A NÉPNÉV PROBLÉMÁJA

Megnevezte a magyar ember (miként azt – hamarosan látni fogják – jóval előtte Hanga is tette) a humbikat, mi is e néven illetjük őket, de valójában honnan ered e kis nép neve? Ahhoz a rövid időhöz képest, amennyi a humbinalisztika megszületése óta eltelt, meglepően sok álláspont alakult ki a kérdésről. Az alábbiakban röviden sorra vesszük az egyes típusokat, hogy kimutassuk azok tarthatatlanságát, néhol képtelenségét, előítéletre alapozottságát, majd kísérletet teszünk a minden valószínűség szerint egyetlen helyes válasz megfogalmazására. X. úr hatalmas jegyzetapparátusát mellőzzük, lévén könyvecskénk célja a figyelem felkeltése!

A/Cinikus, vagy legyintő

Szórványosan előforduló nézet. Képviselői az egészet Witznek tekintik, s a humbi szót a humbugból /csalás, szélhámosság, szemfényvesztés/, esetenként a humorból /tréfálkozás/ eredeztetik. Elintézhetnénk azzal, amivel a nagy magyar író, hogy a humorban nem ismerünk tréfát, de van egy figyelemreméltó tény: e táborból sokan a hun-elmélet /lásd alább!/ hívei voltak, s csak akkor változtattak véleményükön, amikor megtudták, hogy a humbik négerek!

B/Tekintélyelvű

A német tudományosságban terjedt el az azóta visszaszorult nézet, amely a Humboldt-testvérekre vezeti vissza a szót. Az –i kicsinyítő- vagy becenévképző kétségtelenül gyakori a németben, de a keresztneveknél! És itt ugyebár nem a Lexi vagy a Karli Willi népről van szó! Az sem meggyőző érv, hogy a Humboldtok ketten voltak, s a bi a kettősséget jelöli. A német tudósok nem tudnak megszabadulni a tekintélyelvtől! Mostanság – angolszász nyelvterületen és átlátszó politikai célzattal – David Hume nevét erőszakolják bele a magyarázatba. A magyar tudósok egy része is hasonló úton jár a két Hunfalvy elképzeléssel.

C/Délibábos

A magyarok (egyre nagyobb) magányával, európai nyelvi idegenségével magyarázható szenvedélyes rokonkeresésünk. A humbi-magyar rokonítás nem meglepő, ha belegondolunk, hogy egy 1825-ben megjelent szakkönyvben a szerző azt állítja: a piramisokat véreink építették. A magyaroknak rokon kell, mert ellenség volt és van elég! A probléma összefügg a hunok magyarokkal való azonosításával, amit legrészletesebben N.N. (remélhetőleg P.) Anonymus tárgyalt, s amelyre most nem térhetünk ki. Az elmélet egy feltételezett protohun bi /nyíl, vörheny, ínysorvadás/ szóval operál. E szó zöngés bilabiálisának hatására a hun hangsor denti-alveoláris nazális explozívája is bilabializálódott. Tetszetős magyarázat, de ember- és néprajztani bizonyítékok nem támogatják.

D/Ökológiai

A humbi mentalitás, temperamentum félre-, ill. nem értéséből fakad a hombár /magtár, gabonatároló láda/ szóra való visszavezetés! Eszerint a humbi férfiak feladata a magvak válogatása, összegyűjtése és tárolása, ámde vérmérsékletük, ebből következően gondolkodásmódjuk, s vele együtt magatartásformájuk egyik domináns, karakterisztikus sajátossága a lustaság. Képesek lennének egész napokat ücsörögni, heverészni a gulungafák árnyékában, ha nem küldené őket haza az éhségük, kocsmába a szomjúságuk. Nyelvtörténetileg is sántít ez az okoskodás, mert a hombár szó perzsa – török – szerb-horvát – magyar fejlődési sor eredménye.

E/Ügyes, vagy kényelmes

Két elmélet van még hátra. Közös jelzőket kaptak, mert egy tőről fakadnak: semmitmondó általánosítás és a probléma elkenése lényegében mindkettő. Az elsőre /Homo, azaz ember szóból való eredeztetés/ kár szót vesztegetni! Kérdezzük: van-e humbi kerek e világon, aki tud latinul? A másik álláspont képviselőinek két rokonszenves vonása van. Egyrészt az, hogy hipotézisről beszélnek, nem az egyetlen, megdönthetetlen igazságról, másrészt, hogy nem kívülről erőszakolják rá a nevet a népre, hanem önelnevezést, immanens fejlődést emlegetnek. Ők a hangutánzó szói eredetre esküsznek. Az ellentábor tagjai arra hivatkoznak, hogy a Humbiában ma élő állat- s részben növényfajok egyike sem hallat olyan hangot, amely igazolná e hipotézist, s eleddig eredménytelenek az ősállathangtani kutatások is.

Végeredmény

Pedig a hangtannál van a megoldás! Csak másképpen! A humbi nyelv egyik – egyelőre megmagyarázhatatlannak tűnő – sajátossága, mondhatnók rejtélye, hogy hangkészletükből hiányzik néhány hang. Egyszerűen nem áll rá a szájuk, tudományosan: elégtelen az artikulációs bázisuk. Ez nem okoz semmi problémát, mert ezek a „hangok” fonematizálódtak, jelentésmegkülönböztető szerepre tettek szert! A humbit jelentő „szóalak”  is tartalmaz ilyeneket! A kimondhatatlan „hangokat” kézjelekkel, mozdulatokkal stb. pótolják. A népnevet pedig – mint ahogy szent állataik kivétel nélkül hasznosíthatatlanok, élvezhetetlen húsúak – tabuvá nyilvánították! /Az, hogy Hanga Anyának sikerült áthidalni a mélységes szakadékot, más tészta!/

A humbiknak tehát gyakorlatilag nincs önelnevezésük!

. Dőljön le egy kicsit, Sanyikám! – szól Gizike. – Ez a serkentő, friss tavaszillat jót tesz magának, higgye el! Te meg, fiacskám, olvassál még.

KOZMOGÓNIA

(a világ keletkezésének elmélete)

BUMM!!!

Az istenek csak erre emlékeztek és ott kavargott körülöttük a világ.

Zavaros volt, gyámoltalannak látszott, de kifejezetten világ volt.