| Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (6) |
|
A bűvészek
(Iluzioniştii)
Egy bűvésznek bármikor van egy pót-
mutatványa. Amolyan lehengerlő azokkal szemben
akik kételkednek és faggatóznak,
amiként egy zsarnoknak is mindig van
egy törvénye amivel lesújthat rád
még ha ártatlan is vagy;
amikor túlontúl nyíltan hibáztak,
mindketten egyazon szavakkal szabadkoznak,
az egyik belekezd, a másik végez egy gondolattal,
egyik birtokolja a hatalmat,
a másik csupán az illúzióját.
Jelentés a költőkről
(Raport despre poeţi)
A költők a sorok között kegyetlen
igazságokat rejtenek el a királyról
és az istenekről;
ők a templomok kövére telepednek
és elalszanak a hűs lapokon,
vagy csak mímelik csupán,
majd a szavakat olyan sorrendbe
állítják, amilyent azok nem is pipáltak,
a szavaknak pedig egymás közt eljár a szájuk
csak úgy hevül s borzong az ember tőle;
a költők büszkék rátermettségükre,
de főképpen igen bánatosak
furcsa szomorúságuk
feltündököl akár a szentek glóriája.
Téli vadászat
(Vânătoare de iarnă)
Fekete ágon
krákog egy holló
vak szeme zárja
sűrűn csukódó
Mindenütt hangok
fagyos buckái,
jeges páncélban
a mennyek fái.
Belsőség ízével
a vadhús tele,
napfényt és vért fal
a tél szelleme.
Vonuló gyászmenet
maradék nyoma
tanúskodik milyen
egy pogány lakoma.
Mind távolabbról
harsanó kürtszó,
a hajtók zenéje -
elszomorító,
dallama elhal
míg jön az alkony
végtelen hosszan
kitartott hangon.
Cseke Gábor fordításai
{jcomments on} |
