Tánczos G. Károly (Carlofranco): Kosztolányi az alvilágban 27. (Tavasz) |
Írta: Tánczos G. Károly |
2012. szeptember 23. vasárnap, 09:09 |
I/3.(A tavasz előcsalogatja a rügyeket.) A rügyező lányokat, sőt azokat is, akik számtalan rügyfakadáson túl vannak, de mégis bíznak a sikerben. Előcsalogatja a remízből a rendőrségi járműveket is. A nedves úton vidáman zötykölődött a rabomobil. A bezsuppolt lányok kísérőikkel szórakoztak. Az idősebb, a nagy bajszú őrmester bóbiskolt. Tudta, ezekkel a nőkkel szemben védtelen. A fiatalabb hol a szabályzatra hivatkozott, hol bilinccsel fenyegetőzött, de inkább védekezésnek tűnt, ahogy maga elé emelte a „karperecet”. A lányok ilyenkor gazdag szókincsük egész repertoárjával elárasztották, új és új adalékokkal szolgáltak a rendőr édesanyjának általuk rekonstruált élettörténetéhez. Ez nagyon bánthatta, mert teste látható része piros színt vett fel. Gizike hátba veregette a szomorgót. Őt üzletszerű kéjelgés megkísérlésének gyanújával zsuppolták be. Az utcai lámpa világánál ezt módosították közbotrányokozásra.
- Ne higgyen ezeknek a cserfes szájú condráknak! Gizikének higgyen, fiam! Az édesanyja nagyon jó asszony volt! Rendes, tisztességes, az egész Terézvárosban nem volt hozzá hasonló! Hogy tudott az kuglófot sütni… istenem! A fiatal rendőr megnyugodva lehunyta a szemét. - Ez a gyerek legfeljebb a rendőriskolában hallott Terézvárosról! – súgta Gizike fülébe egy mély emberismerettel megáldott szajha. - Anyja csak volt, nem? - Ismeri? - Minek?
A három széplány – Bella, Baba, Lujzika –, akiket Gizike az éjjel megnyert a Tervnek, bármelyik szépségversenyen megállta volna a helyét a teremből kiszorult nézők hátsó sorában. Ha részszépségükből egy negyedik nőt gyúrnánk össze, biztosan kapós lenne a hosszú sötétzárka után félvakon szabadult férfiak körében. – Ez a megjegyzés még azelőtt hangzott el egy igényesebb zsivány szájából, mielőtt elkezdődött a lányok humbivá formálása. Ő kritikának szánta, Gizike elismerésnek vette. Tavasz-zöld fák üde árnyékában ballagnak. A lányok nevetnek. Harang kondul, de ez most senkinek sem fontos. |