Puzzle |
Írta: Farkas Gabriella |
2013. február 11. hétfő, 10:18 |
Puzzle
Csak a jelent érzem. Nem vágyom a múltba és nem akarom a jövőt. Egy vízesésben, csepp vagyok, melyet végleg elsodor a folyó. Elvisz az élet árja. Régen nem voltam és lassan megszűnök léteznit itt. Tűnő életem tovaröppen egy szellő hátán, mint kicsiny tüzes parázs, melyet lassan kialtat a szél... Felizzok még utolsót, hogy pár szó még elhagyja szám, valami nagyon fontos. Aztán elmegyek, eltávozom... Az élet talán csak egy izgalmas utazás, rövid megálló a végtelenből, élveznünk kellene minden percét, míg bennünk van a lét. Az idő telik, de a napok váltakozásában gyönyörködtethetjük szemeink a hajnal pirosában, a mozgalmas utcákon, ember társaink szemében, minden változás hoz valami újat. Lehet éjjeli sötétet, de hoz majd világos ébredést, a reggeleken. Csak várni kell, hogy kitisztuljon az égbolt, s kék színe terpeszkedjen felettünk, mint nagy uralkodó. Hiába próbálom percnyi képen rögzíteni a múlandót,megőrizni egy vers töredéket. Ezek csak hitvány másolatok a valóról, de elmúlt minden, mit görcsösen magamban rejtegetek. Arra kell figyelnem, ami körülöttem zajlik, lehet csodája apró, de az élet puzzle, össze kell tenni a parány részeket. |