I/5.

A tavasz a szabadban élvezhető igazán. Kint. Szabadlábon.

Doktor Hajnaly Huba nagyon keresett szakember volt. Hetedik csengetésére az ajtón kialakított titkos kémlelőnyílás tapasztotta szemét, mert nem mindegy, hogy ki keresi! A rendőrség gyakran kereste. Átölelte Hetediket.

- Barátom, kerülj beljebb!

Szakértelmének és összeköttetéseinek köszönhetően nagy házat tarthatott, bejárónővel, mindenessel, feleséggel, gyerekekkel. A néhány hónaptól néhány évig terjedő fapriccses szünetek után luxusban élhetett.

- Hogy van a reumás öreglány? Használt a hévíz?

- Á, Gizike? A reuma elmenekült, amikor megtudta, hogy kibe költözött.

Nevettek. Ólomkristály. Színes italok. Szivarozás közben Hetedik vázolta a Tervet.

- Ohó! Kosztolányi? – kapta fel a fejét a doktor. – Tudod-e, barátom, hogy én már volta Kosztolányi Dezső? Egyszer pénzszűkében eszembe jutott, hogy „Kosztolányi-verset” szerezzek némi summáért. Egy kis élet, egy kis halál, szóval efféle csip-csup dolog, rajongás a létért és a nemlétért, a valóságért és a csodáért, és a többi, és a többi. Egy kép innen, egy rím onnan, és eladtam a verset.

- Volt, aki meg- vagy inkább bevegye?

- Mit számít a színvonal egy ekkora névnél! Főleg ha a szignó „eredeti”. Egy vidéki lap közölte.

- És?

- Nincs tovább. Azaz van, de az tényleg maradjon köztünk! Egy gyűjteményes kötetben viszontláttam a verset. Jól megkaptam: a zsengék közé szerkesztették!

Ezek után nem volt kétséges Hajnaly részvétele.

- És te hogy élsz?

Hetedik letette a kést és villát, szalvétával megtörölte a száját.

- Forrón, ahogy eddig. Szerzek, hogy szétszórjam, építgetem magamat, hogy egy-egy drága nő leromboljon. Ha nem lenne ilyen megtisztelő a nevem, főnixnek hívnám magam. A lelkem rászolgált erre a névre.

- Semmit se változtál!

- De, csak nem tudom.

Hetedikben az örök szerelem lobogott.

Az asztalon a gyertya.

A falakon túl a nagyváros.

Valahol messzi, a hegyektől övezett tekenőben, dúsan termő földek kicsiny falvaiban lángoszlopok. Körülöttük félmeztelen férfiak járnak eszeveszett iramú táncot.

A humbik már tisztábban látszanak.