Jó húsleves
Ahogy én szoktam.
(Csak erős idegzetűeknek!) 

Bármilyen levesnek való húst veszek. Karajcsont, netán orja, marha ez-az, és az összes baromfiak megfelelnek.
A húst megmosom, és annyi vízben teszem fel főni, amennyi éppen ellepi. A legnagyobb energiák közlésével felforralom, ilyenkor jól felhabzik tartalom. Körülbelül egy perc forrás után leveszem a tűzről a fazekat.
Mostantól csak az erősek olvassák tovább!
A fazék tartalmát kiöntöm a mosogatóba, a húst hideg vízzel leöblítem, a fazekat is kiöblítem. Ezután szépen visszapakolom a húsokat a fazékba és felöntöm hideg vízzel. Egy kiló húshoz három liter vizet lehet számolni. Teszek bele 2 teáskanál vegetát (rendeset!), egy kisebb babérlevelet, jó csipetnyi köménymagot, egész borsot, egy egész vöröshagymát, egy vagy két gerezd fokhagymát. Nagy lángon felforralom, de nem hagyom magára, mert amint felforr, rögtön a legkisebb fokozatra teszem, és engedem szépen, lassan főni. Ekkor teszek bele egy mokkáskanálnyi kurkumát, ami nem csak szép színt ad a levesnek, hanem roppant egészséges is. Le is fedem teljesen, mert a fedőn van egy kis lyuk, amin a felesleges gőzök eltávozhatnak. A zöldségeket (sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, káposzta esetleg kelbimbó) az utolsó fél órában teszem a levesbe. Ilyenkor állítom be a sósságát is. A karfiolt, egy csokor petrezselyem zöldet csak az utolsó tíz percben adom hozzá. A családom néhány tagja a paradicsomot is szereti a levesben, de ennek egy-két perc is elég!
Külön kislábasba szűrök le levet és ebben főzöm a levesbe való tésztát. Minden főre egy marékkal számolok, meg egyet a fazéknak!
A leves zöldséget és a húst kiszedem egy tálra szűrőkanállal, a levest tálba szűröm. Tormát, sót, borsot teszek még az asztalra. (Kis pirított kenyérdarabkáka t is, ha velős csont is akad!) Máris kezdődhet a pompás lakmározás. Csak forrón az igazi!
Jó étvágyat kívánok!