Sebastian és a hercegnő 2. Hiány |
Írta: Farkas Gabriella |
2013. január 05. szombat, 08:43 |
Sebastian és a hercegnő 2. Hiány
Amikor megcsókolsz, a fejem üres lesz. Nem csaponganak benne zavaros gondolatok, csak a semmi van körülöttem és nyelveink vad játékába, temetkezem, mely vágyat kelt közöttünk. Oh ez a vágy messze elsodor... Fájdalom, ha visszatekintek a múltba, és először téged látlak megelevenedni. Milyen megfakult csökevény, ez a folt, ennyi maradtál. Csak a hiányod érzem, lassan elpusztít minden jó emléket róla, már nem látlak valódinak, kényszeríteni akarom agyamat, hogy feledésbe ne essen. De egyre elmúlsz, egyre távolibb vagy, már nem emlékszem az érintésedre, már nem látom az arcodat, csak azt érzem, hogy hiányzol. |