| Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (7) |
|
Tanulságok
(Învăţături)
Megtanultam pár egyszerű dolgot:
nem muszáj az öklödet ráznod,
szelíden is lesz ellenséged elég;
nem kell kiáltanod,
a hallgatás akár üvöltés is lehet;
nem kell látnod és tapintanod,
a megérzés sokkal mélyebbre hatol;
nem tévesztheted el az utat,
csakis a szívedig.
szellemvitorlás
(fregata nălucilor)
akár egy templom míves aranya
szédítően pompás
a tenger felől repülve érkező
szellemvitorlás
égi térképek jelölte útjain
nincsen találkozás,
úgy látszik, célját feledtette a halk
tengerringatás
a sűrű sötétség szelíd hullámain -
előtör a mélyből
letűnt századok üvöltő jajszava
vakító fényből.
2003 október
(Octombrie 2003)
már érezni jól -
közel a november
vastagon rajzolgat
a fagyos hideggel
reggel még felszikkad
a fény az ágról,
mélyülnek a ráncok
a levélkocsányon
lengő ökörnyálról
gyöngyház harmatcseppek
szédülnek a mélybe
s pazarlón leesnek
bűvös szólóba kezd
dobját veri a szél
időmértékre hull
alá a sok levél.
Nyilatkozat
(Declaraţie)
Éjszaka a városban jártam, találkoztam
az elkésett iszákosokkal, a drogosokkal
és mindazokkal, akik belőlük élnek,
de a csendőrökkel nem találkoztam,
se a bank előtt, se az aluljárónál,
de a temetőkapunál sem;
megértem őket, hogy rejtve maradtak,
a derekukon lévő pisztoly nem pótolja a bátorságot
miként a zsebemben lapuló bicska
sem csökkenti a veszélyt.
Hazaértem és nem esett bajom
és bevallom hogy hálás vagyok nekik
amiért nem lestek rám valamely sarkon
mert ma már csak ők kötnek belé
a békés emberekbe.
Felhőtlen volt az ég, csak a szmog
nyelte el fönt a csillagokat.
Cseke Gábor fordításai
{jcomments on} |
