Szórd szét kincseid -
a gazdagság legyél te magad.
(Weöres Sándor)

   
Címlap Írás Szépirodalom Tánczos G. Károly Kosztolányi Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 31. (Tavasz) I/7.
Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 31. (Tavasz) I/7. E-mail
Írta: Tánczos G. Károly   
2012. október 26. péntek, 09:30

A tavasz néha szándéka ellenére is…

Majsztrót, Hallgatagot és Dadogóst Béla szervezte be. Sanyinak a körút részvevővel és a feladatok kiosztásával kapcsolatos megbeszélésen egy másik misszionárius jutott az eszébe. Kosztolányihoz fordult.

- Emlékszik még arra a hajnalra, amikor találkoztunk?

- Kristálytisztán. Miért kérdezi, Sanyikám?

- A plakátragasztóra is?

- Emlékszem. Miért?

- Azt kellene elküldeni hozzájuk! hecc lenne, ahogy beszélget egy dadogós, egy beszédutáló, egy csont részeg meg egy süketnéma!

- Mi ütött magába? – fortyant fel Gizike. – Tehetnek ők arról, hogy ilyenek?

Sanyi majdnem lehorgasztotta a fejét. Majdnem.

- Hát már viccelni se szabad?

Gizike inkább Kosztolányihoz szólt.

- Bélus tud ugyan beszélni…és kacsintott.

- Tud bizony! – kacsintott vissza Kosztolányi.

Béla kora reggel indult el, de csak késő éjszaka kopogtatott be arra a címre, amit Hetedik felírt egy papírra. Nem az irdatlan távolság miatt tartott ennyi ideig az útja. Hiányzott, fájdalmasan hiányzott neki Hilda. Nem tudta, helyesen teszi-e, bement. Kezet csókolt a madámnak. Marinka nagysád szívélyesen fogadta.

- Béluska, hogyhogy ilyen korán hozta ide a friss tavaszi szél? Ne szóljon, kitalálom, a Grófnét keresi.

Béla szégyellősen elmosolyodott.

- Miért incselkedik velem, nagysád? Tudja jól, hogy nincsen Grófné!

- Nincsen? Felébredt, Béluska?

- Hilda megjött már?

Marinka áthatóan nézte a férfit. Megfogta a kezét. Szelíden szólt hozzá.

- Üljön le. – Béla leült. – Nehéz elmondanom, főleg magának. Hilda elutazott.

Béla lehajtotta a fejét.

- Értem. Mikor jön vissza?

- Nem tudom. Ő azt állította, hogy soha.

- Az nagyon sokat jelent, ugye?

Marinka keblei közül elővett egy zsebkendőt, és letörölte Béla szeméből a könnyeket.

Béla csendesen mondta.

- Köszönöm. Most elmegyek.

- Így nem engedhetem el. Nem venném a szívemre, ha valami kárt tenne magában. Itt csak délután kezdődik az élet, dőljön le egy kicsit Hilda szobájában. Mindjárt megyek én is. Ha nem tud aludni, beszélgetünk.

Béla nem tudott aludni. Beszélgettek.

- Istenem, mindig ilyen kalandra vágytam! Gizike igazán szólhatott volna erről a Tervről!

- Aztán meg ne mondja, hogy tőlem tudja!

- Ne féljen, tartom a számat! És ha már így felvidított, választhat magának egy lányt, ha már Hilda megszökött maga elől!

Béla választott.

 

Estére járt az idő, amikor elindult. Girbegurba utcácskákban caplatott, amelyeket csak itt-ott világított meg egy-egy lámpa. Az egyik sarkon hirtelen egy tárgy zuhant le árnyékára s rögtön utána egy fej koppant hangosan a földön. Mitévő legyen? Béla előbb a tárgyat tapogatta meg. „Szegény! Ő is lopja a fát! Biztosam szene sincsen. Nem baj, mindjárt itt a tavasz melege!” Aztán a test fölé térdelt. „Vér!” Megijedt. „Csak nem halt? Nem hagyhatom itt, még felfázik! Legalább gyufám lenne!” Rázogatni kezdte a mázsányi férfit.

- , jóember, van-e gyufája?

Hörgés volt a válasz. A kabát zsebében talált gyufa lángjánál Béla megvizsgálta a sérülést, letörölgette a homlokból szivárgó vért, pofozgatta az arcot. Nagy nehezen egy sötét ablakú ház falához ültette a férfit. Megkereste a cédulát, s újabb gyufaszálak segítségével azonosította a címet és a házat.

- Hol vagyok? – A férfi hangja rekedt volt, s emiatt ijesztő

- Biztonságban. Fel tud állni?

Amaz sikertelenül próbálkozott.

- Ne erőlködjön. Van időm, úgyis késésben vagyok már.

- Maga rendőr? – Megfogta csuk. Egyiken se volt bilincs. – Ugye nem szólt a rendőröknek?

- Nem, nem.

- Ne is szóljon! Ilyen nagyot még sose hibáztam.

- Ne legyen lelkifurdalása e miatt a darab fa miatt! Tudja, mennyi fát loptam én? Egyszer majdnem bele is rokkantam!

- Ne mondja el senkinek se! Mindent megcsinálok, amit akar, de ne mondja el senkinek! Kiröhögnének! Ha híre megy, munkát se kapok.

- Tudom, nem vigasztalja, de jelenleg én is munka nélkül vagyok. Próbáljon felkelni, mert aranyere lesz a hideg földön. Majd segítek, amennyit tudok. Úgy látom, maga is jól megnőtt, mint Gebe.

- Honnan ismeri Gebét?

- Együtt lakunk.

- Én is laktam vele együtt a börtönben.

- lakótárs. Le a kalappal előtte. Induljunk. Majd én viszem a tűzrevalót.

- Ne beszéljen! Biztos elkapott egy kis agyrázkódást. Egy perc, és megérkezünk.

- Hova?

 

 

 

 

 

új-iVisz

 

Üze-net

"Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda annak, akinek egy sincs." Lk 3.12

Sziamagyarország!

Nyomj egy sziát!
A megnyíló ablakban láthatod
a sziák számát.

Közös ivisz-regények

A leghatalmasabb szuperhős
Zulejka

3 szavas mese

Sziasztok smiley
Ez egy jó játék, szabályok:
-csakis 3 szóból állhat amit írsz,
-kétszer nem írhatsz egymás után,
-az "a"betű nem számít szónak.

Én kezdem:
Egyszer volt hol...

Ki van itt?

Oldalainkat 195 vendég böngészi

Bejelentkezett tagok

Nincs