Az élet nem unalmas

Szerdán délután kiderült, utitársam Zsuzsi beteg lett, nem megy suliba. Úgy volt Dunapatajig megyek busszal, ott Feri felvesz, onnan már egyszerű, lett volna.. Ha nem késem le a dunapataji buszt:) Akkor aztán megfordult a fejemben, nem kéne erőltetni ezt a dolgot. Semmi nem jön össze, de aztán a hét tízessel mégis mentem . A délelőtti óra felét lekéstem, a devanciákat. Ha már nem tudnám mi az, azt gondolnám, úgyis jó vagyok benne, de nem, mert az alkoholizmus, öngyilkosság, kábítószer és társai. Jó már ismerősnek lenni, az ismerős arcok rám mosolyognak, mikor meglátnak. Délután annyit kellett írni, hogy belapult a mutatóujjam.. A végén arra gondoltam:  Te jó ég, ki fogja ezt megtanulni?  

Aztán majdnem, nem aludtam egyedül. Hihetetlen, megvolt a foglalásom, de üröm az örömben, hogy más is lakik már a szobában. Semmi gond, Zsuzsi már mesélte, nem gáz, sőt.. Felmegyek a szobába, senki nincs benn, csak cuccok. Az öt ágyból négy lakott. Két ágy egymás mellé tolva, az egyik felén már szemmel láthatóan berendezkedett valaki, a másik fele az enyém, hurrá:) Lementem a portára, és megkérdeztem, tényleg komolyan gondolják –e, hogy egy ismeretlennel kell aludnom gyakorlatilag egy ágyban? Jó, mondom, a padnál azért biztos jobb. Szerencsére valaki nem jött, így megkaptam a szobáját.

Másnap reggel találkoztunk Erzsivel, aki a csoporttársam. Gyalog mentünk, diákigazolványt intézni. Úgyis rám fér egy kis ismerkedés a várossal. Nem látok sok különbséget, néha ismerős olyan hely, ahol még azelőtt sosem jártam, mert annyira hasonlít valami itthonira. Ez furcsa érzés, tudom, hogy nem lehet, mégis ismerős. Aznap demográfia volt, ez most az egyik kedvencem, egyenlőre. Hozom is a formám rendesen, pedig próbálom befogni, de.. Elmondhatom magamról, hogy jártam a müvkarra is, ugyanis nálunk eldugult a wc és át kellett járni hozzájuk:)

A távolsági állomáshoz az egyik tanárral mentem, vicces volt, ahogy puhatolózott. Aztán meséltem neki magamról. Nő, két gyereke van és őt sem tartotta a családja épeszűnek, amiért szociológiát tanult, mert ugye az orvos csinál valamit, a tanár is, na de a szociológus??:))

Hazafelé úton olvasni nem volt kedvem, a buszon kívül pedig nagyon sötét volt. Kiértünk a városból, és ahogy hegyek-dombok oldalán lakó emberek házaiból, kigyúlt a fény, gyönyörű volt,pont olyan, mint a csillagos ég.