Melák jelezte Zordonnak, hogy az áru kiváló.

A szolidabb, alacsony pincér, Ernő közeledett, kezében egy levelet tartott.

- Ide címezték! Jó, mi? Önnek küldték herceg!

Imi feltépte a borítékot, átfutotta a levelet. Arcára vigyor szökött.

- Én meg lenni mentve! Meg a tubickák is! Enyém drága jó apácska küldütt levélt Mondja benne, hogy küld sok zsozsót is! Irány a bankba!

Imi, Misurda és Melák elmentek kiváltani a pénzt. Zordon intett és a másik két ember leült. Bemutatkoztak, rendeltek.

- A pénz azért szebb, mint azok a koszos galambok!

Zordon kijelentésével Ármi bácsinak nem volt ereje vitába szállni. Hiányzott neki az otthon, az otthoniak.

- Kártyázzunk!

- De nem galambban!

- Nem. Sörben.

Félóra múlva megjöttek a pénzzel. Imi kifizette Zordont. Azok el is távoztak.

Ármi bácsi, Misurda és Imi szinte repesett az örömtől. Arcukat a kalitkához szorították, nevettek.

- Én nem érdemelni ilyen drága jó apácskát! Én lenni hitvány fickó, ugye, tubickák?

Pötyi és Belzebub ha értették volna, akkor sem válaszolnak. Egymásban gyönyörködtek. A rácson belüli szabadságban. Összedugták csőrüket, szárnyaikkal simogatták a másikat. Ármi bácsi és Misurda egymásra néztek, szemükben könnycsepp csillogott.

Imi magához intette Menyust. Egy kétezres bankót nyújtott át neki e szavak kíséretében:

- Menni át cukrászda, hozzál nekünk finom süteményeket! Olyat, amit jól lehet elmorzsálni. A maradék pénz legyen a tied.

Menyus a markában tartva a pénzt, kalkulált, mérets orra még vörösebb lett, aztán kiszaladt, s perceken belül meghozta a becsomagolt édességeket. Imi sietve tépte le a selyempapírt, megcsodálta ks megszagolta a mignonokat, linzereket, islereket, majd kinyitotta a kalitka ajtaját, és etetni kezdte a két galambot. Kettétört egy linzerkarikát, az egyik felét az öreg, a másikat Misurda kezébe nyomta.

- Etetni tik is!

Amíg ketten táplálták kedvenceiket, a fekete herceg a többiek felé emelte poharát.

Perjés rohant értesíteni az illetékeseket, így hamarosan tele lett a Sárkány. Az egyik asztalnál néhány kapatos öregúr énekelt. „Cím-cím cimbora, cím-cím cimbora!” Mintha ennek képtelenségét akarná fokozni, a Zoli és Karcsi asztalához telepedett hetven év körüli bácsika megkérdezte: „Szeretitek az ABBÁT?” Egy másiknál Tőzsér Bandi snóblizott válogatott társasággal. Az amott ágálva szavaló Hümért fiatal fiúk, lányok vették körül. Pályinkás azzal szórakoztatta az asztaltársaságot, hogy harckocsikat rajzolt, amelyeknek férfi nemi szerv volt a csöve,. mire egy, a John Lennont és nemzedékét imádó fiú megkérdezte: „Te háborúzni akarsz, vagy szeretkezni?” Válaszul Bangyi a kérdezőre kacsintott, és nagyot csípett Erzsók asszony fenekébe. Lett nagy nevetés. Miguel a sarokba tette gitárját, amikor a zenekar megkezdte műsorát.

Sűrűsödött a füst, sűrült a hangulat. Csördültek, csengtek az üvegpoharak, nyikorogtak, csüszölődtek a székek, kacagtak, énekeltek (Szikkadt például egy érzelmes, lassú szám halandzsa szövegét), kurjantgattak, suttogtak és kiabáltak a vendégek. Ármi bácsi falusi kocsmák melankolikus csendjéhez, galambok szárnysuhogásához szokott dobhártyájának keserves volt ez a zenebona. Egykedvű arcot vágva itta fröccseit. Ábris sört ivott, és mosolyogva szítta pipáját. A két galamb pislogva követte a tüsténkedő pincérek mozgását. Imi részegen ropta-tántorogta népének harci táncait, elfáradt, lerogyott egy székre. Zsebébe nyúlt és látta, hogy a pénze a végét járja. Vére azonban izzott. Felpattant, felkapta a kalitkát, és a zongoráig verekedte magát a tömegben.

- Gyuszkómuszkó, játszani el énneköm a Csattanóga csucsut! – kiáltotta, és a kalitkát a zongora tetejére csapta.

Látva ezt, Ármi bácsi paprikavörös arccal a herceghez rohant, megmarkolta az ingjét, teljes erejével rángatta, és üvöltött.

- Te sátánfajzat, te ördögök ivadéka, az eszednél vagy te? Fél napja, hogy kiváltottad a szegény madarat, most meg elmulatnád?! A fene essen abba a kormos pofádba! Tudod, mit teszek én veled, tudod? – Elhallgatott. Arcáról az izzadtság foltokban leáztatta a festéket. Elengedte Imit, akinek a teste lehanyatlott a mozaikpadlóra. Nehezen felemelkedet. Az előtte szétnyíló elnémult tömegben odatámolygott a zongorához, leemelte a kalitkát, kibotorkált a helyiségből. Misurda követte.

Künn a Sárkány falának támaszkodott. Balját a mellére szorította, a másik keze görcsösen markolta a kalitkát. Mozogtak ajkai, de hang nem jött ki a szájából. Verejtékezett. A friss levegő lassan magához térítette. Nyílt az ajtó és jött a kijózanodott herceg. Az öreg mellé támasztotta hátát. Egy ideig hallgattak.

- Galambozó bátyám, fogjad. A galamb a tied. Én nem vagyok méltó gazda neki. – Imi hangja őszinte és komoly volt. Megveregette Ármi bácsi hátát, aztán átölelte a könnyezni kezdő embert. – Szólok ismerősömnek, az hazavisz bennetek. Néha azért engedjél be, hogy nézzem, hogy boldogulsz a tubickával! Mit mondtál, hogy hívod? Pötyi?

Ármi bácsi nemhogy beengedte, de karácsonyra meg is hívta. Miután Misurdát feltette a tornamásnaposi vonatra, Viola néninek és Gergőnek így magyarázta meg: „Nem hiszem, hogy abban az Afrikában nagy ünnep lenne ez, mert ott a hó se esik. Azok a lányok meg biztosan a családjuknál vannak ilyenkor. Miért dideregne szegény feje egyedül a városban?” Késő délután elsöpörte a havat, a herceg a szentestén mégis bokáig süppedt a fehér puhaságba.

A felöltöztetett karácsonyfán meggyújtották a csillagszórókat, utána az ajándékok kibontéása következett. Imi az országából hozatott díszesen hímzett ruhát Viola néninek, különleges fejfedőt Ármi bácsinak, a mi kereplőnkhöz hasonlatos játékot Gergőnek. Az ünnepi vacsora után a két férfi kezében egy-egy pohár borral kiment a teraszra. Imi rágyújtott egy cigarettára. A Pötyi- és Belzebub-lakhoz vezető járdát belepte a hó. Imi abba az irányba emelte meg a poharát.

- Kívánni boldog karácsonyt nektek, madárkák.

Aztán Ármi bácsi felé fordult.

- Neked is kellemes karácsonyt, öregember, meg a világ minden galambozójának is.

Tánczos G. Károly: Pötyi, a vízigalamb 11.

Melák jelezte Zordonnak, hogy az áru kiváló.

A szolidabb, alacsony pincér, Ernő közeledett, kezében egy levelet tartott.

- Ide címezték! Jó, mi? Önnek küldték herceg!

Imi feltépte a borítékot, átfutotta a levelet. Arcára vigyor szökött.

- Én meg lenni mentve! Meg a tubickák is! Enyém drága jó apácska küldütt levélt Mondja benne, hogy küld sok zsozsót is! Irány a bankba!

Imi, Misurda és Melák elmentek kiváltani a pénzt. Zordon intett és a másik két ember leült. Bemutatkoztak, rendeltek.

- A pénz azért szebb, mint azok a koszos galambok!

Zordon kijelentésével Ármi bácsinak nem volt ereje vitába szállni. Hiányzott neki az otthon, az otthoniak.

- Kártyázzunk!

- De nem galambban!

- Nem. Sörben.

Félóra múlva megjöttek a pénzzel. Imi kifizette Zordont. Azok el is távoztak.

Ármi bácsi, Misurda és Imi szinte repesett az örömtől. Arcukat a kalitkához szorították, nevettek.

- Én nem érdemelni ilyen drága jó apácskát! Én lenni hitvány fickó, ugye, tubickák?

Pötyi és Belzebub ha értették volna, akkor sem válaszolnak. Egymásban gyönyörködtek. A rácson belüli szabadságban. Összedugták csőrüket, szárnyaikkal simogatták a másikat. Ármi bácsi és Misurda egymásra néztek, szemükben könnycsepp csillogott.

Imi magához intette Menyust. Egy kétezres bankót nyújtott át neki e szavak kíséretében:

- Menni át cukrászda, hozzál nekünk finom süteményeket! Olyat, amit jól lehet elmorzsálni. A maradék pénz legyen a tied.

Menyus a markában tartva a pénzt, kalkulált, mérets orra még vörösebb lett, aztán kiszaladt, s perceken belül meghozta a becsomagolt édességeket. Imi sietve tépte le a selyempapírt, megcsodálta ks megszagolta a mignonokat, linzereket, islereket, majd kinyitotta a kalitka ajtaját, és etetni kezdte a két galambot. Kettétört egy linzerkarikát, az egyik felét az öreg, a másikat Misurda kezébe nyomta.

- Etetni tik is!

Amíg ketten táplálták kedvenceiket, a fekete herceg a többiek felé emelte poharát.

Perjés rohant értesíteni az illetékeseket, így hamarosan tele lett a Sárkány. Az egyik asztalnál néhány kapatos öregúr énekelt. „Cím-cím cimbora, cím-cím cimbora!” Mintha ennek képtelenségét akarná fokozni, a Zoli és Karcsi asztalához telepedett hetven év körüli bácsika megkérdezte: „Szeretitek az ABBÁT?” Egy másiknál Tőzsér Bandi snóblizott válogatott társasággal. Az amott ágálva szavaló Hümért fiatal fiúk, lányok vették körül. Pályinkás azzal szórakoztatta az asztaltársaságot, hogy harckocsikat rajzolt, amelyeknek férfi nemi szerv volt a csöve,. mire egy, a John Lennont és nemzedékét imádó fiú megkérdezte: „Te háborúzni akarsz, vagy szeretkezni?” Válaszul Bangyi a kérdezőre kacsintott, és nagyot csípett Erzsók asszony fenekébe. Lett nagy nevetés. Miguel a sarokba tette gitárját, amikor a zenekar megkezdte műsorát.

Sűrűsödött a füst, sűrült a hangulat. Csördültek, csengtek az üvegpoharak, nyikorogtak, csüszölődtek a székek, kacagtak, énekeltek (Szikkadt például egy érzelmes, lassú szám halandzsa szövegét), kurjantgattak, suttogtak és kiabáltak a vendégek. Ármi bácsi falusi kocsmák melankolikus csendjéhez, galambok szárnysuhogásához szokott dobhártyájának keserves volt ez a zenebona. Egykedvű arcot vágva itta fröccseit. Ábris sört ivott, és mosolyogva szítta pipáját. A két galamb pislogva követte a tüsténkedő pincérek mozgását. Imi részegen ropta-tántorogta népének harci táncait, elfáradt, lerogyott egy székre. Zsebébe nyúlt és látta, hogy a pénze a végét járja. Vére azonban izzott. Felpattant, felkapta a kalitkát, és a zongoráig verekedte magát a tömegben.

- Gyuszkómuszkó, játszani el énneköm a Csattanóga csucsut! – kiáltotta, és a kalitkát a zongora tetejére csapta.

Látva ezt, Ármi bácsi paprikavörös arccal a herceghez rohant, megmarkolta az ingjét, teljes erejével rángatta, és üvöltött.

- Te sátánfajzat, te ördögök ivadéka, az eszednél vagy te? Fél napja, hogy kiváltottad a szegény madarat, most meg elmulatnád?! A fene essen abba a kormos pofádba! Tudod, mit teszek én veled, tudod? – Elhallgatott. Arcáról az izzadtság foltokban leáztatta a festéket. Elengedte Imit, akinek a teste lehanyatlott a mozaikpadlóra. Nehezen felemelkedet. Az előtte szétnyíló elnémult tömegben odatámolygott a zongorához, leemelte a kalitkát, kibotorkált a helyiségből. Misurda követte.

Künn a Sárkány falának támaszkodott. Balját a mellére szorította, a másik keze görcsösen markolta a kalitkát. Mozogtak ajkai, de hang nem jött ki a szájából. Verejtékezett. A friss levegő lassan magához térítette. Nyílt az ajtó és jött a kijózanodott herceg. Az öreg mellé támasztotta hátát. Egy ideig hallgattak.

- Galambozó bátyám, fogjad. A galamb a tied. Én nem vagyok méltó gazda neki. – Imi hangja őszinte és komoly volt. Megveregette Ármi bácsi hátát, aztán átölelte a könnyezni kezdő embert. – Szólok ismerősömnek, az hazavisz bennetek. Néha azért engedjél be, hogy nézzem, hogy boldogulsz a tubickával! Mit mondtál, hogy hívod? Pötyi?

Ármi bácsi nemhogy beengedte, de karácsonyra meg is hívta. Miután Misurdát feltette a tornamásnaposi vonatra, Viola néninek és Gergőnek így magyarázta meg: „Nem hiszem, hogy abban az Afrikában nagy ünnep lenne ez, mert ott a hó se esik. Azok a lányok meg biztosan a családjuknál vannak ilyenkor. Miért dideregne szegény feje egyedül a városban?” Késő délután elsöpörte a havat, a herceg a szentestén mégis bokáig süppedt a fehér puhaságba.

A felöltöztetett karácsonyfán meggyújtották a csillagszórókat, utána az ajándékok kibontéása következett. Imi az országából hozatott díszesen hímzett ruhát Viola néninek, különleges fejfedőt Ármi bácsinak, a mi kereplőnkhöz hasonlatos játékot Gergőnek. Az ünnepi vacsora után a két férfi kezében egy-egy pohár borral kiment a teraszra. Imi rágyújtott egy cigarettára. A Pötyi- és Belzebub-lakhoz vezető járdát belepte a hó. Imi abba az irányba emelte meg a poharát.

- Kívánni boldog karácsonyt nektek, madárkák.

Aztán Ármi bácsi felé fordult.

- Neked is kellemes karácsonyt, öregember, meg a világ minden galambozójának is.