Meg kell gondolnunk mit és mikor teszünk.Mert a legapróbbnak tűnő cselekedetünk is sokat számít.Mondják,hogy a szeretetet nehezebb átadni,mint a gyűlöletet.Ez bizony így is van.

Mert sokszor a szeretet, a mások iránti alázatunk kimutatásában megakadályoz saját egónk.

Az egónk ,amit sokan olyan nagyra tartanak, nem más mint saját félelmeink tömörülése:félelem attól,hogy a többiek mit gondolhatnak rólunk…egyfajta kifelé mutatott képünk ez,aminek megdőlését minden erőnkkel meg kívánjuk akadályozni.Akár a másikon való átgázolás árán is.Ekkor mutatkozik meg a gyűlölet,amit akkor adunk át,mikor a másikat elnyomjuk saját „érdekeink” védelmében.De tényleg ezt kívánják érdekeink?Az erőszak csak mégtöbb erőszakot szül:ez nagy igazság.

Mindannyian nap mint nap sok igazságtalanságon megyünk át.Észrevettem magamon,hogy már az irányomban „elkövetett” jócselekedetekért sem vagyok hálás,legutóbbi jótevőmet csak egy gyanakvó pillantással honoráltam,amiből ő mit szűrhetett le?Hogy „megéri” segíteni?Nemhinném…Inkább az önzésre,és a segítségnyújtás elhalasztására ösztökéltem őt(amennyiben nem rendelkezik átlagon felüli intelligenciával és nem értette meg „okaimat”,bizalmatlanságomat.Sajnos nem sok ilyen ember van,tán ő sem volt ilyen…),hibáztam…Mert a másoktól kapott sértéseket,rossz tapasztalatokat rávetítettem…És talán meggátoltam őt abban,(puszta tírpákságommal)hogy másnak is segítsem.Én is továbbadtam azt a bizonyos „magyar” érzést.Azt mondják az okos ember más hibájából tanul,a hülye meg a sajátján…Legyetek ti az okosak és ne féljetek a rajtatok segítő emberektől,ne sajnáljátok tőlük az elismerő szavakat,mosolyt,ne adjátok tovább a gyűlöletet,bizalmatlanságot!Ne legyetek olyan buták,mint én voltam.És hagyjuk a csudába ezt az idióta magyar irigy,bizalmatlankodó magatartást,ami már olyan sok kárt okozott nekünk!

Nem azt mondom,hogy be kell dőlni mindenkinek,mert sajnos sok rossz ember van aki csak a saját érdekeit nézi,csak azt,hogy hallgassatok a szívetekre,és ne féljétek kimutatni az érzéseiteket,ne féljetek segítő kezet nyújtani,ha kell,mert attól nem lesztek kevesebbek…sőt.

Apró lépésekben kell haladnunk,fölépítenünk azt amit sok-sok év alatt leromboltunk,de épp itt az ideje elkezdeni.Dobjuk félre hiúságunkat és merjünk nyitni a másik felé!Ettől még ő nem lesz több,nem úgy kell gondolkodni,mint az állat:ez nem behódolás a másik felé,hanem kapcsolatteremtés.Nem szabad féltenünk a „falkában” elfoglalt helyünket,mert nincs falka,mert elvileg többek vagyunk mint az állat…gondoljunk erre.Intelligens,szociális lények vagyunk,akiknek lételeme a kapcsolatteremtés,csak az erre irányuló igényeinket,nyitottságunkat igyekeznek elnyomni,elferdíteni.Nem szabad bedőlni senkinek,aki többre tartja magát az átlagnál és különféle eszmékkel próbálja elbódítani az agyunkat!

Felborultak az értékrendek a mai világban.A „szolgákból” lettek az urak.A mai társadalmi elit feladata lenne a most éppen őket kiszolgáló tömegek jólétének biztosítása…A politikus dolga az ország a közélet zavartalan működtetése lenne…Ennek ellenére csak saját karrierjük egyengetésével vannak elfoglalva,és a tudatlan tömegek imádják egyik-másik pártvezetőt,holott ők nem értük,szinte ellenük munkálkodnak,CSAKIS saját érdekeik előtérbe helyezésével.Nem kedvelem őket,na.A másik,kicsit valóságtól elrugaszkodott réteg a celebek,előadóművészek,kik manapság szintén „bálványisztikus” szerepet töltenek be,és sok ember imádatában fürdőznek,érdemtelenül(persze vannak üdítő kivételek,de ők sajnos elég kevesen vannak)…Mire föl,kérdem én?Találkoztam már néhányukkal személyesen(sajnos),mert régen elég sokat melóztam,mint rendezvénybiztosító(biztonsági őr)különféle nagyszabású „VIP” partikon meg nemzeti ünnepeken.Szinte mindig valamilyen összeszólalkozás lett belőle,mert azt hitték,a „Very Important Person” titulus mindenre följogosítja őket,még a karszalag-viselés mellőzésére is akár…Ők csak zenészek,vagy show-manek könyörgöm…még a Pápa előtt sem hajolnák meg,mert felfogásom szerint,mindnyájan egyenlők vagyunk.Minden ember jó valamiben,nekik a hangjuk jó,én például remekül tudok rajzolni,vagy meséket írni,sok irodalmi versenyen is voltam régen a suliban,mégse szállok el,már csak azért sem,mert ez nem egyedüli képesség…megint mások kézművességben jók,vagy tanításban,vagy főzésben ,ők,mi miért vagyunk kevesebbek?

Bennem például a melósok lenézése miatt is fortyog a düh(én is kétkezi „fizikai” munkával keresem a kenyerem),mert nap-mint nap érnek ez miatt atrocitások,megkülönböztetések például a bevásárló központokban,mikor mondjuk átugrunk ebédért,máshogy,nem ritkán lenézően kezelnek minket(kicsit koszosak vagyunk,vagy itt-ott olajosak,sajnos nincs zuhanyzó…).Talán ezért is vagyok olyan elutasító a legtöbb ember irányában,mert már szinte kissebbségi komplexusom van,hogy én csak egy melós vagyok…Ezen is túl kell lendülnöm,ez van.

Ezzel csak azt akartam írni,hogy nagyon nagy a médiaszereplők felelőssége a mai társadalmi helyzetben:senki sem akar kevesebbnek tűnni,és ez miatt még attól sem rettenünk vissza,hogy másokat elnyomjunk,saját felemelkedésünk érdekében,hogy többnek látszunk másoknál.

Ez is nagyon helytelen,mert így például bennem is haragot gerjesztenek…én továbbadom,ő továbbadja…és így tovább…ÍGY sohasem lesz vége!

A szeretet továbbadásához pedig alázatosnak kell lenni,merni kell nyitni,vajon kinek lesz elég „töke” mindehhez?Remélem hamarosan megtudjuk.