| Kocsis Francisko: Éjszakák zenéje (5) |
|
Egy fiatal farkas lesben áll
(Un lup tânăr stă la pândă)
Éjjel, tegnap és ma között
két
óraütés közötti csöndben
lesben áll egy ifjú farkas;
magamra vagyok a hangtalan térben
amit furán érzékelek
akár egy fordított üvöltést
amit tökéletesen utánzok
merthogy az enyém
bennem rejtőzik, készen áll, elnyújtott,
hogy kibocsáthassam
ha már nem bírom tovább.
A faló
(Calul de lemn)
Rostélyon át nézem a világot;
páncélomban erős vagyok, már-már legyőzhetetlen,
és kérkedhetek vele
hogy csődöröm
sose nyerített föl
holmi hevülő kanca közeledtén;
erős vagyok,
mivel senki se tudja szétszaggatni
amit az eszem könnyedén kigondol,
ő pedig csuda
harci kalandok kiokoskodója;
ők azt mondják bolond vagyok -
a bolondok ők,
de többségben vannak;
ó, de szeretném, ha nyerítene egyszer
bármilyen halkra fogva
én fenyőfa paripám.
A madár
(Pasărea)
A madár rám tekintett nagy szemekkel;
én a madarat néztem, ő meg így szólt:
ölj meg;
célba vettem a fegyverrel
és meg akartam ölni;
de akkora csend honolt köröskörül
és olyan izgalom fogott el,
hogy a ravaszt hiába kerestem;
a madár rám tekintett nagy szemekkel
és rikoltozott: ölj meg, ölj meg,
furán szökdelve sürgetett -
megzörgettem akkor a fegyvert,
hogy történjen végre valami,
meglódult a szél, véltem hallani,
miközben madárrá változtam,
őhozzá hasonlítani;
meg kellett volna ölnöd, mondta ő,
mellém telepedve az ágra -
minden oly fura volt: beszéde, vallomása
és ahogy hirtelen szárnyas lettem
mint kinek nincs is szárnya.
{jcomments on} |
