Pécsett is, hétágra sütött a nap. Épp tegnap gondoltam az első időkre.. Már simán odatalálok a kollégiumba. Tegnap rábukkantam a második emeleten a kávéautomatára, de nagyon rossz kávét ad. Annyira rosszat, hogy az elsőt mikor megkóstoltam azt gondoltam, hogy direkt nem lehet ennyire rossz kávét adni, biztos valamit elnyomkodtam. Így vettem egy másikat is, aztán már két bűnrossz kávém volt.. Szétcsúszott az elemzésem, fölmásztam a negyedikre, mert ott van számítógépterem, rendbetenni és kinyomtatni újra. Próbáltam becsukni az ódon vasajtót, csakhogy közben nem számoltam a mega-giga szupererőmmel és diszkréten letéptem a kilincset. A másik fele hangos csörömpöléssel landolt kívűl a földön. Először nem hittem a szememnek, aztán megállapítottam, hogy igen ez én vagyok és megpróbáltam megszerelni.. Az első képen a 101-es terem,szociálpolitika, de itt éppen szünet van. A második és a harmadik kép sokkal érdekesebb. Közgazdaságtani agyhalál után leültem a folyosón, Nórit vártam, aki elment megkeresni a mosdót. Új helyszínen voltunk, a Rókus utcában és egyedül odataláltam. Hihetetlen.. Tehát, óra után ülök a folyosón, amikor egy fiatal nő kinyitja a mellettem lévő iroda ajtaját és nyitva is hagyja, így beláttam. Az ajtó melletti polcon tároló dobozok, rajtuk egy-egy címke: halott, visszajáró halott, lidérc, boszorkány, ördög.. Ó de jó, nézegettem. Azok a címkék olyan ígéretesnek tűntek, hát le is fotóztam. Aztán felálltam bementem az irodába és megkérdeztem miket tartanak a dobozokban. A nő huszonöt-huszonhat éves lehetett és szimpatikus. A dobozokban hiedelmeket tartottak! Gondoltam ha már ilyen kedves és türelmes.. - És belenézhetnék az egyikbe? - Persze, melyikbe szeretnél? - Simán sorba néztem volna mindet, de hát.. - Legyen az ördög, róla már olyan sok mindent hallottam már. Levette a dobozt, tele volt borítékokkal. A borítékokban gyűjtések szépen papírra tűzve dátumozva: „Az ördög szőrös, fekete, szarva és patája van” 1968, ki gyűjtötte és hol. Az embereknek magyarázniuk kellet azokat a dolgokat is, amit nem értettek még. Akkoriban ott ez nem babona volt és nem hiedelem, hanem tudás! Anyáról lányára, apáról fiúra szállt. Az emberek mentek haza a mezőről, az út széle meg tele bozóttal, árnyékokkal. Csupa rejtélyes dologgal. Akkor úgy tartották, hogy némely férfiak kutyává változnak és megharapják a feleségüket. Pontosabban fehér mellényes, fekete kutyává. Úgy lehet őket megismerni, hogy mikor visszaváltoznak emberré, a foguk között megtalálható a feleségük ruhája szövetének a szála. Azért kíváncsi lennék ki és hogyan jött erre rá..
Negyedik-ötödik fotót az egyik szünetben készítettem, a parkban a padon találtam egy verset. Óra után (és közben is..) arra gondoltam, hogy némely borzasztóan unalmas és lényegtelen dolgok megszállott kutatása, kívülről olyan számomra, mint valami különös megmagyarázhatatlan egyéni perverzió. A következő képek a Zsolnay negyedben készültek. Azthiszem nem panaszkodhatok, a szociológia tanszék nagyon szép helyen van. Reggel ragyogott a nap, csak az sajnáltam, hogy a madárdalt nem lehet lefotózni. Van közöttük egy kakukktojás, vagyis egy mozzarellás paradicsomleves. Az első kanál levesből, pont kijött a pont. A mozzarella a meleg levesben, pont olyan lesz, mint a használt rágógumi.:))
{jcomments on} |
