Raszkolnyikov a bölcsődében |
2010. október 26. kedd, 19:59 | |||
Történetünk „X” városkában játszódik, abban az időben, amikor minden épkézláb, katonaviselt férfi olyan büdös volt, hogy csak na. A városkát rettegésben tartotta egy taknyos orrú, lelkibeteg, gyomorfekélyes , három éves gyermek, Raszkolnyikov. Ki ne látta volna akkortájt, amint ődöng úttalan utakon, és tántorog a szennyben. Beesett, fakó ábrázata az egyoldalú táplálkozásról árulkodott. Asztalára csak kövön sült görény került. És persze ott volt mindig mögötte a szerelmetes leány, Szonya, akit a hajánál fogva húzott maga után, s aki könnyes szemmel, de mégis szomorkás mosollyal az arcán húzódott a földön. Különös jelenség volt ez a Raszkolnyikov. Melle kidomborodott a büszkeségtől, no és a baltától, amit mindig a nyakában hordott, s amely úgy fityegett ott, mint valami túlméretezett medalion. Tudta magáról, hogy sokra viszi! A bölcsőde kapujában Alekszej Alekszejevna állt, és amint megpillantotta a csöppnyi bűnözőt, azonnal óbégatásba kezdett: ”Bátyuskám, lelkem galambocskám! Már megint itt?!” Ezután tisztába tette Raszkolnyikovot, aki ezidő alatt megpróbálta megcélozni dadusa fejét a baltával. Egyébként is, amint meglátott egy csetlő- botló öregasszonyt, azonnal a baltája után kapott. Így három évesen a pályaválasztás szakaszába érkezett. Mehetett volna Öcsödre, a zseniképzőbe, de ő mégis inkább a baltás gyilkosság mellett döntött. Maradt hát ebben városkában, ahol kiegyensúlyozottan élhette anyókaszomorító életét.
|