Ez nem ételrecept, inkább életrecept. A nokedli bár étel is, de inkább életforma.

Eleinte félsz tőle. A szülői házban azt láttad, hogy a nokedli főzés után minden ragad. Cseppet sem lelkesedsz, főleg, mert neked kell mosogatni. Anyádtól azt hallod, alaposan ki kell verni a tésztát, hogy jó legyen. De hát nem is volt rossz!

Aztán megpróbálod önállóan. A te népességed is gyengéden ragaszkodik hozzá, hát nekivágsz!

Szerencsére nem vagy egyedül. A társad nagyon is jól tudja, mit hogy’ kell tenned. Mindkettőtök örömére társad megmarad az elmélet síkján.

Hamar kiderül, a kiváló végeredményhez kevés feltétel szükséges. A tésztához tojás, só és liszt (a nagyobb mennyiségű körethez egy kevés víz is), a főzéshez bő, sós forró víz, a szaggatáshoz nokedli szaggató, spakni. Nem is szaggatás ez persze, hiszen csak finoman, de határozottan áttessékeled a tésztát az alkalmatosság kör vagy ellipszis keresztmetszetű nyiladékain. (Évekkel később leesett állal bámulod, amint harmadszülött fiad spakni vagy fakanál helyett a tulajdon kezével juttatja át a tésztát a szaggató túloldalára.)

A nokedli szereti, ha foglalkozol vele. Ha elhanyagolod, akkor menten megbosszulja azzal, hogy kifut, vezeklésképpen takaríthatod a tűzhelyet napestig. Nem is érdemes magára hagyni, hanem a kellő időben gyorsan cselekedni.

A kiszolgált főzővízzel nyomban zúdítsd nyakon a mosogatót zsírtalanító kúra gyanánt.

A keverőtálat megtöltöd hideg vízzel és a többi kellékkel együtt áztatod. Az idő és egy konyhai kefe megteszi a magáét.

A nokedli gyors étel. Gyorsan elkészíted, gyorsan elfogyódik.

A nokedli életforma.

Egy idő után észre veszed, hogy már nem csak a csirkepörkölthöz (lásd még gomba, marha) társítod, hanem mindenhez. Belefőzöd a paprikás krumpliba, a lecsóba(!), az egyszerű habart levesekbe (karfiol, zöldbab, sóska…).

A nokedli nem keverhetetlen.

A nokedli nem kiheverhetetlen.

A nokedli verhetetlen!

.