Csudajó dolog történt, majdnem mesébe illő..

  Reggel éppen locsoltam, egyszer csak hallom, hogy hangos dühödt csattogással cikázik két madár és a cicákat próbálja jobb belátásra bírni. Nézem, hát egy kicsi, elvétve tollas gombóc a földön keltette fel Morzsi és Buksi erős érdeklődését. (Ők a cicáink, látens kutyák, mert Bogyó kiskorukban örökbe fogadta őket és együtt nevelte fel a kiskutyákkal.) Korán reggel volt, bekiabáltam a gyerekszoba ablakán:

- Gyertek gyorsan! - Jöttek is, a fióka egyenlőre megmenekült. De most mit csinálunk vele?  Eléggé ronda volt szegény, imitt – amott tollas, máshol pelyhes. Andris szerint a hóna alatt a leggusztustalanabb, mert ott kopasz. Magához képest hatalmas lábakkal rendelkezett, de csak a csőrét tátogatta óóriásira.

 – Ez azért durva! – jelentette ki Ákos mikor meglátta mekkorára nyitja, Andris szerint aranyos.

– Meg kell keresni a fészkét, nem lehet messze! – az Apa és az Anya rigó végig ott aggódott körülöttük. Fészek sehol, most mi lesz? Máté közben felkelt és a cicák mellett lobbizott, adjuk oda nekik, mert ez a természet rendje és úgyis elpusztul. A macskáink is ott várakoztak a környéken, hátha.. Mátét leszavazták.

 – Inkább neveljük fel! Mit esznek a rigók?

– Szerintem rovarokat.

 – Nem lehet, hogy inkább gyümölcsöt?

 – Mondjuk, van olyan, hogy a rigó belevág a cseresznyébe, de szerintem akkor is inkább rovar.. Andris fogott neki öt legyet.

- Anya hol a csipesz? Egészben? .. Nem hiszem.. Ó, de gusztustalan. Ez megette! De még mindig tátog, mennyit eszik ez? Rakjunk neki fészket!

- Én megetettem, fészket Te raksz! - mondta Ákos az öccsének. Régóta hányódott az udvaron egy fadoboz, megtöltötte forgáccsal, Andris nagyon büszke volt a fészekrakó tudományára:) Én a kertben vetettem uborkát, onnan követtem az eseményeket.

-  Szerintem tegyétek fel az egyik fára, erősítsétek oda. Héé! Élőfába nem verünk szöget!

-           Már mindegy.. nézd, milyen jól érzi magát! Oda ültek a közelbe. Andris felült a létrára:  Anya ez most madárles! - Egy kis idő múlva:

-          Etetik a szülei! Ez biztos az apa .. - volt öröm:)

Délután Ákos ismerős hangot hallott

-           Ez olyan hang, mint a mi fiókánké és az eperfáról jön! – fel is mászott.

-          Ákos nehogy leess!  Andris, Panni ne álljatok alá, hogy legalább ne rátok essen.- aggódtam..

-          Megvan! Pont a fa tetejében fészkel, elég rondán néz rám az anyamadár..- a fióka visszakerült, Ákos rendben földet ért.

-          Nem tudom hány kismadár volt, mert bedugta őket a szárnya alá, és a miénket is!

Most felovastam ezt Andrisnak, aki csak ennyit mondott: - Jó nehéz nap volt!{jcomments on}