Kéthetente megyek suliba, csütörtök-pénteken. Tízkor kezdődik az óra csütörtökön, a busz fél tízre van ott. Ez így rendben is lenne.. de ahhoz, hogy így odaérjek, hajnal egykor kell kelnem, kettőkor elindulok Szegedre, ott várok majd két órát, mire indul a járat Pécsre.  Így volt ez az első napon is.

Előző este tíz után feküdtem le, mindent előkészítettem és a családom szájába rágtam. A buszt elértem, a sofőr nagyon kedves volt, de közölte, hogy nem tud a pénzemből visszaadni éjjel. Ha nincs ott egy bankautomata, maradok itthon és megúszom azt a napot. De eljutottam Szegedre. Húsz perccel értünk később Pécsre, mint kellett volna. Egy csomóan szórakoztattak rémes sztorikkal, hogyan nyelik le keresztben azt, aki elkésik. Sebaj, gyakran jár a helyi járat,rohantam és be is értem tíz előtt két perccel. Huhh.. Már csak a termet kell megkeresni, milyen jó, ha van portás. Aki aztán nem tudta hol a háromszáz kettes, sőt rám se ér. Ha most elindulok és megpróbálom megkeresni, örökre itt fogok bolyongani a hátralévő életemben. Valami diákszervezeti iroda volt balra..

- A szociológia tanszék kiköltözött a Zsolnay negyedbe.

- És azt hol találom? -kérdeztem, de egyáltalán nem erre gondoltam, hanem arra, hogy lehet bárhol úgysem találom meg. Sőt nem is akarom, álmos vagyok, minden hülyeségről tájékoztatnak, de erről nem. Különben is…  Valószínűleg látszott rajtam:) egy fiú odajött hozzám.

 - Segítsek? – nagyon kedves volt tőle – Rajzolok neked egy térképet!- Pff.. már csak ez hiányzott:))

De figyeltem, főleg azt, hogy hol és hányas buszra, és egy mondat maradt meg a fejemben, Egy kapu, amiről nem gondolnád, hogy a Zsolnay negyed bejárata. Ettől aztán feladtam. Én haza megyek, most azonnal. Úgyis elkéstem már, álmos vagyok és fáradt, haza akarok menni. De mit mondok otthon? Hmmm? Sokkal rosszabb már gondolom nem lehet,mit is mondott a gyerek, merre? Legalább lejt..  Van már egy csomó buszos tapasztalatom..  Száz forint a mosdó használat, és biztos akkor kell pisilni mikor ingyen nem lehet. A Zsolnay szobor természetesen nem a Zsolnay negyedben van. A Balokány viszont maga a Zsolnay negyed.  Végül mégis leszálltam, és jó helyen. Bár megkérdeztem egy nőt, aki mint kiderült, Kecskeméten volt a nyáron, és a lánya is egyetemre jár.. Annyira messze már nem lehetek. A negyed kapuja erősen emlékeztet egy félig lehúzott garázsajtóra. Ott is leltem egy portást, aki elmondta holt találom amit keresek. Lifttel fel, át a hídon, lifttel le és sikeresen meg is találtam a művészeti kart.. De innen aztán már tényleg csak pár méter, és még egy lift választott el a céltól. Nem néztem az órára és nem gondolkodtam, csak kopp- kopp és benyitottam.

– Elnézést. –mondtam.  Ha az ember azt várja, hogy majd jól letolják, igazán meglepő és jóleső érzés, ha örülnek neki. Egy pillanat alatt leültem az utolsó padba:)

Az százhúsz perc egy óra, aztán negyedóra szünet, egy nap négy óra van. A diplomához leginkább két dolog kell, fej és fenék..

Öten vagyunk a csoportban négy lány egy fiú. A fiú konkrétan úgy viselkedett mintha leprás lennék. Soha életemben ilyet nem tapasztaltam, ráadásul egy nehéz napon, alig aludtam.. Nem volt hajlandó mellém ülni, ahol tudott beszólt, mint az oviban. Először nem hittem a szememnek, aztán bosszantott.  Azon gondolkodtam visszaszóljak, vagy inkább megverjem. De elnapoltam a dolgot..

Fél hétkor lett vége az aznapnak. Foglaltam szállást egy kollégiumban, amiről fogalmam sem volt, hogy hol van. Egy csoporttársam nagyjából tudta, egy megállóval előbb szálltam le, így keresnem kellett.  Az Uránváros egy lakótelep, mint nálunk a Széchenyi, itt kellett megtalálnom a Laterum kollégiumot. Egy asztalnál sakkoztak páran, arra gondoltam, hogy aki sakkozik, talán el tudja mondani merre menjek.. Nesze nekem előítélet, szegény ember nem volt józan, viszont segítőkész:) Az elmondásba folyton belekavarodott, így elhatározta, hogy elkísér. Hurrá, díszkísérettel megyek:) Annyira nagyon fáradt voltam.. Ahogy ott mentünk, egyfolytában azt bizonygatta,hogy Ő nem akar bántani, nyugodjak meg, mert rendőr volt. Közben haladtunk, megmutatta a kocsmáját, jó hely, ide fog visszajönni, ha engem elkísért. Eszembe jutottak a Kocsmai miniatűrök, és az is ha Anyám látna agyonütne..  Végül is meglett a szállás, megköszöntem. Fél Péccsel ismeretséget kötöttem ma.. Mikor végre bezártam magam mögött a szoba ajtaját, akkor jutott eszembe, hogy reggel ettem utoljára. A családom hívott, a gyerkőcök smst írtak,hogy itthon minden rendben és hiányzom. Átbőgtem fél éjszakát, pontosan úgy éreztem magam, mint akit bedobtak a tengerbe és nem tud úszni, csak kapálózik. 090712071548090712071631090712071814090712072141090712072351090712074654

1. A negyed bejárata, 2.Idézet Zsolnaytól, nekem Olgi jutott eszembe,és ahogy életre kelnek a kerámiái, 3.Bementünk a garázsajtószerűségen, 4.Itt laknak a művészek, 5.A híd a két lift között, egy forgalmas út fölött visz át, 6. Megjöttünk:){jcomments on}