- Megsüketült maga? –Tündi megrázta Ármi bácsi vállát. – Hé, öreg, magához beszélek!

- Tessék?

- Miért hívott engem Évikémnek?

- Azt hittem, átfestette a haját. Tudja, a mai lányok…

- Milyen színű haja volt annak az Évikének?

- Szőke.

- Honnan ismeri?

Ármi bácsi kényelmetlenül érezte magát, a hortyogó herceg felé pislogatott.

- Nem akarok a háta mögött…

Tündi rögtön kapcsolt.

- Szóval a korábbi nőjét, azt a kihidrogénezett cafkát Évának hívták. Akkor mindent értek! Tudja – közelebb hajolt az öreghez és halkabbra fogta a hangját -,  azt a felplasztikázott ribancot tavaly még a Zordon Kárpát és emberei csesz… – észrevette maga mellett Gergőt –, tudja, mit csináltak. Két hete, amikor Imi belém zúgott, dobta Évikét, erre az a robanc rászabadította azt a gazembert, összehozta , gyermeki lelkű kedvesemet a Zordon Kárpáttal. Most itt fekszik szegény tele adóssággal, és bármelyik pillanatban végezhetnek vele, mert az az állat minden más színű embert gyűlöl. Zordon Kárpát a megtestesült rasszizmus! Jól van, csak alukáljál! Nincs semmi baj.

Ez utóbbi két mondat már Iminek szólt, aki karikás szemekkel felült.

- Én hallottam mindent. A háborúban mögszoktam úgy aludni, hogy tudjak a kintről. Tényleg koszos niggör lenni, mert elkótyavetyéltem a madárkám… a madárkánkat! Jó embör vagy te, galambozó!

Olyan búbánatos, szomorú hangon beszélt, hogy Ármi bácsi elérzékenyült.

- Négernek néger vagy, fiam, ha már az isten meg az apád annak szánt, de klassz srác vagy, ahogy ezt mondani szokás. Pötyi tényleg a tied, azt teszel vele, amit akarsz.

- De én…

- No meg, amit a körülmények akarnak. Mikor kell odaadnod annak a Zordonságnak?

- Holnap dél körül.

- Mi pénzzel tartozol neki? – Imi megmondta. Az öreg arca elsötétült.

- Sok pénz, egy nap alatt nem tudom előteremteni. Mi lenne, ha nálunk aludnál? Aztán reggel…

   - Nem lehet. Vissza köll Szögedre mönni még máma. [Azt hiszem, érzékeltetésül elég ennyi ö-zés. A továbbiakban csak, ha muszáj.]

- Akkor most szépen bemégy. Viola néni majd majd megágyaz neked, kialszod magad. Addig, ugye, Violkám, főzöl valamit! Megesszük és mehetünk is! – A többiek meglepődését látva megmagyarázta. – Találkozni akarok azzal az emberrel, hátha…

Hiába próbálkozott egész délután Viola néni és Gergő, Ármi bácsi kitartott elhatározása mellett.

Eljött a búcsú pillanata. Gergő hangosan sírt, Viola néni köténye sarkával törölgette könnyeit. Ármi bácsi, Imi és Ábris komorak voltak, némi enyhülést csak Tündi közönye jelentett. Belzebub az embereket megriasztó hisztériával csapkodta szárnyait, ahogy elszakították tőle Pötyit, Birincsik Misurdára nézett. Ábris arca merev volt, de a szeme beszédes. Egy kis idő után bólintott és megszólalt:

- Magukkal megyek.

Betették Belzebubot Pötyi mellé. Ármi bácsi kölcsön vette Gergő patronos pisztolyát. Elbúcsúztak és beültek az autóba. Az öreg az ölében tartotta a kalitkát, később letette az ülésre maga és Ábris közé. Tünde óvatosan vezetett. A herceg megint elbóbiskolt mellette, de ezt Ármin bácsi nem vette észre.

- Mink hol alszunk meg, fiam?

Tünde válaszolt.

- Én a lánykollégiumban lakom. Ha kell, leereszthetek összecsavart lepedőket, de azt hiszem, hogy úgy járna, mint a szarka! Vagy bírja még, öreg? – fordult hátra nevetve.

- Nem hallotta még, kedves, hogy az öreg kecske is megnyalja a sót?

A lány felkacagott.

Így évődtek egymással, míg Imi ki nem nyitotta a szemét és Ármi bácsi neki is feltehette a kérdést.

- Messzire lenni még a sötétség! Kigondoltam mindent, ameddig maga elbolonsítani akarta az én kis Tündebündémet. Van egy arcváltoztató ismerősöm a színházban. Odamegyünk.

A kalitkát Tündére bízták, hogy majd délelőtt elmennek érte. Imi integetett a távozó BMW után, majd átmentek az utca túloldalára. A színház zárva volt, de a portás elmondta, hogy Tinát (Selymes Valentint) a szabadtérin találhatják meg. Nem találták ott a sminkmestert.

- Pályinkásnál keressétek, mert ott van!

Az Aradi-tértől a villamos sínpárja melletti járdán mentek. Imi beszélt.

- Csak neve Pályinkás, ő lenni nagy sörivó, de a szobájában mindig találsz finom konyak is. Bangyi törtélmeskedő. A törzsi hercegek érdeklik. Megígérte, hogy engem is fel fog kutatni és feldolgozni. Apukája vett neki saját lakást, amibe bele szoktunk férni, de sokat jár a Sárkányba. Jó kis hely. Holnap majd ti is ismeritek meg azt a kocsmát, ott lesz találkozás a Zordon Kárpáttal.

Jobbra fordultak, aztán megint jobbra, végül balra tettek meg vagy tizenöt lépést. Felmentek az első emeletre. Az ajtón át zene szűrődött ki. A herceg megnyomta a csengőt.

- Ne ökörködj! Nyitva van! – hallották.

Bementek.